Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-27 / 39. szám
Szatmár 1911. szeptember 27. HETI SZEMLE 3 Valódi angol vízhatlan impregnált gummi és esőköpenyek. Teveszőr és Hymalaja átmeneti felöltők, raglánok, vadász kabátok, ujjas mellények, zsebbe tehető viz- hatlan sport kalapok. Selyem plüsch és teveszőr kocsi takarók, női és férfi --------------pleédek, rojtos vállkendők, schálok, kézi táskák -----------------Ra gályinál Szatmár, Deáktér 8. szám, Gillyén-ház. Telefon 206. kath. egyház ó-szláv rítusa, a theologia előadási nyelvére a latin mellé behozta a magyar nyelvet. Mint kiváló zenész-ember a papképzőben megalakította a papnövendékek zenekörét, hogy a kellemest a hasznossal egyesítsék. Az ő kezdésére a theologia tantárgyai közzé iktatták a közegészségügytant, melyet mai napig dr. Novák Endre közkórházi igazgató ad elő. Az egyházmegye áldozatra kész papságának támogatása mellett az ő agitálásának következménye lett az, hogy létesült a jó hírnévnek örvendő gör. kath. papárva — leánynevelő- és tanintézet, mely már püspöksége ideje alatt az elemi- és polgári iskola mellett tanítónő képzővel lett kiegészítve. Érdemeit méltányolta is a társadalom. Vármegyei és Ungvár városi képviseleti taggá s mint a törvényhatóság kebelében működő mindenféle küldöttségé bizottsági taggá, elnökké választották be. Mint az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület művészeti osztályának elnöke sok jótékonyczélu hangversenynek volt szervezője. Firezák Gyulát 1884 ben az ungvári theologiai lyceum főigazgatójává, 1886 ban pedig nagypréposttá nevezték ki. Egy Ízben meglátogatta őt néhai Albrecht főherczeg is. Ungvármegye is elismeréssel óhajtván adózni a közügyok terén is kifejtett működéséért, a nagybereznai kerület 1887-ben egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta Eirczák Gyulát, kiben a magyar parlament hamar ráismert az európai műveltségű férfiúra s azért őt az országgyűlés közoktatásügyi bizottságának egyhangúlag elnökévé választották meg. Az elnökösködése alatt tárgyalt tanügyi javaslatok megvitatásában tevékeny részt vett. 1891. évi május hó 26-án nevezteted ki a munkácsi e. m. püspökévé és 1892. évi május hó 1-én iktattatott be méltóságába. Mint püspök rögtön tisztában volt azzal, hogy első feladata az lesz, hogy az uzsorától elszegényedett hegyvidéki népet az enyészettől megmentse s e végett felhívására, agi- tálására, az állam kormány létesítette a hegylédleányok barátságára, különbnek tartotta magát náluk. Az is volt, nem ruhácskájával vált ki közülök, mert az bizony sokszor esetlenül állott rajta, nagyanyám ruháiból alakította át az ő segítségével, — hanem viselkedése ütött el a többjétől. Abban volt valami kisasszonyos. Néha panaszkodott, hogy nagyságának csúfolják, büszkének tartják a többiek, ha az utczán, vagy a kertben találkozik velük. — Ne adj semmit a beszédjükre, felelt olyankor nagyanyám, irigység szól belőlük, szívesen cserélne veled akármelyi- kök is. Egyszerűségének, dolgosságának hamar hire ment s alig múlt tizenöt éves, már megjelent az első kérője. Lidi sirva jött elő nagyanyánk hívására konyhánkból, ahova szégyenkezve bujt a kérője elől. — Mit óbégatsz, kiáltott rá nagyanyánk, van azon sírni való, hogy megkérték a kezedet! Beszélj bátran, van-e kedved férjhez menni, nekem a kérőd ellen nincs semmi kifogásom. — Lidi alig tudott szóhoz jutni a zokogástól. — Ne-he küld jön el a te-kin-tetes asz- szony. — Jött ezután még sok kérője, de most már bátran kimondta, hogy amig a tekintetes asszony el nem küldi maga mellől, addig senki fiával nem törődik. Pedig volt már egy kis pénzecskéje a takarék- pénztárban s nagyanyánk jóvoltából egyre gyarapodott a kelengyéje is. vidéki kirendeltséget, mely működésével ma már Pozsonytól Orsováig hálózza be az országot. 1900-ban és 1902-ben a papság, majd a tanítóság részére lelki sz. gyakorlatokat rendezett, hogy ennek révén is emelje a lelki életet, fejlessze a kath. érzületet. 1896., 1899. és 1903. években nagyszabású egyházmegyei értekezleteket tartott, melyeken a lelkészek és tanítók vitális ügyeit tárgyalták és sok üdvös eszmét megvalósítottak. Áldásos főpásztori működéséért őszentsége a pápa 1902-ben házi főpapjává, római yróffá és pápai trónállóvá, ő felsége a király pedig 1896-ban a Lipót-rend középkeresztesévé nevezte ki, majd 1903-ban valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki Firezák Gyulát, kit a doktori czimmel a budapesti kir. tud. egyetem már előzőleg tisztelt meg. Adja az Ég, hogy a jeles Főpásztor életének e határmesgyéjéről még soká lássa egyházmegyéjének fejlődését, virágzását. Dudinszky István. Egy tanító és az egyházmegyei sajtó. Mai számunkban foglalkozunk a kál- mándiak epochalis kezdeményezésével, a mely az Egyházmegyei Kath. Sajtóalap megteremtését czélozza. Czikkünkben kifejeztük azt a biztos, reményt, hogy lavina lesz e kezdetből. És irae, mielőtt e nagyarányú cselekedete Kálmándnak ismertté vált volna, jön hozzánk egy levél. Pár sorú csak, de üres szavak helyett tettről beszél. Egy falusi tanító nemes egyszerűséggel bejelenti, hogy száz koronát ajánl föl az Égyházmegyei Sajtóalapnak és első részletül küld tiz koronát. Megszégyenitően és nekilelkesitően imponáló cselekedet ez! Küzködő nyomorúságunk tehetetlenségéből az akar kimenteni nagy áldozatával, akinek vagyonból keveset juttatott az Ur. Magától vonja meg. Igazán oltárra való áldozat! Megilletődünk egy ilyen fejedelmi adomány előtt — mert egy tanítótól bizony az — s megáradó nagy érzéseink szent reménynyel töltenek meg: az a sajtóalap meglesz abban az egyházmegyében, a hol ilyen önzetlen lelkű, erejükön felül áldozó tanítók és papok vannak. Seolomájer József, a mezőfényi tanító, bizonyára hosszú sorát nyitja meg a sajtóalap nemes megteremtőinek ! Egyházmegyei Kath. Sajtóalap. Szatmár, 1911. szept. 26. (—|—) Mózes ott a Nébó hegyen, az Istenásta sírja mellett dalba kapott. Lelke meg- vidámodott. A negyven esztendei keserű vándorlás sok gyötrelmes emléke, a végtelen puszta, a mely egymásután fogadta mélyébe az Egyptomban született népet, az örök temetkezés minden jajos zokogása — mind elszállt szivéről. Ott a hegytetőn dalba kapott. — Nem a sírokat látta, de — az Ígéret földjét. így vagyunk mi is. Hamvadt tüzek pernyéje, kiégett lángok hamuja szürküllik felénk. Temetőt járunk, mikor az elmúlt két évtized nagyrahivatott alkotásait szemléljük — romjaikban, halottam A Pázmány Sajtó, az Irodalmi Kör, a Caecil-egyesület — amelyekből elszállt az élet — ravatalai mellett a gyászének búgó siralma zokog föl belőlünk. A halálos fájdalom kétségbeesett reménytelenségével kiáltozzuk keserű panaszainkat a pusztaságba: hátha megébrednének a nagy halottak ! És a mikor már elborít a vigasztalanság éjszakája, és készülünk a nagy temetésre — egy szelíd szemű agg plébános a szentek és a gyermekek nagyszerű naivságával és egy szent tü- zekben égő fiatal káplán a maga vakmerő bizakodásával megmozgatják falujokat és a falu kimondja a jelszót: — Teremtsük meg az egyházmeggá katho- likus sajtóalapot. Valami legenda-izüen megható ez.! Hatalmas és a csodák megindító bájával átszőtt tett! Öt vármegye óriási területén ennek a falunak szive dobog a legkatholikusabban. Ennek ,a falunak a szeme lát a legtisztábban. És — mintha csakugyan legendát olvasnánk — az ősz plébános eljön falujából ide az egyházmegye székhelyére, a hol legjobban kellene lüktetnie az életnek, bele- ragyogtatja az ő nagy szivének derűjét ebbe a közömbös kopárságba és mintha a legközönségesebb dologról beszélne, elmondja, hogy ötszáz koronát ajánl föl az egyházmegyei sajtótalapra s az első adományokat elhozta magával. Szemének szelíd mosolygása melengette szivünket; nagy, bensőséges megindulás öntött el, szemünkre a könnyek fátyola ereszkedett s mikor nagysokára a szó ki akar ömleni ajkunkon, és keressük azt a nagy dolgot cselekvő, áldott kezet — a fehérhaju plébános már elment tőlünk. Vissza falujába. A hol a fehér-falu kis házakban olyan nagyon nagy lelkek élnek. Káplánja meg az ő aezélos nagy hitében, tüzes szavakkal igy ir: — Elküldtük gyűjtésünket az „Egyház- megyei Kath. Sajtó-alapnak“. Tudom, hogy ilyen nevű morális személy még ezideig nincsen. De azért küldtük, hogy legyen ! Azt a néhány koronát egy alapnak küldtük, egy olyan alapnak, a melynek fundamentuma maga ez a pénz: az első fillérek. Küldtük az első téglákat. Oh, te áldott falu, amelyik ilyen nagy dolgot kezdeményezel! A melyik ezer szivet, ezer kezet fogsz megmozgatni! A melyik létrehozod a legszükségesebbet! Megforrásozik bennünk ilyen tett után a törhetetlen nagy bizalom, hogy ez az alap mihamar meglesz. Az első tégla : ötszázhetvenegy korona. Kálmánd — ez a falu neve — ennyit adott. Annak az ősz plébánosnak, annak a fiatal, lelkes-tüzü káplánnak, azoknak a derék kálmándi tanítóknak — a kik e töretlen útra elsőkül léptek — mennyi mása van ez egyházmegyében ! Hogy föllobogtatja bennök ez a lángot szító, szépséges tett a sopánkodó szavak helyett cselekvésekkel dolgozó lelkesedést! — Talán csak egy esztendő — és meglesz az Egyházmegyei Kath. Sajtóalap ! * Kálmándon Soltész Imre ez. kanonok- p'ebános és Magyar Bálint s. lelkész, valamint a lelkes tanítók eddig a következő adományokat gyűjtötték az Egyházmegyei Kath. Sajtóalapra: Soltész Imre ez. kanonok, aranymisés plébános 500 koronás adományának első részlete egy 4°/o kamatozó 100 korona névértékű korona-járadék kötvény (betű A sz. 047.183). 1Ó0 k., Magyar Bálint 20 koronás adományának első részlete 10 k., Láng Vendel kántortanitó 6 koronás adományának első részlete 3 k., Srek Márton tanító 10 k., Cilii Márton 1 k., Cilii István 1 k.. Baumli Antal 1 k., Láng Mátyás 5 k., Kiéli Ödön 6 Kávét legjobbat és y\ 1 ft r 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. legolcsóbban KATll/Ä SflílflnP »MOKKA keverék ezégem különlegessége, beszerezhetünk UvIJJVv K/lillllvl i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.
