Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-05 / 14. szám
4 „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. április 5. büszkeségén ne essék sérelem. Kivétel csupán a mesalliance-férj, a tenyész-lakáj. AZ „OKOS“ EMBER. — Az okos ember csak arra jó, hogy a lángelmék alkotásaiból kicsépelje a magot. Ezt a mindenkor nagy fontossággal végrehajtott cselekményt csak hajszál választja el a szalmacsépeléstől, ugyanúgy, mint az okosságot az okoskodástól. A zseniális ember lángeszével, a szellemes föl-fölvillanó ötleteivel, az erős vasakaratával, a le nem nyűgözhető szabad lélek előitélet-tiprásaival viszi előbbre a világot. Az „okos“ ember — áll. És minden törekvése megállásra, vagy legalább is tempós ballagásra bírni az embereket. De ha netalán mégis aktív szerepre vállalkoznék, — a mire az okosok csak bolond óráikban kaphatók, — úgy elmagyarázná az erre nem kiváncsiaknak, meg az ilyesmit észszel föl sem érőknek, hogy mit ér hasznossági szempontból az a lázas mohóság, a melylyel valamely még kedvezően el nem könyvelt lángelme álmainak megvalósítását sürgette. * A tucatember sohasem érti meg a nagy elméket, de készséggel ballag utánuk mindenkor, mikor tucat-társaival már összenézett és megértette szemhunyorgatásaikból, hogy hajlandók vele együtt megindulni, — ha egyszerre lépnek ki valamennyien. A lángelmék mindenkor, még gyűlölködve is megértik egymást, de sohasem követnek senkit, sőt még azt sem tűrik meg szívesen, hogy követtessenek. Az „okos“ embert nem szédíti meg a lángelme, s nem csúfolódik sem a korlátolt, sem a rendkívüli elmék fölött. Türelemmel várakozik, mig fölüti valahol fejét a siker, s bárhonnan eredt légyen is, mint titkon vártat s régen megjövendöltet üdvözli. LELKI SZINVAKOK. — Lelki értelemben is vannak szinvakok. Ezek a legszánandóbb emberek a világon. A „szürke lét“, a „siralomvölgye“, a „sötétség birodalma“, a „sárteke“, a „nihil“ és minden egyéb hasonló jelző az ő alkotásuk. Olyan a lelkűk, mint az ósdi rajzmesterek fekete tűkre, mely a legpompásabb színű tájnak is csupán holt plasztikai képét mutatja: — fölöslegesnek tartván céljaihoz a szint, mely zavaróan hat az árnyalat-fokozatok meghatározásában. A szinvak csupán az árnyékok elhelyeződésében gyönyörködik, s ha megragadta valami és meg is akarja örökíteni: szénhez nyúl, nem ecset után. Tökéletesen árnyalt szénrajza hű mása lehet annak a képnek, a melyet a fekete tükör mutat, — de nem magának a valóságnak, mely a dolgok merev plasztikáján ugyanúgy lágyít színeivel, mint a hogy a paradicsommadár vézna testecskéjének is káprázatosán csillogó toliköntössel enyhít fogyatékosságain. Nehéz e szinvakokkal vitatkozni, mert fekete tükrük sohasem hazudik. Csak nem tud, mert nem is tudhat valamiről, a mi — van. VALAKI. — Gondolkozom, tehát vagyok. Van akaratom, tehát valaki vagyok. BÖLCS KÖVETKEZETLENSÉG. - A törvényeket sok esetben éppen a szántszándékos következetlenség teszi bölcsekké. A mózesi törvényekben például — Leviticus XI. 35., 36. — írva vagyon : „És minden, valamire esik amaz állatoknak holttestek, tisztátalan lészen, akár kementze, akár vasfazék legyen: eltörettessék .. . Mindazonáltal a kút és minden víztartó helyek tiszták maradnak.“ Kiáltó következetlenség összetöretni a lemosható agyagcserepet és lecsiszolható vasat pusztán azért, mert állati hulla érintette meg, holott tiszta marad a forrás és a kút, melybe, — minden esetre gonoszabb következéssel, — dögtest hullott. De tiszteletreméltó bölcseségre vall, hogy a nagy törvényhozó még ily nyilvánvaló megrontásakor is tisztának vallja ama vízben oly szegény vidéken mindennél drágább kutat. Nem csak a nép, hanem az egész tisztá- talanságról szóló törvény érdekében is, mely bizonyára semmi részében sem tartatott volna meg, ha a kevés forrásból néhányat betömnek miatta és ily módon a törvény nagyobb nyűgnek bizonyéi, mint a minőt megadással viselhet a nép. A mózesi törvénynek ez a vasfazeka és forrásvize, más-más alakban végigkísért azután minden idők fonákul bölcs ítéletén. Legszebb példa rá talán III. Pál pápa emberséges és bölcs következetlensége, a ki mintha ezt mondotta volna valamikor: — „és minden a ki gyilkol, akár nemes, akár nemtelen, (akár kementze, akár vasfazék,) — kerékbetörettessék, feje vétessék . . . Mindazonáltal, ha Benvenuto Cellini gyilkol, (a bő vizű forrás vízben szegény vidéken), ne essék bántódása.“ ÉRTÉKEK HULLÁMZÁSA. - A szellemóriások örök életének az a titka, hogy értékük megállapítása szüntelenül folyik, a nélkül, hogy valaha is végérvényes ítéletté formálódhatnék. Minden korszak más szempontból ítél, minde- nik a maga ízlésének csiráit, a maga jelszavainak elősejtelmét keresi és találja meg a nagy időkre szóló művészi alkotásban s mindenik a saját értékeihez méri becsét. Innen magyarázható a nagy emberek e legnagyobbjainak szüntelen értékhullámzása, fölmagasztalása, háttérbe szorulása, majd ismételt dicső előretörése. Homeros nem egyszer merült már föl az idő hullámaiból, mint a költők fejedelme, hogy más korszakok később ne csak e koronát vitassák el tőle, de kétségbevonják még azt is, hogy műve egységes művészi alkotás. Shakespearenek is kijárt az „utolérhetetlen“, az „isteni“ jelző, hogy királyi székéből egyszer-egyszer afféle durva an- gol-renaissance nyárspolgárrá detronizálják, a kit például Voltairerel még csak szembeállítani sem érdemes. Dante sem kerülhette el ezt a sorsot. Az altissimo poéta neve még politikai pártok cégére is volt nem egyszer, s mint ilyent akárhányszor sárba is taposták, mig egy uj, méltóbb értékelés ismét odáig nem emelte, hogy ma már — többek között — az Institute Leo- niano is külön tanszékről hirdeti a Divina Corn- media egyedülvaló nagyszerűségét. A valóban klasszikus nagyság sohasem sínyli meg nevének e nem az ő valóságos becsétől, hanem a különböző szellemi irányoktól függő folytonos értékhullámzását. Nem árt neki a kicsinylés, sőt még a túlzott magasztalás sem. Mert semmiféle korszak ítélete sem merítheti ki teljesen azt a szellemi értéket, melynek nagysága éppen abban van, hogy több, mint a menynyit bármily irányú kultúra fölmarkolni tud. Ha kicsinyli valamelyik nemzedék, a következő helyrehozza a mulasztást, s még ha az ellenkező végletbe csap is át és túlzott bálványozással hódol is meg előtte: a korszakok lelkének örök törvénye értelmében bizonyára vak marad nehány olyan vonásával szemben, a melyet csak ismét más kultúrnemzedék láthat meg és értékelhet, — természetesen szintén erős szubjektivitással s a maga szájaize szerint. Kiszámíthatatlanul sok tanulságot rejt egy- egy ilyen minden időkre szóló lángész értékelésének története; azé, a kit bármiként is, de minden szellemi iránynak értékelnie kellett, a kiről minden gondolkozó ember gondolkozott, a ki minden felsőbbrendű lélekben megrezzentett valamit. * * Minden korszak lenézi a közvetlenül előtte valónak tipikus képviselőit, ha még oly kimagaslóak voltak is a maguk idejében. Á dolog természetéből önként következik ez, hiszen minden korszakforduló a felfogás, az ízlés és az értékelés megváltozását jelenti. A szellemóriások azonban, a Homerosok, Shakespearek, Danték sohasem pusztán tipikus képviselői annak a kornak, a melyben éltek. Mindig többet fejeznek ki az örök emberiből, semmint túl ne nőnének a maguk korának látóhatárán. Azért nem is jelenthettek sohasem annyit életükben, mint akkor, a mikor — nyugtalanul kutatva mindig más és más fajta szellemi rokonságot: — már több szellemi forduló szemelgette ki belőlük a maga értékeit, s növelte meg velük a már többszörösen megrostáltat. (mm. dr.) Nem vagyok pessimista, sem elfogult, de a legújabb színdarabokat, ezt az uj irányzatot a jóizlés nem veszi be. Hovatováb kialakul az a véleményünk, hogy a színpad a brettli felé közeledik, a színház a mozival egyenrangú. A régi színházi közönség a csömörig jóllakhatott a házasságtörés elcsépelt problémájával. Ennek helyébe jött egy uj probléma a „szüzesség“ problémája. A mai közönséget azzal gyötrik. Felvonulnak a néha balga, de mindig furcsa szüzek, akik egyet gondolva nagy zajongás közepette hajítják el pártájukat. Régen a házasságtörő asszony és kísérete, most a fellázádó liliom követeli magának a szerepet. Nem kis könnyelműség kell hozzá, hogy az ilyen dudva módra termett, vagy átültetett darabok műsoron vannak s Ízlés hiánya, hogy oly meleg fogadtatásban, pártolásban részesülnek. Egy jelenség feltűnő és megszívlelendő Ha körülnézek a színházban, ott mindig sok fiatal leányt, ifjút látok, akinek még a szive, lelke romlatlan. A szégyen érzete fog el, a vér a fejembe szökik. Ezeket megmételyezik, vértezett felelősséggel gyilkosságot követnek el ellenük. Tegye hát a szivére a kezét minden jó szülő, nevelő, ők a felelősek. Gondolják meg s lássák is át, hogy ez nem nevelő, hanem romboló hatással van. Ilyen darabokat megnézni nem tartozik a felvilágosultsághoz, a XX. század műveltsége még ezt nem kívánja, mert valljuk a költő szavait: „. .. minden ország támasza, talpköve, A tiszta erkölcs, mely ha megvész Róma ledől és rabigába görbéd.“ A színházi saison végén vagyunk, ami meglátszik abból, hogy a közönség már fáradt, unja a színházlátogatást. Kitűnik abból is, hogy a director sürü egymásutánban hozza színre a már előadott darabokat. A hetet különben „A medikus“ harmadszori előadása s Biró Lajos „Sárga liliom“ 3 felvonás vidéki története csaknem kitöltötte. A „Sárga liliom“ nak pénteken volt a premierje, szombaton és vasárnap megismételték. Bródy darabjáról a múlt heti referáda igen alapos volt. Csak még ennyit! Bródy darabja csupa cinizmus. A karzat kaczagásá- ban a térdét veri, (sajnos, hogy a földszint is tele van ,,karzat“-tal) a komoly néző pedig megcsóválja a fejét és a szinpadmüvészet fönséges hivatásáról elmélkedik. A keserű cinizmus semmit sem tud komolyan venni: sírok fölött tánczol, csontvázat ölelget mámorában, megszentelt szivünkbe vésett érzelmeket letarol, az élet szakadékai fölött nevetéssel ugrál. Szomorú látnivaló. Az Ízléstelenségei elszomorítók. A tót napszámos csontvázához intézett dikcziók undorítók. Az esketés kigúnyolása a premontrei Norbert szerepe, Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar Ciliit er szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszekct, kereszteket, emléktáblákat, sirfedcleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
