Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-18 / 42. szám
Szatmár 1911. október 18. HETI SZEMLE 3 Röppentyűk, görög és római tüzek, durranó bomba és békák, jux apróságok. Szőllő mosó, szőllő szedő ollók, kések. Gillett borotválkozó készülékek, lehúzó szíj, szappan. Valódi solingeni és angol borotvák, hajnyiró gépek, zsebkések, ollók, manicür ollók, csipeszek, manicür teljes készletek, illatszerek, toilett különlegességek. Ragályinál Szatmár, Deáktér 8. .szám, Gillyén-ház. Telefon 296. A zsidóság történetéről. XIV. Irta; Id. EGAN LAJOS. Mikor a liberalizmus legjobban tombolt az ország széliében, hosszában, mikor Ti- száék a hatalom legfelsőbb tokára érve, az általuk oly ügyesen létrehozott, különféle eszközökkel biztosított pártfegyelem föntartá- sára nagy éberséggel vigyáztak, megtörtént a többi között egy oly helyen, ahol az uzsora rettentő arányokban volt elterjedve és annak gyakorlatában az ottani kormánypárt elnöke volt a főmester, hogy egy ottani birtokos, látván a nép nyomorúságát, az akkor keletkezőben levő hitelszövetkezetek akkori intézőitől Ígéretet nyert azon vidéknek hitelszövetkezet fölállítása által való megmentésére. Megindult a helybeli előmunkálat. A szegény kizsarolt, eladósodott nép hamar megértette a segítség hivó szavát. Kilencszáz részletet jegyeztek a környékbeli lakosok, a nyomtatványok is megérkeztek, a szakértő megérkezését is várták, aki a papot, lanitót az ingyenes szolgálatra betanítja. A dolognak ebben az örvendetes stádiumában, egy szép napon megjelentek kezdeményezőnél a községek bírái és minden megokolás nélkül, szégyenkezve, hímezve, hámozva törültet- ték a résztvevők aláírásának legnagyobb részét. Ennek a meglepő fordulatnak a megfejtése nemsoká váratott magára. Az akkori liberálisnak nevezett kormánypártnak minden hájjal megkent helyi választási elnöke, aki ellen később, országos hirü uzsoraper folyt le, amikor a panaszosok százon felül lettek kihallgatva, —• komolyan figyelmeztette a közigazgatás kezelőit, hogy az ilyen népjóléti akció eredményes ténykedése megbéníthatja az ő mameluk liferáló mesterségét. S a hatósági személyek ráparancsoltak a falubirákra, hogy töröltessék az aláírásokat. Az akkori szabadelvű irányzat a párturalom erősségét a népjóléti intézményektől is féltette, ez az eset is később egy hires uzsoraperben és a gyakorolt pártelnök elítélésében és elnöki minőségének letörésében nyert befejezést. Igenis, abban az időben a népjóléti mozgalom formális üldözés tárgya volt; ellenzéki viszketegnek jellemezve. De nagyot fordult azóta a világ és sok viz lefolyt a Beretyón, megváltoztak a viszonyok, begubózva téliálmot aludott a régi szabadelvüpárt és most átváltozva mint szárnyra kelt lepke, szopogatja annak a virágnak mézét, melynek éltető részét a gyökeret és törzset, mint féreg, nem tudta tönkretenni. Szép példával szolgál erre Tisza István gróf szereplése, a margittai hitelszövetkezet közgyűlésén, a mikor a micskei plébános őt mint a hazai liberálizmus vezetőjét köszöntötte föl. Az a Tisza István, akinek hü csatlósai nem tűrték meg a szövetkezetek létrehozását, megnyitó beszédet tartott a szövetkezeti közgyűlésen, melyen kifejtette, hogy a hitelszövetkezet áldásos működést fejt ki, mert a község lakossága csakis a hitelszövetkezetek utján ért el a takarékosság és tőkegyűjtés gyakorlatához. Honnan ez a csudálatos változás? Ezt a szerepelni vágyó politikus természetrajzában találjuk meg. Előbb a megsanyargatott nép arra szavazott, akit az uzsorás hozott a nyakára, mert ha azt nem teszi, felmondják neki a tőkét. Most, midőn van az országban 2000 hitelszövetkezet és van annak 556,000 tagja, van 88 millió takarékbetéte, üzletrészben 33 milliója, most annak áldásos működését, kidicsérve, a politikai stréber ezt le- gyezgeti. De nyomban üt egyet arra, aki a zsidó közvetítő kereskedelem ártalmáról beszél, mely ellen sajátlag a szövetkezeti védelem megindult, kijelentvén: „hogy ő mindég hive volt a tisztességes közvetítő kereskedelemnek. Az ilyen ellenséges és tendenciózus nyilatkozatok, úgymond, éppenséggel nem használnak a szövetkezet nemes eszméjének. Óvatosságra inti a szövetkezet vezetőit, hogy ne helyezkedjenek ilyen antimerkantil elvek alapjára. Kijelentette, hogy nem szimpatizál ugyan a spekulációkkal, de elismeri közgazdasági jogosultságát annak, hogy mindenki olyképp értékesítse portékáit és termékeit, a mint csak lehet“ Lám, lám ilyen az ügyes politikus; hiszen nem a tisztességes közvetítő ellen való védekezésben erősödött meg oly hatalmasan a szövetkezeti élet, hanem az ellen, amelyet az előtt legyezgettek a liberális politikusok, akik közvetítették jó pénzért az elrémitett, megsarcolt nép szavazatát. A banketten azt mondja Ő, „A szövetkezetek czélja, erősíteni a gyengéket az erősek ellen.“ Mert ez a czélja, talán még gyöngének érzi magát az uralomra vágyó politikus, és elismeri a szövetkezetek önnön magukból kinőtt erejét, és ellenálló képességét, hogy most, midőn az ő segítsége nélkül, vagy az ő liberális pártjának nyomása ellen is megerősödve, jó lesz itt is szavazatokra szert tenni; de hogy a régi liferansok szavazatát el ne veszítse, haragosan kiböki megvetését azok ellen, akik a liberalismus ellen küzdenek a szövetkezetek nevében. Most már szinte elszédülve ettől a nagy mondástól azt kérdezzük : sajátlag mi a liberalismus ? Az uzsorások szabad sőt a szavazatok liferálásáért támogatott közvetítő kereskedők pártfogása ? vagy a népszövetkezés utján keresett védekezés támogatása ? Csúnya dolog az a politika, hogy szeret félrevezetni, hogy meg kell fontolni a szavakat, azt is hogy ki, mikor és miért mondja. Most kezdődik a politikus simogatása, mikor fölismerte ő is, hogy amit semmiféle hatalom el nem tudott érni, az egykori liberálisok által üldözött szövetkezet megvalósította. Most már szóba is állnak vele, sőt meg is dicsérik, mert a gyönge nép a maga erejéből megerősödött és imponál azzal is, hogy az önzést legyőzve, az altruizmus érzetét ismerteti meg. Az áralakítást már nem a közvetítőre bízza. Megszüntette a pénzuzsora romboló hatását, melyet a törvény ügyes kijátszásával, a liberálisok mameluk liferánsai, kényelmes biztonsággal gyakoroltak. Kizárta a szövetkezet az élelem hamisítással való veszedelmes csalást, a hamis mérték és súllyal való becsapást. Az ilyen erőkifejtést látva, a nemes gróí is értékesnek látja már az egykor üldözött szövetkezeti utón megerősödött szegényemberek politikai súlyára számítva őket kissé megingatni és eldicsérni azt, aminek létesítéséért hazánkban, az egykor ezért paraszt boldogítónak kigunyolt Károlyi Sándor grófot illeti a hálás elismerés. „Amit a rossz sajtó elrontott, azt nagyrészt csak a jó sajtóval hozhatjuk helyre. A mi sajtónk nem szolgál önző czélo- kat, nem hajhász anyagi érdekeket, nem vonul ki gyűlölettel az ellenség letiprására, hanem a jelen idők viszontagságai között annyira üldözött igazságot akarja a tévedő embereknek hirdetni. Ennek a sajtónak érdekében tehát megtehetünk s meg is kell tennünk annyit, amennyit az ellenséges sajtó képviselői saját ózdijaikért megtesznek “. CSERNOCH JÁNOS, Szatmár plébánost választ. Hehelcin Károly prelátus-kanonok, a szatmári plébánia administrátora előrehaladott korára való hivatkozással lemondott a nevezett plébánia vezetéséről és a folyó polgári óv végével magát ezen állásától felmentetni kérte. A főpásztor méltányolván a felhozott indokot, kérelmét teljesítette, egyúttal felhívta a várost, mint a plébánia kegyurát, hogy lelkészválasztói jogának gyakorlására a püspökség alapításakor a római szentszék és az apostoli király által tett legfelsőbb rendelkezések keretében a nemrég kiegészített székes káptalan tagjai közül uj lelkészt válasszon s azt kinevezés végett mutassa be, hogy állását azonnal elfoglalhassa. Szatmár tehát lelkészválasztás előtt áll. Hogy ki foglalja el helyét a lelépő érdemes lelkipásztornak, azt ezidő szerint tudni még nem lehet, de bármelyikre essék a választás a káptalan tagjai közül, mindenikben rátermett, tudományban és műveltségben kiváló férfiút fog nyerni, aki képes leend előkelő állásában mindenütt és minden alkalommal a legdistingváltabb óhajoknak megtelő módon repraesentálni. A választás esélyeivel tehát felesleges foglalkoznunk, de ezen nagyjelentőségű változás felett nem térhetünk napirendre anélkül, hogy. a nyugalmat óhajtó, nyugalomba vonuló lelkésztől szivünk melegévol el ne búcsúzzunk. Követelik ezt az ő kiváló kvalitásai, az a pedantériáig önfeláldozó buzgalom, melyet a szatmári plébánia vezetésében kifejtett. Mint a jó gazda birtoka felett, úgy őrködött ő plébániája területén, latba vetvén szellemi és testi erejének egész súlyát, hogy a hitélet meg ne rendüljön, hogy erősbödjék az összekötő kapocs az egyház és hívei között, hogy a kölcsönös egyetértés meg ne zavartassék, hogy az itt élő sokféle vallásfelekezet közös békéje fel ne bomoljon. Öreg kora daczára minden téren fiatalos erővel, fiatalos lelkesedéssel vette ki a maga részét. Hányszor láttuk a szószéken oktatva, lelkesítve, nemesítve az egybegyűlteket? . . Minden alkalommal, midőn lelkipásztori hivatása igy követelte, ügy fogta fel a dolgot, hogy aki lelkész, a rá háruló feladatoknak eleget is keil tennie. És ő prédikált, vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre. A plébániai ünnepélyes miséket minden rákövetkező alkalommal személyesen végezte. Hányszor megesett, hogy prédikált és nagy misét mondott egyszerre, pedig ez az ilyen magas „korban levő férfiúnál nem kissé fárasztó. O nem ismert fáradságot, midőn lelkészi teendőinek teljesítéséről volt előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pörkölést vehet. it Mindamellett 25%-ot megtakarít- w hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölödi k a hzi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1 7
