Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-11 / 41. szám
XX. évfolyam. Szatmár, 1911. október 11. 4i. szám. HETI SZEM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Kialvó tüzek. Y. Szatmár, 1911. okt. 10. (+) A tülekedő élet a maga rohanó törtetésében tüneményes alkotásokat szül napról-napra. A siető „ma“ termeli az ujnál- ujabb terveket, tüzeli a vállalkozási kedvet és szinte nincs nap, a mely ne pattantana ki a „haladás e korszakáéban egy „régóta nél- kü.özött“, fontos és szükséges ideát. S az embereket elfogja a munka láza, az arczokon tükröződik az izgatott tenni- vágyás mámora, nekifeszült erők kínálkozva nyújtják oda magokat a biztos siker kivívására. Szinte ostorcsapásokként űzi a tevékenység tüze a megpattanó izmokat a cselekvésre. A munka izzadtságában gyöngyöznek a homlokok s a megcsillanó szemek még égőbb vágyat árulnak el az alkotások után. Ma már vége az álmodozó, patriarchalis életnek. Forog, hévül és feszül a lázas tevékenység országutján minden erő. Annyira megváltoztunk, hogy nincs is más vágyunk, mint belévetni magunkat a pihenóstelen, izgató munka forró kohójába. Más azonban egyszerre a kép, mihelyt e lázas tevékenység rugóit vizsgáljuk. Az a lelkesedés, az a munka, az a tűz és alkotás- vágy kiábrándítóan megdöbbent, mert mindezek rugója: az egyéni siker. Ridegebben: az önzés. Abban a munkában nem fáradnak el a vállak, a melyek az egyéni érvényesülés diadalával biztatnak. Az a tett nem nehéz, a mely egyéni hasznot hajt. Bankoktól, pénz-, áruszövetkezetektől, haszonnal biztató vállalkozásoktól nem húzódnak a legmagasabb méltóságot viselők sem. De az általános érdekek, a köznek szóló alkotások munkájából nem kívánja kivenni részét senki. A szemek tüze kialszik, a tevékenység láza lecsillapul, az arczok komor érdektelenséggel fordulnak el ezektől a valóban fontos, szent tüzü munkát kívánó cselekvésektől. E hitványán alacsony fölfogás mételyét nem hiszszük okául annak, hogy megszűnt a kerekek lendülő forgása az Irodalmi Aor-ben. Kufárlelküség, kalmárszellem nem öntötte el ennek az egyházmegyének tiszteletreméltó papságát. Sivár haszonvágy, szennyesen önző érdekek nem fertőztették meg a krisztusi szőllő apostoli munkásait. Vezéri szó nem hangzik, — azért szűnt meg a munka 1 De hát a folyó azért ered kristályos forrásozással a hegyek sziklájából, azért öntözi gyöngyöző vize a kövér mezők illatozó, Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. virágos rétjét, — hogy aztán posványos mocsárba fúljon ? Az Irodalmi Körnek nagy hivatása van. O alapította a Pázmány-Sajtót, ő hozta létre a Heti Szemlét. Ezeket neki kell föl- lenditeni és élettel megtölteni. A most megindult mozgalmat az Egyházmegyei Sajtóalap megteremtésére neki kell ébren tartani, a vezetést e téren kezébe venni és megteremteni az egyházmegyei katholikus napilapot. Hogy más, nagyon fontos missiója is van: pl. szervezni a szabad lyceum sorozatos előadásait Szatmáron és ezzel áldó fölvilágo- sitással tanítani a megzavart értelmeket, nyugtalan lelkeket; foglalkozni a szociális kérdésekkel, ennek az egyházmegyének a speciális szellemi szükségleteivel; a katholikus öntudat megébresztésén dolgozni, egygyé forrasztani a szétszórt katholikusságot; fonni a görög szertartásiakkal a testvéri összeköttetés kötelékeit ; és hogy más, sok ezer föladata is volna, — ezekkel most nem foglalkozunk. Mihelyt egy nagytekintélyű vezér áll élére, az élet pirosló vére egyszerre úgyis megárad ma pangó szervezetében. Most csupán egy hivatásáról beszélünk. Keserű panaszként hallottuk, hogy Szatmár, — a középpont, — mindent a vidéktől vár. Ott követel munkát, eredményt, lelkesedést, — de sem ő maga nem mozdul meg, sem segítséget, biztatást és a maga munkáját soha nem adja a vidéktől követelt mozgalmakhoz. A katholikus körök és legényegyesületek, a szövetkezetek — a melyekben egyszerre friss élet áradása indulna meg, ha ez a követelőző középpont kiküldene valakit — magokra hagyatottak, még érdeklődés sincs munkájok iránt. íme, most a vidék megindított egy mozgalmat az Egyházmegyei Sajtóalap megteremtésére. És várva-várja a késztetést, érdeklődést segítséget Szatmártól. Ha az Irodalmi Kör most összeállítana egy 5—6 számból álló programmot és körútra indulna 5—6 tagjával vasárnapról-vasár- napra az egyházmegye városaiba és nagyobb községeibe, e helyeken rendezne a helybeli műkedvelők bevonásával egy-egy katholikus estét: eltekintve attól, hogy a Sajtóalap szinte játék-könnyüséggel összegyűlne, micsoda óriási következményekkel járna egy ilyen körút a katholikus öntudat megébresztésére és föl- gyujtására ! Még az öszsze! kell újjászervezni az Irodalmi Kört, hogy azonnal megkezdhesse ezt a nagy sikerekkel biztató munkáját. — Csak vezér kell ehhez! A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-gajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korosa'----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik minden szerdán. Kell-e egyházmegyei sajtó-alap? Napjaink aktuális kérdései között aligha van egy is, amelyet annyit feszegettek, amelyről annyit Írtak és, beszéltek volna, mint a sajtó kérdéséről. Es nincs probléma, amelynek megoldására viszonylag oly keveset tettek volna, mint a katholikus sajtó érdekében. Annyi lelkes beszéd hangzott már el a kath. sajtóról, hogy ezzel a szónoki energiával a középkorban nem egy, de tiz keresztes hadat lehetett volna összehozni. Az arról Írott uj- ságezikkek, röpiratok tömegével ha talán nem is a portugál királyságot visszaállítani, de mindenesetre Dunát rekeszteni lehetne. Az ezen agitáczió nyomában és eredménye- képen befolyt pénzösszegből azonban alig telnék ki egy-két munkapárti mandátum költsége. Érthetetlen és nagyon lesújtó a nagy lárma mellett a tetteknek az a meddő soványsága. Igaza volt annak a zsidó czikkiró- nak, aki leplezetlen kárörömmel és megvető sajnálkozással mutatott reá a katholikus sajtómozgalmak tehetetlenségére : a zsidó sajtó hatalma, a magán- és közélet minden lélek - zetét, irányitó ereje ma is megingatlanul áll, pedig, úgymond, egyetlen egy hitbizományi, vagy „holtkézi“ birtok jövedelme elegendő volna arra, hogy a katholikus sajtót versenyképessé, sőt vezetővé tegye. Addig hála Istennek eljutottunk már, hogy a sajtónak döntő szerepét a szellemi mozgalmak irányításában, világnézetek formálásában eléggé tisztán látjuk és elismerjük. Arra nézve sincs nézetkülönbség közöttünk, hogy jelenlegi katholikus sajtónk vérszegény, sem tartalmában, sem elterjedtségében nem veheti fel a versenyt a más világnézetet szolgáló sajtóval. De az ebből logikai kényszerűséggel folyó következtetést, hogy t. i. nekünk a mi sajtónkat erősítenünk, segítenünk kell minden uton-módon, előfizetéssel, önkéntes adománynyal, szellemi tőkével, vagy pedig lemondanunk a mi szent elveink, hagyományaink, létfeltételeink érvényesüléséről s egy tőlünk idegen, nekünk ellenszenves és ellenséges irányzat rabszolgáivá lennünk, — ezt a következtetést már nem tudjuk, vagy nem akarjuk levonni. Miért? Miért?. . . Nincs igazuk azoknak, akik a katholikus sajtó táplálását kizárólag a nagyjavadal- masok kötelességének mondják. Tagadhatatlan, hogy állásuknál, érdekeiknél és javadalmaik természeténél fogva ez a kötelesség elsősorban reájuk hárul. De kötelessége azért minden katbolikusnak, mert ha nincs is mindegyiknek birtoka, amelyet szekularizálhatnak, hivő nyája, amelynek kormányzásáért, valláserkölcsi épségéért felelős; de van mindenkinek keresztény hite, erköícse, katholikus egyháza és magyar hazája, amelyeket nap-nap mellett támad a sajtó, amelyeket tehát védelmeznie kell áldozatok árán is. Azután meg mint mindenütt, úgy iit is egységben van az erő. Már pedig nagyobb összeforradást, érdekközösséget és soha nem csökkenő együttérzést a katholikus sajtó minden örömével és bujával mi teremthetne meg inkább, mint Lapunk mai száma 10 oldal.
