Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-26 / 17. szám

,HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. április 26. Valódi amerikai panama kalapok! Női kézitáska, gallér és keztyii újdonságok! A legújabb divatos forma : Panama, flórentin és manilla zsirardi olasz kalapok, azok javítása és tisztítása. Újdonságok divatmellé­nyek, színes ingek, sport övék, sétabot, keztyii, nyakkendő, selyemzsebkendő, harisnya és más férfidivat különlegességekből Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, ((íillyén-liáz). Telefon 296. sz. szabbitani aether-iniecíiókkal, de hogy talpra álljon, ahhoz uj vér kell, uj tüdő, uj szív. Ha ez megdönthetetlen igazság­ként belénk Íródik, akkor meg kell teremtenünk azt a katholikus pa­lotát ! Ehhez a palotához pedig igazá­ban nem is pénz kell, hanem — akarat. Kemény, hajthatatlan aka­rat, mint a gránit, mint a damas- kusi aczél, a mely a küzdelemben szikrákkal villog, de sem nem törik, sem nem csorbul. Depaul Szent Vincze akarata pénz nélkül kórházakat hozott létre ; és az ő szegénységtől megkötött keze milliókat osztott szét. A legnagyohb szegény — As­sisii Szt Ferencz — a legtöbb tem­plomot épített. Csak tegnap még az Angyalföld homoksivatag volt és P. Soós Ist­ván — nem volt egy fillére sem — templomot, klastromot, bórházat épí­tett a semmiből. Öt-hat elszánt lélek komoly akarata kell és megvan a szatmári katholikus palota is. Sőt elég egyet­len akarat. — A székesfejérvári katholi­kus palotát egy akarat teremtette meg, — b. e. Steiner püspök vas­akarata. Ezzel jutottunk el a kérdés ve­lejéhez. A katholikus palota létesítése a fölmerült tervezetek alapján nem függ a mi akaratunktól ; a hozzá­szólók akarata bármilyen erős, nem férhet hozzá sok lényegeshez. A hogy ez a palota tervben eddig is kialakult, az egy nagyszabású kul­túrpalota volna. Ám a meglévő katholikus egyesületek fölött ren­delkezni, az amortisatiós kölcsönt az alapítványi pénztárral kiutaltatni, a szűk helyre szorított egyházme- gyei könyvtárt a katholikus palo­tába áthelyezni — egy akarattól függ. Főpásztorunk akaratától. De egyébként is a katholikus szervezkedés ügye minden apró részletében a főpásztor isteni tekin­télyen alapult jogkörébe tartozik, a hol részünkről csak az engedelmes­ségnek van szava. Ennek az apostoli tekintélyű akaratnak kell először megmozdul­nia, a többi akarat csak az után léphet munkába. A katholikus palota eszméjé­nek fölvetése oly élesen rávilágított a jelen szomorú állapotára, hogy a változást bizonyára nálunk sokkal égőbb szívvel, aggódóbb buzgóság- gal kívánja a mi Isten dicsőségéért élő atyánk. Semmit nem akar job­ban, mint az egyház renaissance-át az ő püspöki megyéjében. Mit sem óhajt inkább, mint azt, hogy az ő pásztorbotja alatt élő lelkek Krisz­tus másai legyenek. És semmi nem méltóbb az apos­tolok igazi utódjához, mint a gran­diózus tett. — A katholikus palota pedig a 1 egnagy sze rü bb a 1 k otás. A mikor tehát a katholikus palota ügyének tárgyalásában e döntő ponthoz jutottunk, hódolatos tisztelettel ezt a kérelmet terjeszt­jük főpásziorunk elé: Vegye ö kezébe a katholikus palota nagyszabású tervét azzal, hogy egy szü- kebb körű bizottságot nevezzen ki, a mely záros határidő alatt a katholikus palota megvalósithatására dolgozzon ki egy ter­vezetei. Micsoda nagy élet sarjad, ha ez az első lépés megtörténik ! — Oh, de várjuk ezt az első lépést ! A szatmári kir. kath. főgimnázium uj épülete. (Kultúrtörténeti adatok.) Vannak alkotások, vannak küzdelmek, melyeket csak azok ismernek teljesen, kik az alkotásban, a küzdelemben részt vettek. Egy legalább száz évre számító nagy kulturépii- let kezd kibontakozni a földből; már csak­nem készen vannak az alapok. Jegyezzük föl mik az okai annak, hogy ez az épület, mely 700 tanuló s 35 tanár befogadására van hivatva, még csak most kezd kibonta­kozni a földből, holott az első megállapodá­sok szerint ezen év szeptemberében már ott kellett volna megnyílni az uj iskolai évnek. Az emberek a jót, melyet valakivel vagy valakikkel szemben gyakorolnak, rit­ezüst tallért, amit a baraczk árából adott ne­kem ajándékba az apám. Este elköszöntem a szüleimtől, a sirás csak úgy szorongatta tor­komat s aztán bementem az oldalszobába, hogy lefekszem. A zsidó azt mondta este az édes apámnak, hogy kora hajnalban indul, idejében át akar kelni a réven, a Tiszán, mert később sok volna a várakozás. Alig pitymallott, már ott voltam én is a révnél. Nem jutott eszembe, hogy félni is lehetne. Rövidesen a végére akarok érni. Rávettem a zsidót, hogy a szekerére fölvegyen. Azt mondtam, a Nyírségre igyekszem; ezt az u- tat ismertem, mert voltam egyszer, az anyám­mal a szálkái vásárban. Lakott ott az apámnak egy jó embere. Hát Szálkán le is szálltam a zsidó szekeréről. A zsidó eteiett és tovább ment az Érmellékre. És én ott maradtam az idegen helyen egyedül. Mit szóljak Vörös uraméknak ha odamegyek ? — Ézen töprengtem a fogadó előtt állva, a- mikor egyszerre egy hintó érkezett. Ivét hölgy ült a kocsiban, egy idősebb és egy ifjabb. Most is úgy látom legtöbbször, amint akkor legelőször láttam a nagyságos asz- szonyt. Sohasem volt női arezban több ne­mes szépség. A jó Isten a halóporát is áldja meg. Az idősebb hölgy a nagyságos asszony nénje volt. Oda hivatták a fogadóst a kocsi­hoz, valamit kérdeztek tőle. Amikor hallot­tam, hogy csapatokról beszél a korcsmáros, akaratlanul is közelebb mentem. Láttam az­után, hogy a hölgyek figyelmessé lettek rám s most rólam beszélnek. Azután odajött hoz­zám a fogadós és mondotta, hogy az idegen hölgyek beszélni óhajtanak velem. Oda men­tem. Azt kérdezték, honnan való vagyok s hová megyek? Megmondtam honnan jövök, de amikor arra kellett felelnem, hogy hova megyek, egyszerre erőt vett rajtam az eddig visszafojtott zokogás. Mondta a nagyságos asszony, hogy ők Szamosközbe utaznak, nem arra van-e az utam? Szívesen magukkal vinnének. Arra gondoltam, hogy a Szamos Er­délyből jön, tehát közelebb a czélomhoz, ha velük megyek. A hölgyek hagyták, hogy kisírjam ma­gamat s csak a mikor már a Kraszna révén átkeltünk, kezdte meg a kérdezősködést a fiatalabb nagyságos asszony. Én, amint láttam azt a két jóságos te­kintetű szemet, kedves mosolyát, egyszerre odalett a tartózkodásom, elmondtam mindent, mindent. A két hölgy szinte megdöbbenve nézett egymásra, amint történetemet végighallgat­ták. És azután — helyeselni persze nem he­lyeselték a tettemet, — mégis annyi jóindu­lattal, szóltak hozzám. A boldogult nagysá­gos asszony azt mondta, maradjak egyelőre náluk a szamosközi kastélyban s azután bi­zony csak legokosabb lenne Írni az édes apámnak, hogy értem jöjjön. Hiszen Maros­vásárhely olyan borzasztó messze van ide. De meg ki tudja, nem érkezem-e úgyis ké­sőn ? Én eddig erre nem is mertem gondolni, de hiába adták most elém ezt a lehetőséget is, mégsem tudtam elállani attól a szándé­komtól, hogy minden áron elmegyek. — El kell mennem, ■— mondottam, — hiszen ha már halódó is, annál inkább mel­lette kell lennem. Minthogy nem tudtak lebeszélni a szán­dékomról, megígérték aztán, hogy másnap elvisz magával az öreg nagysága, aki Er­délybe, Kolozsvárra utazott testvéréhez. A nagyságos asszony férje is, bátyja is odavoltak a táborba. Azért a kastélyban is remegéssel várták mindennap a harczi híre­ket. Másnap is kaptak hirt, a hadügyminisz­térium közzétette a kórházakban, barakkok­ban meghaltak névsorát. Még az indulás előtt megjött az, nekem is megmutatták, végigol­vastam és megtudtam belőle, hogy oda min­den, minden ------­A r ettenetes fájdalomban nem gondol­tam a saját helyzetemmel, hisz amikor a leg­drágábbat veszve tudjuk, érdemes-e kisebb dolgokkal törődnünk? Élőhalottként ődöng- tem napokig a kastélyban. Azt tudtam, hogy a nagyságos asszony levelet irt az apámnak, de hogy én is Írjak haza, ahhoz nem volt elég erőm. Már két hete lehettem a kastély vendége, amikor megtudtam a nagyságos asszonytól, hogy az apám nem fog értem • r előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pör­Mindamellett 25%-ot megtakarít­hatnak mindazon vevők, kik pör­költ kávét vesznek mert annyi bepörkölődik a házi pörkölésnél. u

Next

/
Oldalképek
Tartalom