Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-15 / 7. szám

XX. évfolyam. Szatmár, 1911. februárius 15. 7. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. I Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ —■ „ Egyes szára ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE Laptulajdonos : A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külderaó- nyek, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­A lap megjelenik minden szerdán. Katholikus palotát Szatmárra, T Jno-várra! Tavasz ébredése. így jellemezhetjük röviden azt a lelke­sedést, azt a felbuzdulást, azt az örömet, melylyel lapunk vezérezikkirójának a kath. palotáról irt sorait fogadták, melyekben át­látszó, tiszta érveléssel, az ő öntudatos, erős, hatalmas, kifejező nyelvén, lobogó lelkese­déssel öt vármegye nyolczszázezer katoli­kusának kulturális, gazdasági és társadalmi helyzetéből egy katholikus renaissance szük­ségességét hangoztatja. Tavasz ébredése ez, mert katholikus szervezkedést sürget nem- ssak a középpontokon és nemcsak a római katolikusoknál, hanem a vidéken is, az egész vonalon, az összes katolikusoknál. A czikkiró a czél érdekében szükséges­nek tartja Szatmáron és Ungváron kath. paloták építését. Ezek köré, mint fejlődés képes mag köré, szeretné kristályosítani az összes kath. egyesületeket, és uj lendületet adni a fejlődésnek indult, erőshülő kath. mozgalmaknak. Az egységesités terve szép és nemes. Ezt mindenki elismeréssel és lelkesedéssel fogadja. És ha egyebet nem is érne el czikk­iró, ez már magában is eredmény. Nagy Váltakozás. — Harsányi Kálmán. — Aß, én életem Hosszú vaH sötétség, DdTajd glóriáBa szökkenő görögtiiz, Aztán ismét csati Hosszú vaH sötétség. Az én utam a szürHéH ro6ot-útja, OíKajd nagyszerű csapás ös-rengetegHen, A^ún ismét a szürkék ro6ot-úíja. én szivem kis jégcsapos szegénykdz, Sfllajd egy világot átfogó szivárvány, Aztán ismét kis jégcsapos szegénykdz. Harsányi Kálmán. Ez a név a ma élő legnagyobb magyar poétáé. A beteges decadentiában, a mely meg- vértelenedett, vánnyadt, kiaszott szívvel, re­kedt hangon, megmérgezett és fertős gon­dolkozással énekel pathologiai tünetekről — a romlatlan, aczélos izmu őserő lobog fel e csodálatos dalu poétában. , Gyökere a magyar föld televényében. — És büszke cserré nőtt, amely nekifesziti ágait a viharnak és zúgatja lombos koroná­eredménjr lesz az, ha az öt vármegye kat- holikusai dermesztő álmukból felocsúdva, óriási, ellenállhatatlan erejüknek tudatára ébredve tömörülni, egységes táborban fog­nak fellépni. Ha eddig szétszórtan, egyen­lőtlen küzdelemben sok sebet kaptunk is, ha egyenlőtlen játékban a partiét sokszor elvesztettük is, ennek a jövőben nem sza­bad megtörténnie. A czélban, amelyet czikkiró kitűzött, mindnyájan egyetértünk, ha a kivitelben nem is. A kath. palota felépítése a magunk erejéből és egyházmegyei pénzekből nem látszik lehetségesnek. Legalább a közel jö­vőben nem. Sokkal kevesebb pénzbeli áldo­zatot kivánó tervek is mgbiusultak már. Különben összes kath. egyesületeink példája azt mutatja, hogy azok nem a maguk erejé­ből, hanem kizárólag nagynevű Maecená- saiknak bőkezűségéből tudtak maguknak otthont szerezni, és fejlődni. Sőt bár Irsi/c kanonok a Czeczil-egyesületnek fényes palo­tát ajándékozott, ez az egyesület ma élő ha­lott és a palota üresen áll. A czikkiró olyan hozományokat is szánt az ő menyasszonyának, a kath. palotának, amelyeket nem fognak annak átengedni. Hó­ját az éjszakák villamos vészében. Sörénynyé tarajozódik a förgetegben a villám fényénél. Félelmetes ilyenkor ott a hegytetőn, a mint a földig hajló ágai újra visszapattannak ko­mor büszkeséggel, mintha e szörnyű ost­romba zugó üvöltéssel harsogná bele a böm­bölő viharba megtörni soha nem akaró fajá­nak — a vésztől, vihartól tépett fajnak — csatakiáltását, a Zrínyiét: Ne bántsd a ma­gyart ! Századok tüze, izzó szenvedelme e hang­ban, amely túl kiáltja vad hörgéseit a rátörő viharnak. Zeng messze téreken, hogy meg­mozduljon az alvó tábor, az a dicsőséges diadalokat kivivő. A mely ment a szélben lobogó kaczagánynyal hazát szerezni, törö­köt tiporni, országokat hódítani. A mely vil­logó karddal szállt harczba a kibontott ku- rucz-zászlók alatt a megtépett szabadságért. A mely Isaszegtől Komáromig, Budától Ara­dig oroszlánbátorsággal harczolta a titánok harczát. Robogó mének patkója szikrázik, összecsapó aczólok csengenek, az igricz kobza pendtil, tárogató zendül s a dobos veri, a Rákóczi dobosa : Rajta! Rajta, rajta, rajta ! ... És tud beszélni másképen is. Beleáll zöld lombjával az aranyló nap­fénybe, ágát fészkűi nyújtja a dalos madár­nak, halk zizzenéssel megreszket levele és lombja suttog holdas éjszakákról, tiszta sze­relemről, álmokról, a mik álmok maradtak. Mereng a múlton, könnyeket hullat, s aztán visszafojtja a többit. Fölfedi titkait a renge­zomány nélkül lehet a leányzó még olyan bájos, igéző és szép, lehet még olyan jósá­gos, szelid és nemes lelkű; szépségét, báját elismerik, nemes lelke előtt meghódolnak: de el nem veszik. Azok a nászajándékok, a százezreket érő sok szép kincs, drága gyöngy, amelyekkel czikkiró a menyasszonyt feléke- siti, talán sohasem lesznek az övé. Alaptalan, téves egyeseknek az a véle­kedése, mintha az alapítványi pénztárban a kath. palotára fordítható, gazdátlan alapok lennének. Téves az az állítás is, hogy ott „milliókat“ kezelnek kellő gyümölcsöztetés nélkül. Legfeljebb szerény ezerekről lehetne szó akkor is. Az alapítványi pénztár nem rendelkezik Dárius kincsével. Az összes ka­matokat kulturális és jótékonyczélokra for­dítják, és bizony annyi volt ennek a sze­gény népnek, és ennek a szegény egyház­megyének a szükséglete, hogy katholikus palotára pénzt nem lehetett gyűjteni. A katholikus palota eszméje szép és nemes eszme, és. nem egyedül álló, azt elej­teni kár lenne. Addig is, mig megvalósítható, nagyon reálisnak látszik Bodnár Gáspárnak azon indítványa, hogy tegyük középponttá a Czeczil-egyesületet és a- kath. kaszinót, (me­lyet ki akarnak bővíteni.) Lehet, hogy ezek a keretek elég tágak lesznek minden egye­sület működésének kifejtésére, és akkor száz­ezreket takarítunk meg. Ha pedig szűköknek bizonyulnak, akkor még mindig raegégitbet­tegnek, az erdő csendjének, az erdő mysti- kus éjszakájának. Megcsitult, elhalt vágyak törnek ki belőle halk sóhajban, a mint a múlt temetőjére gondol s aztán elhal a hangja. Ünnepi csend, gyászoló némaság üli meg, hogy megérje az uj tavaszt, amikor végig­önti a zsendülő életerő, kerengő nedvjárás duzzasztja rügyeit, pattantja ki bimbóit s új­jászületve uj lombkoronát bontogat teli vi­rággal levéllel, friss hajtásokkal. És hullanak ránk virágszirmokként ze­nés, dallamos melódiái nagy gondolatokkal, megejtő mélységgel az örökszép Pathétique- nek, megráz a „Lomtárban“ talált zászló föl- irása, a megébresztő „Pro libertate!“, felénk csap a renaissance elevenül élő lelke a „Pá­ter Benedekében s a szent igézetek kira­gadnak a szürke mindennapiságból, hogy megdobogó szivvel kezébe adjuk magunkat ez uj Merlinnek, aki varázsló erejével át tud formálni bennünket jókká, nemesekké, nagyokká, szentekké és gondolkozókká. Harsányi poézisében megérezzük az örökkévalóságot. Prófétai látások nyitnak uj szemhatá­rokat. Az istenségig repülő vates föltárja a jövendő korok mébét, a hol uj világok ter­vei forrnak, a hol tökéletesebb életek planu- mai csíráznak. A mindig Alkotónak, az örökké Teremtőnek pitvarában járunk, ahol a jövendők chaosából a megrontbatatlan, di­adalmas Szép formálódik ki abba az isteni harmóniába, amely után vergődő nyugtalan-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom