Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-08 / 23. szám
POLJJXIJK.AI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. : Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VAKJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Paasmáiiy-sa jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 6 korona*---------------- Nyilttér sora -40 fillér. ---------------A lap megjelenilt minden szerdán. A szabadkőművesség Magyarországban. Irta: id. EGAN LAJOS. A szabadkőművesség első keletkezésének történelmileg ismert, igazi czélja csakugyan a kőműves mesterséget űző emberek, czéhrendszerben gyakorolt, titkos társasággá átalakult szervezete volt. Némelyek szerint, annak első keletkezése és kifejlődése a jeruzsálemi templom épitésénél lett ismeretes, ahol a szakmabeli mesteremberek, az akkor világra szóló, nagy templom épitésénél dolgozva, a csalások megelőzése végett, bizonyos szabályokkal körül- sánczolták magukat, az érdemes tagok felismerése, felvétele, tudásuk szerinti sorozása, a kiérdemelt fizetések igazságos kiszabása és a kiosztás ellenőrzése végett. Ez a szakszervezet bizonyos titkos jeleket használt, mely által nemcsak a tagok, de azoknak fokozatos fizetési osztálya volt külön jel által felismerhető. A szakszervezet tagjai nappal az építkezésnél dolgozván, titkos összejövetelüket éjjel tartották meg, mely alkalommal közös érdekeik megóvása, mesterségük fejlesztése és tagjaik rangemelése felett tanácskoztak. A nagytemplom építésének befejezése után, ez a zsidó keletkezésű és zsidószellemíi titkos szövetkezet fönmaradt. Páholyok keletkeztek más helyeken is, más munkák, ellenőrzési formák fölvételével. A szabadkőművesség elnevezésének fenntartása mellett folyton uj szabályok alakultak különféle működések kifejlesztésének czéljából. Sok esetben az elnyomottnak érzett zsidóság a fajfenntartás, a közös erővel jobban támogatható zsidóérdekek fejlesztése, a testvéries összetartás és humanitárius célok nyilvánossá vált czégére alatt, politikai és társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, midőn a titkos társaságban nyilvánosan nem tárgyalható, merészebb politikai, társadalmi, vallási és bölcsészeti kérdések lettek megvitatva. A most működő, magyar szabadkőműves páholyok alapítását a külföldről visszakerült magyar emigránsok idézték fel, akik hontalanságuk idejében külföldi páholyok tagjai lettek. A müveit külföldön ezek az alapítók azt látták, hogy a páholyok, szigorúan megválogatott, magas műveltségű érdemes emberek testvéri szövetsége, ahol bizonyos hagyományos formák között megválasztott emberek, hagyományos formák szerint működve, humanitárius czélok gyakorlata mellett, a tudomány haladását munkálják. A nemzet elnyomatásának keserűen érzett évei után, a külföldről visszakerült emigránsok nógatására, a fővárosban alakultak páholyok, melyeknek titkos czélja, a hazafias érzés ébrentartása és fejlesztése volt, amit akkor még nyíltan munkálni igen nehéz volt. A fővárosban akkor élő jeles férfiak tömegesen oda álltak, ahol a közművelődést terjesztve, keresztény jótékonyságot gyakorolva, a hazafias érzés fejlesztése volt a nemes feladat. Az akkor 'megalakult uj páholyokban működő őszbe csavarodott ujoncztagok, csak a túlságosnak tartott, hagyományos formák, sok időt igénylő gyakorlata végett panaszkodtak, melyet a mai kor tudományos fejlettsége és a bőven élvezhető szabad társulásnak törvényes biztosítása mellett fölösleges és kárbaveszett időpazarlásnak tartottak. A páholyok gyorsan szaporodtak, uj meg uj elemek kötötték föl a szimbolikus kőműves kötényt, a válogatás lazább lett, azért olyan elemek szaporították a sorokat, melyek a külső csillogó formák szives megtartása mellett, nemzetközi törekvéseket, más bölcsességet, más erkölcsöket ismertek. Ma már a külföldön, úgy mint nálunk, a páholyok politikával, saját bölcsességük propagálásával, más, de különösen a krisztusi vallások kritikájával foglalkozva, a keresztény felekezeteket egymás ellen bujtogatják, közbe-közbe mindegyiket lebecsmórelve, az örökölt vallások irányában igyekeznek testvéri körükben a közömbösség érzését begyö- kereztetni. A testvéri segítség gyakorlata is tulten- gésbe jutott az uj irányzat alatt, mely nem üti már meg az igazság mérlegét. A hazafiad érzést is csúfos lekicsinylés érte a páholyokban, mert az ujdivatu világfiak, a kozmopoli- tizmus lejtőjére jutván, ma már nyíltan, saját politikai lapjukban támadják a hazafias szellemet és nyíltan támadják, nyomtatott sorokban, a krisztusi szeretetnek évezredek során bevált irányát. Nyilvános előadásokat tartanak a profán világ megdolgozázára és ezzel munkájukat tág körben terjesztve, hangolják a beavatat- lanokat, édesgetik magukhoz a strébereket és a kiforratlan ifjakat. Nyíltan izgatnak az erkölcsi, hazafiui és társadalmi rend ellen, saját hasznothajtó czél- jaik javára és ezen irányok tüzes művelésénél nálunk már azt is kihirdették : „hogy csak a Laczi bácsi. Irta: FLORENCE. Voltak olyan idők, hamar elröpült, sokat emlegetett, kedves, vigságos esztendők, amikor Laczi bácsi jó, rossz emberei egyformán úgy gondolkoztak, hogy nem igen van annál, az Ecsedi Laczinál boldogabb ember a környéken. Az öreg Mari néninek is igy kellett gondolkoznia a dologról, akkor pedig hát ő nem sok jót jövendőit annak idején Riza néni, meg Laczi házasságának. (Riza néni Mari néni mostoha leánya volt.)-- Az a nagy szerelem sohse volt jó, mondta a húgának, Eszter néninek. — Majd, majd, ha a gondok beköszöntenek az ajtón, hirtelen kiröpül a szerelem az ablakon. Ezek Mari néninek hét próbás igazságai voltak. Hanem Laczi bácsiék esetében, úgy látszott, nem válnak be az igazságai. Szerinte is boldogok voltak Riza néniék. Mert „valóságos aranybánya“ volt az a vaskereskedés, „csak úgy özönlött oda a pénz.“ Az a kis külsőség, amit az öreg Ecsedi abból a „hatfelé vágott almából“ tudott hagyni a fiának, megnövekedett, az ócska ház helyén is szép, nagy „rendház“ épült, a hegyen meg nyaraló. — Hát csak nagy boldogságba tudta tenni az Isten azt a szép asszonyt! — mondta, s a „szép asszonyt kissé gúnyosan ejtette Mari néni, — ha már ezt is el kellett ismernie. Mert nemcsak a Csathó leányok között, de amint Laczi bácsi mondta — a főispán szerint az egész vármegye asszonyai között is az első volt szépségben Riza néni. — Nem tudja az a bolond Laczi, minek örül, amikor annak örül, hogy az asszony szépségét dicsérik, aggályoskodott Mari néni. De Laczi bácsi örömeit nem rontották meg ezek az aggályoskodások; ő épp úgy örült tovább is a hires szép feleségének, mint a vagyona gyarapodásának. Hát még a fiának, meg a szép két kis leányának ! És úri kényelemben tartotta a feleségét, abban nevelte a gyermekeit is. Állandóan gouvernante volt ezek mellett. — Attól félek, nem lesz jó vége ennek a nagy módnak — aggódott megint Mari néni. — Nem igy kerestük mi, amink van! Hanem hogy abból nem is lát vöm uram, meg lyányom asszony egy vörös krajczárt sem, amig ón élek. Nem puczczolja biz’ azt el senki, amit mi szegény megboldogulttal nehezen kuporgattunk ! Meg is mondta ezeket Laczi bácsiéknak is. Riza néninek kissé zokon esett a „vágás“, hogy „nem vagy te a Károlyi gróf felesége; ne neveld te konteszeknek a lányaidat“ stb. De Laczi bácsi kedvén csak nem tudott kifogni most sem az anyósa. — Van hál’ Istennek miből, mutter, (ez a megszólítás Laczi bácsi hajdani bécsi éveinek nyomaként szerepelt). Hatvanezer forint van a boltomban, a vagyonkám is csak ér valamennyit. Kire költsem, ha nem az én szépséges, szép jó kis feleségemre, meg a gyermekeimre ? ! És azzal — lehet-e az ilyennek jó vége ? — ott, Mari néni két szeme láttára csókolta össze az ő „egyetlenét“, aki „ilyenkor, amikor igy eltörőfélen a korsó, még sokkal, sokkal szebb“. — Béci, Icza, Maci — kiáltott oda aztán Laczi bácsi a gyerekeknek, jöjjetek csak gyorsan ide. Hadd lássa nagyanyó, hogy nincs az a grófi poronty, akinél ti külömbek ne volnátok! — Azért ad az Isten is bővebben nekem, hogy én is bővebben tudjak adni nekik. Nem minden bokorban terem ám, mutter, ennyi gyönyörű jószág! Hát hiszen gyönyörűek voltak Laczi bácsiék gyermekei, ezt sem tagadhatta Mari néni, dehát — abból nem élnek el — mondta. — És hát csak mindig igy tartson a módjuk, adja az Isten I — Szeret minket a jó Istem ugy-e, Rizám? Nem is kerüljük mi el az ü házát, minden vasárnap délelőttünk az övé, — mondta Laczi bácsi. Ezt sem tagadhatta Mari néni. Jó keresztényeknek tartotta Laczi bácsiékat, mert minden vasárnap elmentek szép díszbe öltözve a templomba. De ez a gondolat sem tudta őt megnyugtatni. — Nem tarthat ez sokáig ! Nem tudom, hol tanulták ezt a nagy luxust; az a bolond Lapunk mai száma ÍO oldal.
