Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-26 / 17. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI

ELŐFIZETÉSI ÁRAj£*»r—«- Egy évre — 6 K — f. i Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szára ára 10 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba -— egész évre 2 dollár.

Felelős szerkesztő :

V A KJ AS ENDRE.

Laptulajdonos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó ozimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.---------------- Nyilttér sora 40 fillér. ---------------A lttp megjelenik: minden szerdán.

Katliolikiis palotát Szatmárra,

Ungvárra!

v.

Szatmár, 1911, ápr. 25.

(+) Fejtegetéseink végére értünk.

Azt hiszsziik, hogy a katholi- kus szervezkedés szükségessége a leghangosabb parancsként él ma minden egyházával együtt érző lelkében. A palota kérdéséhez hozzászólók czikkeiből is ez kiáltozott. De ezt égeti belénk az a dechristi- anisálása a társadalomnak is, a mely hogy oly rövid idő alatt szinte rémesen csodálatos eredmény nyel végbemehetett, az ellenfél bámulatos harczmodora erre a magyarázat.

— Filii tenebrarum prudentiores sünt filiis lucis.

Ez a bölcseség ott van abban a nagyszerű szervezettségben, a mely egységes irányítás alatt kezébe kerítette a sajtót, a sajtóval

előkészítette elveinek befogadására a társadalmat, s ezt a társadalmat, szinte anélkül, hogy tudná, ma már az ellenfél mozgatja. ;A mely rétegek nincsenek bevonva a nyíltan szabadkőmives egyesületekbe, ott szerepelnek a különböző humánus, socialis, társadalmi vagy tudományos jelszavak álarczával dolgozó körökben, s a kik ezeken is kívül állanak, azokhoz eljut folyóiratok, könyvek, színház, sajtó és a demo- ralisált közszellem révén. A villamos battéria huzalai le vannak fektetve mindenüvé s ha a centrumban az a kéz, amelyben összefutnak a szálak, megnyomja a figyelmeztető csengő gombját, minden réteg egyszerre megmozdul. Tudatlanul, vagy öntudatosan mind a kiadott jelszót hangoztatja. Tapasztalhattuk ezt nem egyszer.

Látnivaló, hogy egyházmegyénkéit nekünk is egy szervezőre van szükségünk. Jobban mondva : egy, a püspöktől megbízott és fölhatalmazott vezérre. Mert hiszen a szervezés a katholikus egyesületek megalakításával többé-kevésbbé már végbement, csakhogy ezek nincsenek összekötve sem egymással, sem a centrummal.

Ennek a fővezérnek centrumul meg kell teremteni a katholikus palotát és abban — hogy csak a legfontosabbat említsük — egy modernül berendezett sajtót.

Ezzel a kettővel egy szervező tehetség genialitása csodákat tehet.

— A keresztény világnézet kialakítására ez országrészen más módot nem ismerünk.

Nincs is.

Lehet talán egyéb eszközökkel is látszatos eredményeket elérni, de ez csak helyenkint történhetik és ott is ideiglenesen. A hulla galva- nisálása az ilyen, de nem eleven élet, a mely teli van erővel, íava- szos rügygyei, termést öntő virág- bimbóval. A haldokló életét meg lehet napokra, vagy órákra hoszFalumról.

— MAGYAR BÁLINT —

Isten kiskertje.

Sok mező van a faiam katárán,

— Szikes keffii, akáczok-oíeíie, — ffe a (egszekk az „ Tsten kiskertje.“

Jja gondotok rá, mint ka (lejárnám ... (jaíamikor jó apám müveCfe,

S én tűnődve 6a((agtam mögötte.

tapostam a (ágy 6aráz da-főidet,

Csupasz (ákam szívta küvösségét,

—- Jfjjs pedkán édes anyja vérét. —

jj Garázda mindig egyre tö66 (ett.

Jj füvecskék karmatozva-sirva Jbeforduítak szent tavaszi sirka.

(fenn az égen kajnaümaképen Aranyos da(t dano( a pacsirta S mig a tétkem aranyszavát itta :

Jf kezemke ku((ott egy szem épen Sdes^ apám magvető kezéköt...

— Örök da( az „Isten kiskertjékőí“ —

Juszti néni.

— Irta; FLORENCE. —

(Folytatás és vége.)

— Oh, milyen büszke voltam rájuk, mikor ott a nagy kapuban elbúcsúztak tőlünk. Négy szép, hős fin, a három bátyám, meg ő, a negyedik. Még Patakon katonának álltak s aztán csak búcsúzéra szóltak be hozzánk úgy vörössapkásan s mentek az erdélyi táborba. Nem tudom, hogy szomorúságom volt e nagyobb a bucsuzásnál, vagy a büszke örömöm, hogy a szivem legdrágábbjai hős lelkű, bátor védelmezői a hazának.

— Micsoda idők voltak ezek ! A szőlőmunka, meg az asszonyok lányok munkája is maradt. Az egymásután átvonuló csapatok ellátásában telt el az időnk. Meg mennyi izgalomban ! Lestük a táborból érkező híreket.

Egyszer csak, úgy emlékszem mindenre, mintha tegnap történt volna, egy keddi napon beköszönt hozzánk az a brassói zsidó, aki minden nyáron el-el szokott látogatni a Hegyaljára, hogy a terméseket lefelpénzelje. Hozott néha nekünk lányoknak czifra oláh szőttest ajándékba, azért örültem máskor a jöttén. Most nem bántam az oláhszőttest, hanem amint eszembe jutott, hogy tán hirt is hozhat a mi drágáink sorsáról, elébe szaladtam, hogy felőlük kérdezősködjem.

— Hisz épen azért igyekeztem, hogy a jó hirt minélhamarébb átadjam. Mind a három ifjurat egészségesen láttam Régenben !

— Hogy az Isten áldja meg híradásáért!

mondta az édesanyám, aki már akkor a zsidó szavait lesve ott állott mellettem.

— Szívesebben hozzuk az ilyen hirt, nem- zetes asszonyom, mint az olyat, amit Kovács Péter uramékhoz kell majd vinnem.

Az édes anyám rámnézett és én már úgy állottam ott akkor, mint egy halálravált.

— Kovács Pali meghalt tán ?—kérdeztem végre, erőt véve zokogásomon.

— Hát arról épen még nem adhatok hirt. Csak annyit mondtak nékem az ifjú urak, hogy sebesülten fekszik Marosvásárhelyen. — Hanem megyek is már tovább egy házzal, mert sok a dolgom. Holnap indulok is már visszafelé. Estére majd még benézek, akkor tán itthon találom Ráczkövy uramat is.

És elment.

Hogy miképpen telt el ez a napom, arról nem beszélek; hanem estére, mire a zsidó visszajött, már készen volt az elhatározásom. Éreztem, hogy nem volna hatalom, ami visszatartson. Mennem kellett. Arra nem gondolhattam, hogy a szüleim tudtával mehessek. Ismertem az apámat, szegény anyám meg sohasem mert volna az ő akarata ellen szólni. Hanem arra mégsem gondoltam, hogy az utolsó napom az a szülei házban. Nem tudtam most másra gondolni, csak arra a messze idegenben sinylő, sebesült katonára. Olyan volt a házunk tája, a kertünk, mint egy kis paradicsom. Az a sok gyönyörű virágom, a fácskák, — mind-mind ott hagytam. Nyári idő volt már, nem vittem magammal semmit, csak ami rajtam volt, meg egy kis csomagban pár darab fehérneműt s azt a 12

Lapunk mai száma 12 oldal.

TÁRCZA