Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-22 / 8. szám
o másfél évvel ezelőtt kísérletet tett azon tervének keresztülvitelére, hogy a Czeczil-egye- sületi épületet vonjuk emeletre. Eléggé sajnálom, hogy tervét energikusan áthúzták. Azon a telken és azon a házon mintha li- dércz ülne ! Pedig ha már meglévő valamely katholikus épülettel kapcsolatban kellett volna a nagytermet megalkotnia, valójában ez az épület és telek volna a czélnak legmegfele- lelőbb. Az utczai homlokzat hosszúsága majdnem 27 méter. Az emeleten utcza hosszára tehát lehetne egy 25 méter hosszú és körülbelül 12 méter széles nagytermet építeni. Ez már jelentene valamit. De ismételten, a szóban forgó telken és épületen észak-sarkvidéki konzervativizmus felolvadhatatlan jege ül. Mikor a nagyterem megépítésének tervével tépelődtem, éppen akkor jöttek Varjas szerkesztő ur czikkei a katholikus palotáról. Nagyon megkapott a két vezető czikk nemcsak nagy arányú és a jelent is, jövőt is tekintő eszméje és választékos nyelvezete miatt, hanem főképen azért, mert a létesítendő kultúrpalotát láttam legeslegalkalmasabb keretnek arra, hogy benne egy impozáns nagy termet elhelyezzünk. Az idő egy uj, színes és megfontolásra nagyon is méltó gondolatot hozott az addigiakhoz. Ha tudniillik valahova, úgy egy kultúrpalotába harmonikusan beleülő egy muzeum. Szabó István prelátus ur tulajdonában nagy értékű muzeum van, melyet a megboldogult Meszlényi püspök hagyott reá. Sem a megboldogult iránt köteles kegyeletet nem sértené, sem a méltóságos prelátus ur érdekeivel, terveivel ellenkezőnek nem látszik az, hogy a Meszlényi Szabó muzeum megfelelő módon a tervezett kultúrpalotának tulajdonává és diszévé váljék. A múzeumi már meglevő tárgyakat részint a nagyterem falain, részint más termekben kellene és lehetne elhelyezni. Természetesen oly méretű termekben, amelyek még azt is „HETI SZEMLE“ megengedik és lehetővé teszik, hogy a múzeumi tárgyak idővel számban gyarapodjanak. Elfogulatlan és a jelen idők kulturális törekvését, valamint szocziális tevékenységű jellemét mélyen ismerő embert nem hagyhat kellemes és tettre serkentő lelki mozgalmasság nélkül egy olyan katholikus kultúrpalotának eszméje, amelyben díszes múzeumunk és méltóságos nagytermünk is lenne. Az éppen most csak lényeges vonásaiban megérintett gondolat volt egyike azoknak, amelyek miatt aztán bensőmben szinte nem is óhajtottam, hogy az egyházmegyei pénztár a katholikus kaszinó jelen épületét és telkét a kaszinónak tulajdonilag átengedje. Szívesebben" vettem volna, ha az alapítványi pénztár mindazon összegeket, amelyeket a katholikus kaszinó közönsége eddig a kaszinó helyiségének és épületének átalakítására, illetve kibővítésére fordított, a kaszinó testületének visszafizesse, a kaszinónak mostani telkét és házát pedig, mint sajátját belátása szerint értékesítse. A katholikus kaszinónak jelen telke nem elég mély, de első sorban igen keskeny ahhoz, hogy reá akár földszinten, akár emeleten igazi nagytermet helyezzünk. Az utczai homlokzat a kapualjat is beleszámítva mindössze legfeljebb 21 méter. Hát aztán a múzeum hol férne el ? Ezen okok, de meg az is, hogy a létesítendő kultúrpalotának okvetlenül gazda kell, adták toliamba már két héttel a Bodnár ur czikke előtt eme szavakat: „A nagyterem és a katholikus palota kérdését a katholikus kaszinóval és a Pázmány-sajtó telkével kapcsolatban, sőt a katholikus kaszinó keretén belül lehet a legbiztosabb siker reményében megoldani. L"gy óhajtottam, hogy az uj kath. palotának gazdája a kath. kaszinó mindenkori testületé legyen, esetleg megváltoztatott névvel. Uj névül azt adtam volna neki: „Szatmár-egyházmegyei katholikus K-ör.“ Körnek neveztem volna, mert ez magyarosabb, mint a kaszinó. Egyházmegyeinek neveztem volna, mert teljességgel nem úgy terveztem, hogy csupán püspöki, vagy káptalani és egyáltalán csakis szatmári katholikus pénzből építkeztünk volna. Az öt vármegye egész katholiczizmusát bele kell ilyen dologba vonni gyűjtés, vagy részletjegy-alá- irás utján. Tehetsége szerint járuljon bozzá egyházmegyénk minden katholikusa azon palota fölépítéséhez, mely mindannyioknak vallás-erkölcsi alapón nyugvó fejlődését ezé- lozza és munkálni akarja! Ez a méltányosság. A szatmári kath. egyesületek épületének elkótyavetyélésére álmomban sem gondoltam. Ubrezsben is csak álomban lehetett ilyenre gondolni. A nagy terem szükségességének elméleti és tapasztalati okaira vissza . tekintve és a tervezett kiviteli módozatra gondolva, határozottan visszautasítom a reálizmus hiányának alaptalan vádjait. Minthogy a kath. kaszinó a mostani telken és házban úrrá lett, terveim is módosultak részben, de nem a mostaniakról, hanem a január 25-ikiekről akartam jelen czik- kemben beszámolni. Ha a terv módosult is, mindazáltal nem szűnt meg. Kováts Gyula dr. Szíit már, 1911. februárius 22. A sajtó- A sajtóról esett szó a kath. kaszinó vasárnapi felolvasán. Mi, a sajtó munkásai hálával fogadjuk, hogy velünk foglalkoznak. Ma a sajtónál aktuálisabb és a katholicizmusra égetőbb kérdés nem lehet. Olyanok vagyunk, mint az a falu, amelynek sem temploma, sem iskolája, kicsiny a temploma, szűk az iskolája, az emberek sem imádkozni, sem tanulni nem tudnak. Ha lenne ilyen falu, csakhamar akad nemeslelkü jótevő, aki templomot építtet. A kath. sajtó templom, a katholikusok iskolája, amelyből sajnos százezrek szorulnak ki. Annál csodálatosabb, hogy még nem akadt ember, ki — nem mondjuk, egymagában megteremtette volna, — de legalább százezer koronát adott egy sem Kiss Józsefnél. Nem volt Aranynak szolgai utánzója, egyéniségét nem áldozta fel és helyét mindig becsülettel állotta meg a küzdők sorai között. Kiss József nem tartozik a termékeny költők közé. Sokáig dolgozott egy-egy költeményén, amig azt a kezei közül kibocsátotta. Szűkszavú voltát uj verses könyvének élőbeszédében maga is megemlíti, s hozzá teszi azt, hogy a margó-litteraturának, a kevés szövegű, de sok papirosa irodalomnak ő a föltalálója. Ez igaz lehet, de bűnnek nem mondható. Inkább keveset alkosson a költő, de az azután jó legyen, mint sokat és rosszat, Uj verseskönyve egy csomó kisebb költeményből és egy hosszabb lélegzetű poémából áll. Kisebb verseiben régi témáit látjuk a költőnek, uj köntösben elénk tárni. A halál gondolata többször ihletre kelti a lantját s eme verseiben az enyészet fájdalmas lehel- lete érinti meg lelkünket, A „Tüzek“-ből ismerjük szocziális gondolkozását Kiss Józsefnek, most a mindent Ígérő szirén alakjában jelenik meg előttünk a szocziális eszme. Fényt, kincset, boldogságot igér annak, ki hozzátér, de jaj annak, kit elbájolt a bűvös ének, mert ott mered rá a szörnyű vég : „A bánya robban, a mozsár gyilkol, Kerékbe tör a gyári gép . . . . Száz élet csak egy buborék.“ „Egy világ ellen mindég e^y maga“. Harczolt a költő, s ma meséli az előszóban „Fiatal koromban az öregek lebecsülése, öreg koromban a fiatalok rakonczátlankodása“ •— volt az osztály részem. A fiatalok, a „müveit Nyugat“ és a „Holnap“ költői előtt Kiss József poéz^se ódon. illatját vesztett csokorhoz hasonló. Az ezen részről jövő támadásokra, gúnyos hangon reflektál egyik versében Kiss. „Időm lejárt, hanyatlik napom, Ifjú titánok üssetek agyon ! Voltam nagy ur. Hirem szót futott: Birokra menni ma már nem tudok. De egyet mondok ifjú titánok, Holtom után én csak haza találok. Es megnövök ............. Levedlik rólam folt, kiépül csorba, Glóriákkal ülök majd egy sorba. Mert szélesek és nagyok a világok Hol lesztek akkor, fiatal titánok ? . . . Uj kötetének legszebb darabja nagyapjáról Írott stanzából áll. Se dón, se von, se pán, se sir — csak reb S a neve Reb Maior Eitvák Pogrom elől oldott ő kereket S bujdosva jött át vad országokon . . . Dalos kedélyű, vjg legény, akinek leikéből minden uj rög uj dalt fakaszt. S a költő nemcsak nagyapját látja benne, hanem a lantost is, kitől a dalt örökölte. Szerelmes szivü volt nagyon Reb Maier Litvák. Sorra szerette Riga szőkefürtü, bársonyos arczu zsidó asszonyait. A vége az, hogy távoznia kell a városból. Ez a nagy tanács végzése : pusztuljon az énekes. S egy szép napon a vár kaput kinyiták, Hogy sétáljon ki Rabbi Maier Litvák. Tovább megy Vilnába, de maradása nincsen. Pogrom van itt, miből csak úgy menekül, hogy egy muzsik, akit megnyert énekével, ezt előre elárulja neki. Dal volt, mi megsegítette Vilnában, s a dal segíti át magyar határon is. A határőrök szive fölenged, mikor a korcsmában énekelni hallják a kaftános legényt. Összébb szorulnak a kicsi szobába, És álmélkodva hallgatják, lesik És viszi őket, ragadja magával, A színes, édes szilaj forgatag, Körül beczézik szóval, parolával, És a jövevény végül itt marad. Mire dereng a hajnal, keskeny sávval, E föld egy újabb őssel gazdagabb. Ezzel végződik a történet, a földönfutó, üldözött zsidó uj hazára -talál és az újnak már magyar szívvel, magyar érzéssel keblében zeng magyar éneket őséről — a kaftános zsidóról. Végigolvasva Kiss József uj verses könyvét, költészetében haladást, vagy valami uj dolgot, uj eszmét nem találunk. Kiss József ma is az, aki volt negyven évvel ezelőtt: a tehetséges Arany tanítvány és egyszersmind a magyarországi zsidóságnak legtipu- sosabb költője. Dr. Barna János. Kézimunkák és divatezikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban "íemS előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? t nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- W hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölődik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. *
