Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-25 / 43. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1911. október 25. / » 2 A kiállítás alatt elfogyott teveszőr, vadász, sport kabátok, angol raglanok, átmeneti felöltők, gummi kabátok, épp úgy a legdivatosabb kemény és puha kalapok, keztyük, nyakkendő, selyem- és czérnazsebkendő, harisnya, sétabot és más különlegességek ismét megérkeztek. NŐI DIVAT ÚJDONSÁGOK érkeztek. Arany, ezüst, selyem és antilopbőr kézi táskákból. Arany szövésű estéli selyem schálak, kézi munka. A legdivatosabb női sapkák. Teveszőr scháll kendők, könnyű plédek, kocsi takarók, harisnya, zsebkendő, kalaptü különlegességek. Glassé, selyem és antilop keztyük. Telefon szám 296. Telefon szám 296." | RAGÁLYI KÁLMÁNNÁL SZATMÁR, Deák-tér 8. | kellően. Csekély ok, olykor jelentéktelen félreértés elegendő arra, hogy évekig kerüljék a sajtót s megvonják tőle a munkát. Bénítja a sajtó fejlődését harmadszor az, hogy az arra illetékes egyének a sajtó kiadványait kellőleg nem pártolják. Hogy példát mondjak • a sajtó által kiadott naptárt, melyből évenként valamennyi plébános ur mutatványpéldányt kap, nem terjesztik a nép közt, de egyik-másik árgus szemmel nézi, hogy nem található-e a naptárban valami kivetni való. Volt rá eset, hogy egyik plébános ur, az általa megrendelt 20 vagy 30 példány naptárt visszaküldte, mert a hirdetések közt talált egy olyan czimet, hangsúlyozom, hogy csak czimet, mely az ő felfogása szerint sértette az egyháziasságot. Két pécsi pap templomot épített az általuk szerkesztett és kiadott naptár jövedelméből, mert pártolta munkájukat a lelkészkedő papság ; mi épen csak hogy nem fizetünk rá naptárunkra, mely pedig nem áll alacsonyabb színvonalon más naptároknál s melyre elkerülhetlenül szüksége van a sajtónak, hogy munka-pangás idején foglalkoztathassa az el nem bocsátható személyzetet. Legfőbb akadálya pedig a sajtó fejlődésének az ő kiadásában megjelenő „Heti Szemle“. A lap tulajdonosa, az Irodalmi Kör, oly csekélyre szabta meg a lap árát, hogy legalább 1500 előfizetőre volna szükség, hogy előkerüljön a lap kiállítási dija. Eddig egy évben sem folyt be annyi, amennyibe a kiállítás és expediálás került, pedig a lap kiállítási dija a lap alapításától ezen év első napjáig ugyanaz a csekély összeg volt, melyet az alapításkor a Sajtó azon feltétellel állapított meg, hogy a lap tisztajövedelmének fele a sajtót fogja illetni. Merem állítani, hogy nincs hetilap Európában, de még talán Amerikában sem, mely 104, a mellékletekkel 110—120 nyomtatotl ivet tudna adni s még a postaköltséget is fedezze 6 koronáért, ha előfizetőinek a száma nem üti meg az 1500-at. A Heti Szemlének sohasem volt ennyi előfizetője s ezen előfizetők egyrésze (tanítók, iparosok, földmivelők) évi 4, mondd négy koronáért kapott 104 nyomtatott ivet s ráadásul még 1 K 4 fillér postaköltséget és ugyanennyi kiadóhivatali költséget. Ezért a lap állandóan adós a sajtónak, bár a főtisztelendő káptalani tagok nem egyszer kifizették hátralékos tartozását. A Heti Szemle előállítására kell állandóan két szedő, — ha ezek egyebet nem dolgoznak; — ezek heti bére, ha egy kezdő s egy idősebb segédet veszek számításba 44 korona. A munkavezető és gépmester egy- egy félnapi napidija együtt 6 korona, festék 1 korona, papír 700 példányt véve számításba, 10 korona; házbér, adó, fűtés, világítás, tisztogatás czimen számítsunk a Heti Szemle egy-egy számára csak 9 koronát (legalább 20-at kellene adnia), a Heti Szemle minden egyes száma bele kerül a Pázmány- sajtónak 70 koronájába, mely mellett nincs egy fillér haszon sem. Adta pedig a Páz- mány-sajtó a Heti Szemle egy-egy számát az Irodalmi Körnek 1910. év végéig 35 koronáért! Hogy fejlődött volna tehát a sajtó! Hogy lehet hát azt mondani, hogy kialvó tűz az a sajtó, mely az utóbbi 15 év alatt, mióta a munkabér megdrágult, a Heti Szemle minden egyes számára ráfizetett 35 koronát! Ez a ráfizetés 52 számnál évi 1820 korona, 15 év alatt 27.300 korona. Ennyit áldozott 1910. év végéig a „Pázmány-sajtó“ a Heti Szemléért! Hát miért áldozott? Azért, mert a Pázmány-sajtó alapítása csak eszköz volt arra, hogy legyen rendelkezésünkre minden körülmények közt egy kath. lap. Ezt a lapot elejteni, ezt a lapot megszüntetni nem volt szabad s nem szabad! Ezt a lapot fel kell virágoetatni, ezt a lapot alappal kell ellátni s fennállását biztosítani kell! Hogyan gondolom ezt elérhetni, megmondom a jövő számban. Ratkovszky Pál. „Kialvó tüzek“. E czikksorozat legutolsóját többen félreértették. Úgy magyarázták, hogy az a székeskáptalan ellen irányzott támadás. Czélzataink fontossága és nemes volta már maga kizárja, hogy nemtelen, vagy kicsinyes támadások vezetnének bennünket, mikor a legönzetlenebb és legtisztább szándékok irányítják toliunkat. De másrészt a czikk nem is foglalkozhatott a székeskáptalannal, mikor — a Caecil-egyesületről szólt. Ez az egyesület nem szerve a káptalannak, tőle teljesen különálló. Szervezete önállóvá és függetlenné teszi. Külön tisztikara van, a melyet a tagok választanak a káptalan minden beavatkozása, vagy megerősítése nélkül. Ügyeit maga intézi s azokról beszámolni csak a főpásztornak köteles. Tagsági dijakat szed, a melyeket a káptalan beleszólása és beleegyezése nélkül a maga czéljaira fordít. Tisztikarát is a főpásztor erősíti meg. Külön pénzalapja van, a melyet pénztárosa kezel. Egyszóval egészen nyilvánvaló, hogy a Caecil- egyesület a káptalantól független, teljesen önálló és önállóan működő egyesület. A káptalannal csak a székesegyházi karnagy és énekkar révén van összeköttetésben. De a Caecil-egyesület templomi szereplése — mint a mely teljesen a káptalan belügye — egyáltalában nem tartozik reánk s azzal foglalkozni nem is akarunk. — Nem tudjuk tehát megérteni, hogyan lehetett a Caecil-egyesületről szóló czikkünket a káptalannal összefüggésbe hozni, sőt egyenesen a káptalan ellen intézett támadásnak magyarázni. Sem szándékunk, sem okunk, sem jogunk nincs a káptalan belső ügyeivel foglalkozni. De a Caecil-egyesület a nyilvánosságé, élete érinti és érdekli a közt. Ezért — de a legtisztább szándékkal — foglalkoztunk és fogunk foglalkozni a Caecil-egyesülettel. Egyházmegyei Sajtóalap. Országszerte megindult katholikus részről a szervezkedés. Nagy, vitális érdekekről van szó. Lehet, hogy a tizenkettedik órában, lehet, hogy már későn is, de semmiesetre sem korán. Ezen katholikus szervezkedésnek egyik fontos területe a katholikus sajtó. Köréje csoportosul minden. Enélkül bármily irányú társadalmi igyekezetünk hiábavaló. Templom, iskola, missziók, egyesületek a legbuzgóbb odaadás, a legnagyobb erőkifejtés mellett is csak fél munkát végezhetnek erőteljes sajtóorgánumok nélkül. A sajtó ma apostola mindennek. Vallásnak, kultúrának, erkölcsnek, hazának egyaránt. Ennek szava elhat oda, ahová semmiféle más tanítás a mai viszonyok mellett el nem jut. Épit, vagy rombol, nemesit vagy a durvaságot szolgálja, aszerint, hogy minő szellem vezeti. Mert a sajtótermék ma életszükséglet, érintkezési eszköz, az eszmecserék, társaságok, viták irányitója; a közvélemény megteremtője, a társadalom óriási többségének egyetlen szellemi tápláléka. És mégis X Pius pápa mint 1907-ben, ma is elpanaszolhatja: „Ah, a sajtó! Még mindig nem fogjuk fel annak fontosságát. Sem a hívek, sem a papság nem törődik vele úgy, amint kellene.11 Vagy nem is tudom én, talán felfogják, kik sokszor érzik ostorcsapását. De talán úgy gondolkoznak, hogy az Ur Krisztus úgy is vele van az ő egyházával, minek tehát az a túlságos lamentáczió és erőlködés, mikor a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Igaz, de erőt vesznek sok lelken. Ennek kiáltó jeleit bőségesen láthatjuk. A mi nagy egyházmegyénk különösen — annyi nemzetiségi és felekezeti áramlatok közepeit — igen alkalmas terület a szabad kalózkodásra, a lelkek megrontására. Itt mindenféle áramlatnak, irányzatnak, szocziális mozgalomnak vannak szócsövei, csak a katholikus eszme, irányzat, mozgalom az a mostoha gyermek, amit vagy észre sem vesznek, vagy minden ajtó mellől szánakozva utasítanak el. Mert sajtója nincs. Nem tud hozzáférni a lelkek- hez. Ami nem olyan mint a viszhang, kevesen hallják, gyenge, elmosódik, erősebb hullámokat nem kelt, Hangosan még kérni sem tud. Szerényen mint az elhagyott árva sirdogálja panaszát. Várja a jobb napokat. A mi késik, veszedelmesen késik. Itt tehát már nem az a kérdés, hogy kell-e katholikus sajtóalap ? Hanem, hogy ma lesz-e meg, vagy legkésőbb holnap ? Mert elvész minden, a mi a mienk volt. Az ellenséges sajtó mérge már sokkal mélyebbre ható a nép lelkében, semhogy káros kitöréseit nap-nap után ne éreznők. Ha az ellenszer késik, a rombolást és romlást feltartóztatni nem lehet. Angyali predikáczió és felolvasás sem ment meg. Az elsőt nem hallgatják épen azok, akiknek kellene, a másikat szórakoztatónak veszik, akik hallgatják. Nyomukban nem támadnak tettek, A közöny, a fásultság, ami a lelkeket megüli, már-már kétségbeejtő. Sem panaszkodással, sem jóakarattal nem segítünk rajta. Tenni kell 1 Hagyjuk tehát a múltat. Legyen az csak példa, mely alkotásra tanít. Dicsőség és elismerés azoknak, kik erre is megtanítottak. Ne bolygassuk, miért nem valósíthatták meg ajjelen követelményeit, a jövő reményét. Bizonyára nem rajtok múlt. A kialvó tüzek helyett gyújtsunk uj tüzet. Sokszor sikeresebb ez, mint a kialvó élesztgetése. Tartsunk seregszámlát, szedjük össze a közkatonákat, ha arra való a csapat, lesz vezér. Az ideálizmust csak őrizzük, de ne sokat emlegessük. Nem jó idő jár rá. Ma az élet reálitást kíván. Erre az alapra kell helyezkednünk. Senki sem ád, hogy ne várjon, vagy kapjon valamit — legalább reményben. Épen ezért a gyűjtéseknek — a magara részéről — nem vagyok barátja. Agyon vagyunk már magunk is, a népünk is gyűjtve. Nem sorolom fel az érkező gyüjtőiveket, de ha mindenikre csak igen csekély összeget adunk is, az év vége felé magunk is csaknem ké- regethetiink. így a már köteles gyűjtés épen elegendő. Hanem, mint a múltban tették, próbálja meg a kiadóhivatal, bocsássanak ki 50 koronás részvényeket — egy évi befizetés kötelezettségével — annyit, amennyi szükséges, hogy a „Heti Szemle“ napi lap lehessen. Csaknem minden egyházmegyének meg van már a napilapja, annak szükségét nálunk is mindenki érzi. Es igazán nem nagy dicsőség reánk nézve — ha még oly szegények volnánk is, — hogy nekünk nincs. Ennek megteremtése kötelesség. Nem is fog elzárkózni előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- V hatnak mindazon vevők, kik por- I költ kávét vesznek mert annyi 1 bepörkölödik a házi pörkölésnél, f Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1 1«
