Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-12 / 15. szám
XX. évfolyam SzatmáF, 1911. április 12. Z\ S ( 15. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Szatmár, 1911. ápr. 11. (+) „Jézus pedig reggel, a hót első napján föltámada. S ime nagy földindulás lön : mert az Ur angyala leszálla a mennyből és odajárulván, elhengerité a követ és reá iile.“ A Nagypéntek komor fájdalmára, sötét némaságára — fel-feltörő harangzúgás. A kínszenvedésre örömünnep. A halálra föltámadás. A gyalázat fája: a kereszt, latrok bitója volt — és fölragyog a büszke dómok ormán, hatalmas királyok fényes koronáján. . . . Egy elvakult, hatalmas, hitetlen tömeg vad kiáltozására csak a római százados ihletett hangja mondja: Ez valóban Isten Fia volt \m És nem a gúnyolódó tömegnek, de a pogány centuriónak volt igaza. — A harangok fölzengő, diadalmas hangja lopózzék szivünkbe és a kifakadó rügygyei, a fölpatFelelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. tanó virágbimbóval higyjünk ebben a föltámadásban. Az örök renais- sanceban. — Ti kicsinyhitiiek, a kik zokogó jajjal, hulló könynyel temettétek el reményeiteket — vessétek le a gyász ruhát! — Ti, a kik keresztet hordoztok összesebzett vállal, megvérzett lábakkal, ne gondoljátok, hogy a Golgotha köves, tövises útja örökké tart ! — Gyújtsátok föl a sírokon a hit mécsét! És a miket már eltemettetek — a reményt, erőt, lelkesedést, hitet, szeretetet. .— higyjetek azoknak föl támadásé ban. — Ti jók, ti nemesek, a kik annyi szent igazságot, örök ideált láttatok már halva, ravatalon ; a kik láttátok romba dönteni a hit templomait, a kik elboruló szemmel néztétek, mint hányják a sir sötét mélyébe az erkölcsöt, a családi élet A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.---------------- Nyilttér sora 40 fillér. ---------------A lap megjelenik minden szerdán. tisztaságát, a haza szent zászlaját — hagyjátok el e domboruló sir- halmokat! Resurrexit. Non est hic! — Föltámadott. Nincsen itt! * * * Minő boldogságos érzés kereszténynek lenni, hinni és tudni, hogy a harangok nem némulbatnak meg, hogy a Nagypéntek minél sötétebb — mint a bimbó és a rügy, a miből virág lesz — annál közelebb az allelujás föltámadás. Csak csengjen az árulás és megvesztegetés pénze, legyen megvehető minden — nemsokára égeti a kezeket a biindij, a vérpénz ! Csattogjon az ostor a kevés és roskadozó apostolokon, a krisztusi elvek vallóin. Rántsák őket a rágalom fertőjébe, hu.rczolják a „koponyák hegyére“, kiáltozzanak reájok halált. Csak hintsék a pálmát a hazugság, az erkölcstelenség, a megalkuvás hitvány Barabbásai elé.Hadd üljenek törvényt a Herodesek, a Pilátusok az örök eszmék fölött. Csak tartsa diadalmas bevonulását HUSVÉT. Királyi dalok. — Magyar Bálint. — 1. Messze valahol Van egy királyfi, aki álmodik, Aki csak danol. Szellő-csendesen Suttog, mint ahogy eddig soha még Talán senki sem. Mert hogyha danol, A kis királyfi szerelmes atyja Keblére hajol. S Ő hallja dalál, Ha nem is repül túl a Jellegen Csak egy szivén ál. Messze valahol Van egy királyfi, aki álmodik, Aki csak danol. És zengő dalon Szól a királyról, akinek neve: Az örök való . . . Az Életadó. II. Mint aki a tündér-mesét 'hiszi : Arcom kigyiü, lángolnak a szemek. Mint aki a hihetetlent hiszi. Volt egyszer egy . . . Meghalt, föltámadott. Hogy én fia legyek és Ő atyám, A kereszten meghalt s föltámadott. Akarta, hogy én is király legyek. És azóta király fia vagyok; Akarta, hogy én is király legyek. Mint aki a koporsóját viszi, Melyből egykor majd föltámadni fog, Mint aki a tündér-mesét hiszi: Arcom kigyul, lángolnak a szemek, És ajkamról szállnak király-dalok: Király fia vagyok, király leszek . . . Föltámadok ! III. A fejemre töviskoronádat, Kezeimbe a nádszálat adjad. Csúfoljanak engem is királynak, Legyen enyém a Te birodalmad! ítéljenek hazugul felettem, Borítsák rám a szégyen palástját, Becsüljenek kevesebbre engem, Mint a börtön bűnös Barrabását. Kiáltsanak halált a fejemre, Zúgjanak és féljenek miattam, Mossa kezét a nép fejedelme, Vigadjanak, mulassanak rajiam. En Nagy-Uram, a te kicsi szolgád Valamikor a szemedbe nézett, Es azóta fölepedek Hozzád; A Golgota, Uram, megigézett. A fejemre töviskoronádat Kezeimbe a nádszálat adjad, Mert az való a király fiának: Haljon meg és — legyen diadalmas. Paul Verlaine. 1898. deczember 8-án egy sokat sokat szenvedett és hányatott életű költő hunyta le örök álomra szemét és testben-lélekben megtörve fejezte be életét: a 19. század egyik legnagyobb lírikusa, Paul Verlaine. A szerencsétlen költő élete csupa küzdés volt egy nagy és félelmes ellenséggel szemben, ami elől, bárhogy is iparkodott menekülni, nem tudott. Hiába törekedett a szerelem védőpalástja mögé elrejtőzni, hiába akarta magát a bűnöket megbocsátó vallás karjaiba vetni, — menekvés nem volt seholsem. Kegyetlen ellene elkergette a boldogságot Ígérő házi tűzhely mellől, el az isteni bocsánatot nyújtó vallás templomából. Legyőzetett nagy ellenfelétől, az alkoholtól s agyongyötört lélekkel Lapunk mai száma 16 oldal. TÁRCZA
