Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-05 / 14. szám
Szál már 1911. á prilis 5. „HETI SZEMLE 8 Slazinger-féle Raquettek ! HKtfä pfiil*** Teljes tennis felszerelés ! Utazási különlegességek, Rohl-platten kofferek, kassetták, berendezett nesserek, úti kosarak phleédek, kocsitakarók, kerti garnitúrák, bútorok, függő ágyak, hinták. Tavaszi gyermekjátékok 33 Húsvéti locsoló illatszerek. — IVői kézitáska, teveszőr schálok, ernyő és keztyii ujdnoságok Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-ház). Telefon-sz. 296. Kereskedői szellem. (lep) Magyarországon még mindig nincs meg az a gyakorlati szellem, amely egyedül van hivatva az ország anyagi helyzetén javítani és virágzó közgazdasági életet teremteni. Akadémikus, elméleti a mi műveltségűnk. Csak azt tekintjük igazán müveit embernek, aki humanista tantárgyakkal tömte meg a fejét, aki gimnáziumot és egyetemet végzett, sikerrel tette le vizsgálatait és ráadásul megszerezte a doktori czimet is. A szülők gyermekeiket ügyvédnek, orvosnak, bírónak, tanítónak szánják és csak ritkán adják gyakorlati pályára: kereskedőnek vagy iparosnak. Állítottunk ugyan fel reál, gazdasági és kereskedelmi iskolákat is, technikumokat politechnikumokat, de ez mind kevés. Minél több gazdasági és kereskedelmi akadémiát kellene létesítenünk. Legelhanyagoltabb a kereskedelmi kiképzésünk. Annak a kereskedőnek nem elég csak a könyvviteltant és esetleg néhány nyelvet tudni, mert ez még nem képesíti arra, hogy nagy vállalatokba bocsátkozzék. Ismernie kell a kereskedelmi törvényeket, a váltójogot az állampolgári és népjogokat, a földrajzot és az áruismét, a nyersanyagokat és a különböző' gyártmányokat, azok előállítását, beszerzési forrását, szállítási módját és körülményeit, ismernie kell a természettudományokat és a a technikát, szükséges, hogy európai látóköre legyen, azonkívül szükséges, hogy ne csak szakférfiú és gyakorlati ember legyen, hanem erős és szilárd jellemű, erkölcsös és öntudatos férfiúnak is kell lennie. Elengedhetetlenül szükséges, hogy széles látókörrel bírjon a világ gazdasági helyzetéről, a várható gazdasági alakulásokról és azoknak czélszerü kihasználásáról. Ha másként nem, ösztöndíjakkal kellene arról gondoskodni, hogy a kereskedelmi pályára készülő akadémiai hallgatók a világ minden táján, a legfőbb kereskedelmi helyeken személyes tapasztalatokat szerezhessenek, hogy azokat későbbi kereskedői működésükben érvényesíthessék. Más országokkal való összehasonlításból ismerjük meg a hiányokat és tanuljuk megismerni teendőinket a jövőben. Tekintsük Németországot. 1897-ben Lipcsében az egyetem mellé annak kiegészitéseképen egy felsőkereskedelmi iskolát állítottak. 1898-ban Achenben a technikai főiskola mellé állítottak fel egyet, ugyancsak 1899-ben a Majna melletti Frankfurtban egy kereskedelmi akadémiát létesítettek, 1900 óta hasonló törekvés nyilvánult Berlinben, Hamburgban és Düsseldorfban, Egyik legnevezetesebb és önálló kereskedelmi főiskolájuk a kölni városi főiskola, amely az 1901. év óta csodálatosan fejlődött és kiala- lakult. Alig először csak kevés tanerő működött, a tanulók száma 86 volt és a könyvtár 3000 műből állott, addig ma a nagyszámú tanerők mellett a legelőkelőbb tudós, széles látókörű és gyakorlati ismerettel rendelkező férfiak tartanak felolvasásokat, a tanulóknak száma 330, és a könyvtár több, mint 29,000 miiből, áll. Öt év alatt háromszor tettek szakférfiak vezetése alatt nagyobb tanulmányi kirándulásokat a legfőbb kereskedelmi és kikötő városokban, úgymint: Bréma, Hamburg, Kiel, Rotterdam, Lisszabon, Tanger, Marseilles, Genua, Nápoly, Velencze, Brindizi, Patras, Athén, Konstantinápoly, Smyrna, Haidar-Pa- scha, és az egész bagdadi vasútvonalon. Vannak dolgok, amelyeket sohasem lehet eléggé hangsúlyozni, és amelyeket napnap mellett fel kellene elevenítenünk, hogy alvó, közönyös társadalmunkat tespedéséből felrázzuk, munkára, tettre serkentsük. Ha az ország bármely városában csak futólagosán tekintünk is széjjel, a régi ezég- táblákat, a régi tekintélyes kereskedői ezé- gek felírásait tünedezni látjuk, helyüket idegen elemek, ismeretlen nevek foglalják el. A magyar, a keresztény maholnap földönfutóvá lesz az országban. A könnyelműséggel határos a magyar kereskedőknek azon gondolkozása, hogy fiaikból ügyvédet, orvost neveljenek és egyet sem adjanak a kereskedői pályára. Ennek a gyakorlati pályának éppen olyan tiszteltnek és becsültnek kellene lennie, mint a tudományos vagy hivatalnok pályának. Mint kimondottan katholikus lapnak, nekünk e tekintetben katholikus szempontból is kell mérlegelnünk a helyzetet. Azt hisszük, nem túlozunk, amidőn azt állítjuk, hogy bennünk katholikusokban éppenséggel hiányzik ez a praktikus érzék. A józan, modern keresztény politika az lenne, hogy anyagilag is megerősítsük a népet, észrevegyük az anyagban is a végtelen eszményt. Miért van az, hogy habár az ország lakosságának jelentékeny többségét alkotjuk mi, katholi- kusok, a kereskedői pályán mégis oly kevesen vagyunk, kereskedelmi iskoláinkban mégis a számarányunknak meg nem felelő legkisebb százalékot teszi ki a katholikus tanulók száma ? Miért van az, hogy százával lehetne felsorolni szinkatholikus, vagy túlnyomóan katholikus falvakat, ahol nem lehet katholikus kereskedőt, vagy vendéglőst találni? Miért van az, hogy az a magyar paraszt is fiát minden áron gimnáziumba akarja adni, arra nem is gondol, hogy olyan iskolába adja, amely a praktikus, reális életre készít elő, vagy miért nem adja kereskedő inasnak ? Pedig ez nem kerülne annyi pénzébe sem. Miért beszélünk csak katholikus elemi, katholikus polgári iskoláról, katholikus tanítóképzőről, katholikus gimnáziumról, katholikus jogakadémiáról, katholikus egyetemről, miért nem beszélünk katholikus reáliskoláról, felsőbb kereskedelmiről, kath. kereskedelmi akadémiáról ? Aztán csodálkozunk, hogy csak egy példánál maradjunk, hogy a katholikus hírlapirodalom nem tud megerősödni. A lapok nemcsak politikát űznek, nemcsak társadalmi mozgalmak irányitói, nemcsak szépirodalmi, művészeti czélokat mozdítanak elő, nemcsak a tanügyet kultiválják, nemcsak hírszolgálatot teljesítenek, hanem fontos közgazdasági tényezők is, és főképen üzleteket, kereskedelmet bonyolítanak le hirdetéseikben és ez adja meg a lapoknak fő és majdnem kizárólagos jövedelmét. De hát a kereskedelem, a vállalkozás katholikus kezekben van-e ? Hogyan fogják tehát az említett tényezők a katholikus lapokat felkeresni üzleteik lebonyolításával, vállalataikkal, hirdetéseikkel, avagy csak egyszerű megrendelésükkel is? Minden mozgalmunk, akcziónk, politikánk egyoldalú marad addig, a mig minden téren el nem foglaljuk a minket megillető helyet. Egyoldalúan a falura, a földműves osztályra nem támaszkodhatunk, kizárólag falusi politikát nem csinálhatunk, támaszkodnunk kell az iparra és kereskedelemre is, egyszerre kell csinálnunk falusi és városi politikát. Mert igaz marad azon filozófiai elv: bonum ex integra causa, malum ex quolibet defectu, a jó csak az összes tényezők együttműködéséből, az összes okokból, a rossz azonban bármelyiknek hiánjából is származik. Szekulárizáczió. Magyarul: rablás. Az"éhség, a pénzvágy dolgozik ezzel a szabadkőművesektől kiadott jelszóval. Most már bizonyára világos lesz a kényes kérdésben strucz-politikát űzni szeretők előtt is, hogy miért a lelkesedés a franczia példa iránt. Ez a párisi távirat megmagyarázza : A kongregációk vagyona likvidálásának ellenőrzésére kiküldött parlamenti bizottság összeült Combes elnökletével és meghallgatta a főlikvidator jelentését. Ez a jelentés elég szomorúan hangzott. A kongregációknak a köztársaságra eső vagyona kilencven millió frank értéket képvisel, de hatvan millió passzívával megterhelve. A valóságos vagyon, ami a köztársaságnak jut, tehát mindössze harminc millió. Amikor a kon- gregációs törvényeket hozták, akkor egy milliárdra, ezer millióra számították. A különbséget egyszerűen a szabadkőműves likvidátorok és politikusok ellopták. De persze ezeket a nagystylü tolvajokat nem csukják le. Védi őket Combes és a fran- cziai szabadkőművesség. Ott azonban egy darabig csönd lesz. Nálunk bezzeg hangosan vannak. A múlt vasárnap jubiláltak a magyarországi szabadkőművesek Budapesten. Összejöttek az ország minden részéből a testvérek, hogy megünnepeljék főbünbarlangjuk alapításának 25 éves jubileumát. A jubiláris hangulat legünnepibb határozata a tolvaj nyelven szekularizá- cziónak nevezett egyházrablás keresztülvitele Magyarországon. — Eszünkbe jut az utolsó kurucznak, az erős protestáns Thallj Kálmánnak mondása a parlamentben : hogy ha valaki a kálvinista alapitványokhoz . merne nyúlni, vasvillával megy neki. •— Hát nem kellene a katolikusoknak is ilyen elszánt elhatározással szembeszállani a magyar szabadkőművesség merényletével ? Mikor hallunk ilyen hangokat világi katolikusainktól ? = NAPI TÉMÁK, = mm ÖRÖK PROBLÉMÁK ks Írja: HARSÁNYI KÁLMÁN. A NŐK JOGA. — Jogot a nőknek ? Helyes ! Lelkem mélyéből kívánom, hogy a nők, bárminő társadalmi fölfordulás árán is visszaszerezzék ősi, természetes, kétségbevonhatatlant szent jogukat valamennyien. Nem bánom, egyesüljenek, tömörüljenek, buzdítsanak, lázitsa- nak, tülekedjenek, hadakozzanak és forgassák föl az egész világrendet minden őket megalázó intézményeivel egyetemben, — de ez legyen a nagyszerű amazon-hadsereg zászlajára írva: — „Jogot nekünk, — mindnyájan anyák akarunk lenni!“ * A társadalmi rend legnagyobb igaztalan- sága a nőkkel szemben, hogy nem ád minde- niknek jogot és módot az anyaságra. — Különös, hogy ezt veszik legkevésbbé zokon a nagy feminista apostolok! A FÉRFI BÜSZKESÉGE. — Házaséletben a nőnek elsőrendű érdeke, hogy az ura THT ^ v* legjobbat és T\ | Ff fi f 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. ^olcsóbban HPTlKÖ Sánnor >M0KKA“ keverék ezégem különlegessége. W beszerezhetünk -UvilJW k/liilvlUl i klgr. 4"40 korona. Villany erővel pörkölve.
