Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-27 / 39. szám

Szatmár, 1911. szeptember 27. 4 „HETI SZEMLE“ koronás adományának első részlete 3 k., Ritli Józsefné 1 k., Baumgartner Mihály 10 k., Ritli Károly 5 k., Hermann Mihály 5 k. Ajánlott összeg 571 k., befolyt összeg 155 k. Az összeget „Egyházmegyei Kath. Sajtó­alap“ czimen elhelyeztük a „Mezőgazdák, ke­reskedők és iparosok takarék- és hitelszövet­kezetiénél. Végrendelet — és magyar név. Esz­tergomban a múlt héten elhunyt egy főpap, ki a magyar nemzet legjobbjai közé tartozott. Pór Antal kanonokról szólunk, a kiváló tör­ténettudósról, ki nemcsak az Anjouk korának ismertetésével, a régi magyar dicsőség fel­tárásával tette nevét feledhetetlenné, hanem az erüberbaráti szeretet héroszai közé is ra­gyogó belükkel irta be nevét. Félmillió koronát hagyott egy árvaházra, melynek gondnokai mindig derék polgáremberek lesznek, szám szerint négyen, egy kanonok elnöklésével. A demokrata gondolkodás és az igazi krisztusi szellem üli diadalát a nemes főpap ez utolsó Írásában, melynek itt még csak egy különös de különösségében szép pontját akarjuk ki­emelni. Rokonairól is megemlékezett az el költözött, hagyván nekik 25.000 koronát azzal a feltétellel, ha nevüket a végrendelet kihirdetésétől számított hat hónapon belül megmagyarositják. íme egy nagy magyar intelme : nem elég az érzés, a szív magyar­sága, ennek dokumentumaként magyar legyen a név is! Bölcs intelem, követésre méltó. A szatmári kiállítás. Csütörtökön nyilt meg a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület jubiláris kiállítása a Kossuth- kerti kioszk nagytermében tartott megnyitó díszközgyűléssel. Elmondhatjuk, hogy sikerült, magas szín­vonalú, jól rendezett kiállítás az, a melylyel ala­pítása 50. fordulóját ünnepelte meg az egye­sület. És ünnepi, mély bensőségü volt a disz- gyülés is, a mely főkép az alkotók nemes emléke iránt rótta le tiszteletreméltó háláját. A Gazdasági Egyesület működésének jelentőségét — jól esett látnunk — mennyire érzi és elismeri a kormány és a vármegye. A kormány képviseletében Kazy József földmiv. államtitkár, Szomjas Lajos földmiv. min. taná­csos, Micseh Endre kereskedelmügyi min. ta­nácsos, Fáy Viktor földmiv. min. titkár, Lenk Jenő és Juhász Jenő segédfogalmazók jöttek le a kiállításra, akiknek társaságában volt Szi- lassy Zoltán képviselő, az O. M. G. E. és a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségé­nek kiküldöttje, valamint dr. Drukker Jenő a Szőllősgazdák Országos Egyesületének igaz­gatója. A vármegye tisztikara, élén Ilosvay Aladár alispánnal, a város hivatalnokai dr. Vajay Ká­roly kir. tan., polgármester vezetésével jelentek meg. A társegyesületek részéről megjelentek: a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, Re- regmegyei Gazdasági Egyesület, Kisvárdai Gaz­dakör. Debreczeni keresk. és iparkamara kép­viseletében Szentkirályi Tivadar elnök, dr. Rácz Lajos titkár jelentek meg. Nyíregyháza város részéről Janeszky Endre gazd. intéző. Mősz Béla aljegyző. Az országos kertészeti egyesület küldöttei Angyal Dezső, Koppély Géza voltak. Á vármegye minden családja, élén özv. Károlyi Istvánná grófnéval és özv. Vécsey Jó­zsefné bárónéval s a messze vidék kisgazdái mind összegyűltek e megnyitóra, csak a város közönségében láttunk fogyatkozást. A díszközgyűlést Teleky Géza gr. elnök nyi­totta meg, melyben minden érdemet elődeire hárított, majd üdvözölte a kiküldötteket és ven­dégeket. A kormány nevében Kazy államtitkár, az Omge nevében Szilasy Zoltán főtitkár mon­dott erre köszönetét. Ezután leleplezték Ká­rolyi György gróf, Vécsey József báró, Doma- hidy Sándor elnökök olajfestésü arcképét és pedig Csaba Adorján, Böszörményi Emil, Fa- lussy Árpád beszéde kíséretében ; végül Da- mokos Andor olvasta fel az egyesület ötven éves történetét, a melylyel a díszközgyűlés vé­get ért. Az ünnepi gyűlés után a kioszk terraszán Teleky Géza gróf még egyszer hálával emelte ki a város és kormány nagy áldozatkészségét az egyesülettel és a kiállítással szemben, majd fölkérte az államtitkárt a kiállítás megnyitására. Kazy József államtitkár a kiállítások jelentősé­gét kiemelve örömét fejezte ki, hogy a gazda- és iparosvilágot oly szükséges egyetértésben és együttműködésben látja a kiállításon szere pelni és bensőséges szavakkal megnyitotta a kiállítást, mire a kiküldöttek sorra járták a pavil­onokat s mindent megtekintettek. Kiválóan szép a bányász-pavilon, hol többek között egy 72000 koronás darab aranyat is lehet látni. A háziipar, az iparcsarnok, a Vécsey-pavillon, az erdészet, a virágkiallitás igazán bájos, szóval szép mind és gazdag, annyira, hogy érdemes napokig tanulmányozni. Itt látjuk, milyen gaz­dag ez a mi vármegyénk. Délben a Kossuth-kerti kioszkban nagy­szabású bankett volt, amelyen többszázan vet­tek részt és számos felköszöntő hangzott el. A kiállítás alkalmából sorozatos gazdasági kiállítások folynak. Szeptember 21-én és 22-én a kistenyész- tők szarvasmarha- és lókiállitása volt, a mely­nek végeztével a jury 2000 koronát osztott ki dijak gyanánt a kiállítók közt. Teheneikért dijat nyertek : Némethy Dániel nagyeesedi, Sarkadi Dá­niel nagyecsedi, Pap János szatmári, ifj. Tör- csök István szatmári, Kreite Pál majtisi lakosok. Az üszőért Árvay Ferencz mátészalkai lakos nyert dijat. A tarka marhánál tehén dijat nyer­tek : Erdélyi István, Míhálka István, Bakó Jó­zsef, Grósz Sándor szatmári, Oszváth Géza ba- tizi lakosok. Ezen csoport kiállított üszőjénél Komáromi István szatmári, Lőrincz Ferencz kakszentmártoni, Meleg György, Nagy Géza, vetési és Bakó József szatmári lakos üszőinek ítélte oda a dijakat a biráló-bizottság. Kanczáikért dijat nyertek: Heinrich György fényi, Szolomayer Jakab csanálosi, Fischer Jó­zsef fényi, Biró Sándor érkörtvélyesi, Sarkadi Dániel nagyecsedi, Steig Bálint csanálosi és Sarkadi Dániel nagyecsedi lakosok. A 2—3 éves csikókért dijakat nyertek : Biró Sándor érkörtvélyesi, Reizer Dénes krasz- nabélteki, Baumli Antal kálmándi, Bécsi István nagymajtényi, Balog Ignácz csenged, Csizma Lajos krasznabélteki, Tóth Albert kisari, Vink- ler István krasznabélteki, Bicsi János nagymaj­tényi lakosok, Pataki László vetési, Fekete György nagykárolyi és Bornemissza Endre majtisi lakosok bemutatott csikóit pedig elismerő oklevéllel tüntette ki a biráló-bizottság. Végül a 111. éves csikókért dijakat nyer­tek : Nagy Lőrincz óvári, Kovács Sándor sza- mosszegi, Szántó István krasznabélteki és Ha- dadi Ignácz angyalosi lakosok. A további kiállítások a következők : Szep­tember 26—28. nagytenyésztők szarvasmarha kiállítása. Szept. 27—29. nagytenyésztők ló kiállítása. Szept, 28—30. nagytenyésztők sertés és juh kiállítása. Szept. 27—29. országos ba­romfi és házinyul kiállítás vásárral egybekötve. Október 2-án d. e. 11 órakor a kiállítás ünnepélyes bezárása. A kiállítás tartama alatt a következő gyű­lések lesznek: Szeptember 27-én d. e. 10 órakor a Ma­gyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége rendezi közgyűlését, a melyen elnöki megnyi­tót mond: Mándy Lajos elnök. Előadók lesz­nek György Endre, Teitelbaum Hermann, Be- rényi Pál a szövetség igazgatója. Szeptember 28 án d. e. 10 órakor a Ma­gyar Gazdaszövetség rendezi dr. Darányi Ig- uácz gazdaszövetségi elnök vezetése mellett országos gazdanagygyülést, amelyen előadók lesznek Majláth József gróf, Mezőssy Béla dr., Meskó Pál és Jékey László dr. Szeptember 29-én d. e. fél 10-kor az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövet­sége rendezi közgyűlését, a melyen előadók: Berráth István a Magyar Gazdaszövetség igaz­gatója, Szabó Gábor bikszádi gör. kath. lel­kész, dr. Pajor Ignácz a Szövetség központi ellenőre, Dobay Péter sarmasági gazdálkodó, Bodnár Gáspár tanár. Fásult közöny. Hozzászólás a „Kialvó tüzek-hez“. — SZOLOMÁJER JÓZSEF. — „Azóta húsz esztendő telt el“. Ered­mény ? .. . teleini 1. Pedig a szív lüktető ereje egy perezre sem szűnt meg. Dolgozott, élt, s a tűz, a lel­kesedés árja melegen áramlott a lelkekben. Nem most pattantott szikra, nem húsz éves; évszázados, avagy évezredes láng éltető lo- bogása az iránya. Fáklya és fénye egy pil­lanatra sem szűnt világítani, irányítani, ha kellett: lobogni, gyújtani, feltámasztani az elernyedt, azokat a fásult és nemesebb ér­zelmeink, életkérdéseinkké alakult intézmé­nyeink iránt érdeklődni, lelkesedni és élni nem tudó lelkeket. — Dolgozott — nem ma­gának — intentiónk szerint, évezredes ho­nunk restauratióján. — Becsülettel dolgozott s munkája az utóbbi években igazán harccá fejlődött azzal a r nnmódon összegyülemlett szeméttel, mely sarat dobál, köpköd és rá­galmaz mindent, mi nekünk szent, mi örö­met ad, éltető világa milliók lelkének. A Heti Szemle múltja a vele együtt érzők biztos záloga a jövőre. A Rákóczi ideál hordozója, zászlóvivője. Ez az, mi bizalmat érdemel ki számára. S amikor e fáktum lelki örömeit élvezzük, amikor látjuk a becsületes múlt után a tisztes jelent magán hordozó lapunk tengődését, valóban mondom, nem szomorúság, de méltán harag kergeti bennünk a vért. Nem a sajtó ellen, mely az egyház és in­tézményeinek létjogosultsága ellen tör. Nem a szabadkőmives banda, a zsidó firkász gye­rekek ellen, de azok ellen, kik nap-nap mellett siránkoznak a helyzet nyavalyáin, de tenni, áldozatot hozni nem tudnak, nem akarnak. Nap-nap mellett agitálunk, dekla- málunk, de radikálisan orvosolni alig van, ki mer. Alig van, ki erszénye mélyére nyúlna s a sajtóért áldozatot hozna. Másban keressük a hibát s nem gondo­lunk arra, hogy azért hül ki a hit, lazul az erkölcs, régi híveink elfordulnak tőlünk, mert annak talán magunk is okai vagyunk. Az egoizmus sajnos sorainkban is sokaknak lelkére nehezedik. Pedig hiába, javaink ad­dig lesznek birtokunkban, mig politikailag elég erősek vagyunk azokat megvédeni. A politikát a sajtó irányítja. Amikor részvét­lenséget mutatunk sajtónk iránt, akkor in­tézményeinknek leszünk hűtlen sáfárjai. Példa a franczia és portugál. A sajtó erősebb lett mint a szószék. Álljunk azért arra a porondra, melyen a mérkőzés folyik. Erősítsük lapjainkat, me­lyekkel az ellenfél támadásait visszaverhetjük. Húsz évv előtt a petróleumlámpa salonképes volt, ma elfoglalta helyét a villany. Moderni­záljuk a Heti Szemlét, hogy nagyobb keret­ben, naponkint pattantsa azokat a sziveket lángragyujtó évezredes és mindig modern Aki igazán finom, kényel­mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, 8 az forduljon bizalommal YujaJánosüH Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt ozipő-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is vi­lághírű hazai gyárakban készült ozipő- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbbrendü készít­ményt, a szokásos bőr- és talputánzato­kat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki­vitelű ozipök és csizmák is készülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom