Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-22 / 8. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f.

Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 10 fillér.

Tanítóknak és kézmű iparosoknak egy évre 4 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár.

Felelős -"szerkesztő :

VARJAS ENDRK.

Laptulajdonos :

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázinány-sa,jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.---------------- Nyilttór sora 40 fillér. ---------------A l

«i> megj eleuilt minden szerdán.

Katholikus palotát Szatmárra,

Ungvárra!

Beszámoló.

A folyó évi január 25-iki számban jeleztem, hogy a Szatmárra tervezett katholi- kus palota felállításának részletes módozatai újabb czikk anyagául szolgálhatnak.

Miután azóta a kaszinónak vagyoni helyzetében jelentékeny módosulás történt, mert telek- és háztulajdonossá lett, a módozatokat illetőleg gondolataim is jelentékenyen változtak.

Mivel két czikkező túlzott ideálizmussal gyanusit meg, illetve egyenesen reálizmus hiányában szenvedőnek bélyegez, szükségesnek tartom, hogy kifejtsem: miként láttam a palota felállításának részletes módozatait akkor, mikor még a katholikus kaszinó nem kapta meg az engedélyt, hogy a jelenben már tulajdonába átment telket és házat saját nevére Írassa. Akkori mozgató gondolataimról akarok beszámolni másoknak is, de különösen a munkácsi és ubrezsi vezető férfiaknak.

Mindenekfölött a nagyteremnek szükségessége látszott előttem elodázhatatlannak. Minél előbb azt véltem megépítendőnek. Evenkint többször láttam saját szemeimmel,

hogy a szatmári katholikus kaszinónak különben legnagyobb helyisége is teljesen elégtelen nagyteremnek. Elégtelen pádig nemcsak a társas összejövetelek végén tánczra perdülő ifjúságnak, hanem előadásokra is. Midőn egy pár évvel ezelőtt Fechtel János dr. tanár ur a kaszinóban tartotta felolvasását, a mai étkező-terem, á legnagyobb szoba, a közönségnek csak felét volt képes befogadni. Magam is a szomszédos szobába, a jelenlegi olvasó-terembe szorultam, honnét sok ágaskodás, nagy szem- és fülmegfeszités mellett sikerült az egész esti előadást any- nyira-amennyire végigélveznem.

De a Czeczil-egyesület nek nagyobbik helyiségét is kicsinynek találtam ama sokoldalú és nagy czélok szolgálatába, melyeket a Heti Szemle folyó évi 4. számában kifejtettem. Ezt is tapasztalat alapján gondoltam. Hogy a múltnak csak egyik tapasztalatára hivatkozzam, megemlítem a francziáországi egyházrablás ellen tartott tiltakozó gyűlésünket. Ez volt olyanféle gyűlés, amilyen természetíieket és arányuakat évente többet óhajtanék a katholikus újjáéledés és megizmosodás czéljából. Daczára, hogy akkor ember ember hátán állott és az ülőhejyeket is

a lehető legközelebb szorítottuk egymáshoz, a résztvevőknek negyedrésze kiszorult a kis terembe. De újabb időben, a folyó évi január 8-án tartott előadás alkalmával sem fért be az egész közönség a Czeczil-egyesület nagyobbik termébe. Mintegy húsz más nézővel együtt kirekedtem onnét magam is.

Tehát nem a levegőből vettem, hanem tapasztalatok után szűrtem le azt a meggyőződést, hogy valóban nagyarányú, minden társas katholikus czélra alkalmas és kihasználható nagytermet kell építtetnünk. Különben nemcsak én vélekedem így, hanem számosán vallottak hasonló nézetet. A mi közönségünk derekabb, mint amilyennel Veszprémy esperes urnák a múltban dolga lehetett.

Hogy a püspöki palota nagy ebédlőjét az ismertetett czélokra, vagy ezek bármelyikére is föl lehetne használni, amit mint fölvetett eszmét utólag hallottam, megvallom ilyen gondolatra nem jöttem rá. Sőt, mióta hallottam, azóta sem állok melléje. Egyéb inkonvemencziától eltekintve, mit érne városi, de még inkább egyházmegyei egyesületek közös tanácskozása nézőpontjából egy nem is egészen 11 méter hosszú és alig 8 méter széles terem? Ennél tévesebb a Czeczil-egye- sületi nagyobbik helyiség is és még ez sem kielégítő.

Mit csináljunk tehát? Egyik agilis munkatársam illetékes helyen már mintegy

TÁRCZA

Históriák.

i.

Egy tisztáson történt. Két urfi kiálló, Szokásos kis pletyka volt a nagy ok rája. Fegyver volt mjndakét urfinak kezébe’,

A fegyver eldördült és a% egyik eldüll:

A másik hazament vígan — fütyörészve.

Künn a tarlón történt. Két legény van résen. Kasza volt mindakét legénynek kezében.

— A szem összevillant, hej nagy ok volt rája, A kasza is pendül és az egyik eldőlt: Másik talpig vasba’ volt már nemsokára.

II.

Szép kisasszony ül a hintaszékben. Gzigaretta s újság a kezében.

— Mit csináljon, szörnyű az unalma.

„ Véres párbaj“ — gyorsan átfut rajta.

Érdekes, nem is tudtam róla,

Milyen végzet szegény udvarlómra . . .

De meg is fogy udvarlóim száma :

— Rágyújt alvó czigarettájára . . .

A biróék viruló leánya Jár szomorún, borulva mély gyászba. Nem lel ő már vigaszt semmi szóba. Csak vágyódik le a koporsóba.

Hull a levél, köd borul a tájra.

Most haldoklik a biróék lánya. Bucsuképen halk sóhaja lebben : Temessetek sirja mellé engem.

Merker Márton dr.

Kiss József

uj verseskönyve.

A magyar irodalomnak mostanában ünnepe volt. Az ünnepséget a Petőfi-társaság rendezte, Kiss Józsefnek negyven éves írói pályája emlékére.

Az ünneplést aktuálissá tette. az ősz lantosnak most megjelent uj versköteté. Kiss József mindig volt olyan költő, akinek verseskönyvét a magyar közönség és kritika érdeklődéssel várta, mert költészetében volt bizonyos újszerű zamat, ami kiemelte őt kartársai szürke tömegéből, Az újszerűség, ami érdekessé sőt bizonyos fokig exclusivvá tette Kiss József poezisét: a zsidó elemnek bevonása a magyar lyra szélessé nőtt területeire.

Voltak más zsidó lantosai is a magyar Parnasszusnak, de ezek legnagyobb részéből

hiányzottak a fajzsidót jellemző motívumok. Zsidó hitüek voltak, de nem voltak valódi zsidó poéták; akik zsidóságukat előtérbe tolva, költészetük mottójává tették volna meg azt. Ez a zsidó mellékiz adja meg költészetének azt a nemes patinát, amit föltalálunk a középkor nagy zsidó költőinél is.

Bizonyos fokú melankólia, kesergő fájdalom az elveszettekért, a szebb jövőben való hit jellemzi a múlt idők zsidó poétáit. Keseregnek Izrael sorsa fölött. Meg-meg újulnak Izrael ellen a támadások, fölüti sötét fejét a vérvád, a régi vád, a soha el nem múló. Harczol ellene Kiss József is. Fölzug az ének ajkain, hogy küzdjön az ár ellen, de hangja az első akkordok után félénkké változik s már nem akar mást, csak gyermekét megvédeni a jövő ellen, hogy egykoron ne kelljen sirva megemlegetnie végzetes örökséget, zsidóságát.

Minden zsidó volta mellett is Kiss József magyar költő. Magyar a nyelve, sőt költészetének nem egy Ízben keresett magyar tárgyú hátteret és magyar alakokat daloltatott magyar szívvel és érzéssel keblükben. Ezt a magyarságát Arany Jánosnak köszönheti, mert a zsidó poétákon kívül Arany János volt az, aki reá maradandó hatást gyakorolt. Hiába dalol zsidó témákról, a nyelve mégis magyar marad s ez a magyarság az Arany Jánosé. Arany Jánosnak sok követője volt a XIX. század második felében, de ezek közül kiválóbb nem volt