Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-29 / 13. szám
Szatmár, 1911. márczius 29. HETI SZEMLE 5 rakhatnánk meg valóban tudományos becsű, korszak-alkotó, s magától értetődik, hogy igen kevéssé népszerű munkákkal. Valamivel nagyobb helyet foglalnának el az ál-apostolok, ál-reformátorok és fiók álapostolok, kik jámborul mosolyogva, erkölcs- javitó hitükben bizakodva, áldást osztó kézzel hintik el a konkoly magvát szanaszét a világon. Együgyű, jó emberek, pedagógiai rögeszmék őrültjei, világtalan fölvilágosítók, a kik száz békés kunyhót rombolnak le, hogy egy sivár puritán templomot fölépíthessenek. A többi mind, mind ravaszul számitó üzleti érdek szülötte, tudós álarcot öltött pornográfia, semmi egyéb. IWAN BLOCH KÖNYVE. — Iwan Bloch egyesíti magában a sexuális íróknak mind a három fajtáját: egy neme a tudósnak, reformátor és finom üzleti érzékkel megáldott pornográfus. Eugen Dühren álnevén, különösen a hírhedt marquis De Saderól Írott könyve révén, még ismeretesebb. Tudós voltát a szó igaz értelmében el nem ismerhetem, csupán az erudi- ciót, a rengeteg szakirodalom és a művelődéstörténelem vasszorgalmú böngészőjét becsülöm meg benne. Reformátornak igen lanyha és csöppet sem eredeti. Apostolkodik, de csak úgy immel-ámmal, kényelmesen, szabadon Fóréi, meg az egész szabadszerelmi szövetkezet és antialkoholista misszió után. Hogy pornográfus, azt már könyvének hatvanezer példányban való kiadása is jelzi, s bőséges példáinak a legkuriózusabb eltévelyedésig való aprólékos elemzése bizonyítja. Olyan pornográfusról még nem tudok, a ki egyúttal kitűnő üzletember is ne lett volna. Ez a kettő együtt jár. De eltekintek e személyes tapasztalatomtól, s még külön is bizonyítani fogom, hogy Iwan Bloch, alias Eugen Dühren, egyike a legkitűnőbb üzletembereknek. Pompásan ért hozzá, hogyan lehet írásait az elkobzás ellen megvédeni, s hogyan kell közönségét a tiltott dugáru nyomára vezetnie. Van a könyvének egy fejezete, mely valóságos katalógusa az erotikumoknak. Nehogy azonban annak lássék, a mi valóban, az erkölcsi felháborodás hangján ítéli el kiadóikat. Ilyenformán: — „Nem ítélhetjük el eléggé keményen, hogy újabban S. müveit németre fordítani nem átallották. Ez már valóságos pornológia! Mert mind azok, a kik az orvos, psychológus vagy müve- lődéstörténelem-kutató szempontjából foglalkoznak a pornográfikus irodalommal, tudják, vagy legalább is tudniok kellene az ily írók müveit eredetiben is olvasni. Azért, — s most fölsorol egy sereg hírhedt nevet, mint a hogy azt is kiirta, a mit én föntebb csak kezdőbetűjével jeleztem, — ezek és ezek ilyen meg ilyen müveinek, s még egy sereg pornografikus irat német fordításának kiadását csak rosszalhatom.“ íme Iwan Bloch, mint moralista. Az agyafúrt üzletember csak ez idézett szöveghez csillag alatt csatolt jegyzetekből tűnik ki: — „Kivétel az olasz eredetiben igen nehezen érthető A .........o, azért oly mesteri fordítását, mint a minő az Insel-féle kiadásban jelent meg, igazoltnak tartom.“ Továbbá, ugyancsak csillag alatt: — „A jelenkori pornográfiában való tájékozódás végett legelső sorban is ennek meg ennek a szerzőnek ezt és ezt a munkáját ajánlom, megjelent itt meg itt, ekkor és ekkor.“ Ilyenek az ő csillag alatti jegyzetei, melyeknek különben tucatjaiban ajánlgatja már megjelent saját, Eugen Dühren álnév alatt kiadott munkáit. Hogy betetőzzem az ember jellemzését, megemlítem még, hogy előszavában e művét nem a tudományos világnak, hanem a nagyközönségnek ajánlja. „Mind azoknak a komoly férfiaknak és nőknek, a kik a nemi kérdések iránt tájékozódni akarnak.“ A könyv célja az, hogy a sexuális tudományok egyetemes enciklopédiája legyen. Nagyszerű cél, melyet készséggel elismernék, ha akár a könyv megírásának módjában, akár kiadásának mikéntjében igazolva látnám, hogy csupán a tudományos világ számára készült. Az ember összes nemi eltévelyedéseinek, a sexuális őrület valamennyi fajtájának tudományos, kimerítő tárgyalása egy hatalmas enciklopédiában, napjaink egyik legörvendetesebb eseménye volna. A tudományos világra nézve természetesen. Mert efféle könyv sohasem a nagyközönség kezébe való. Bizonyos, hogy ha ez az előttem fekvő munka csakugyan tudományos, akkor az a komoly testület, a melyet a szerző megajándékoz vele, semmi esetre sem engedi meg, hogy bárki hozzáférhessen; még akkor sem, ha maga a szerző követelné, a mi e kényes témák igazi tudósánál elképzelhetetlen, hiszen egytől-egyig tudja, vallja mind, épen e téren a könnyen szuggerálhatóság veszedelmét. Valóban tudományos munkát egyszerű dolog nehezen hozzáférhetővé tenni. Annyi mód van rá, hogy csak válogatni kell bennük. Megírhatók a maguk egészében, vagy legalább legkényesebb részleteikben latinul, a tudósok nyelvén; korlátozható a példányszám; csupán igazoltan tudományos célra adhatók el stb. stb. Volt már ilyesmire példa bőven, ha nem is az Iwan Bloch áltudós-iskolájából kikerült „Gesellschaft oesterreichische Bibliophilen“ szolgáltatta, melynek állítólag korlátolt számban kiadott, s csupán kutatóknak eladható kiadványait — méregdrága pénzen — boldog-boldogtalan megveheti. Iwan Bloch hetedfélszáz oldalas művének megírását az erotománia, a kuriózus dolgok után való böngésző kedv sugallóba és javarészben bibliophil olló végezte. Vannak a könyvnek föltétlenül becses, kétségbevonhatat- lanul tudományos értékű részei, ezeket azonban már készen vette át a szerző, s csupán idézi. Mindenkiről tud, s minden írásból sze- melget, a mely csak valamennyire megközelíti a komoly számbavehetőséget. A több száz név között akad természetesen nehány valóban nagy is, s tulajdonképpen az ezekből vett idézetek adják meg művének itt-ott a mély tudományosság látszatát. Ploss-Bartels nagyszerű néprajzembertani munkája a nőről, az ethnográfiai és anthropológiai kérdéseket finom lélektani elemzéssel boncolgató Westermarck korszakalkotó műve a házasságról és a sexuális psychológia legélesebb szemű kutatójának, Havelock Ellis- nek nehány merész, de igen mélyen járó tanulmánya azok, a melyekből csakugyan érdemes volt merítenie annak, a ki a magáéból oly keveset tudott e könyvbe szorítani. Jellemző bibliophil voltára, hogy min- denekfölött azzal dicsekszik, hogy ő hozza most először nyilvánosságra Schopenhauernek egy eddigelé még csak kéziratban őrzött para- lipomena-fejezet szerű jegyzetét a tetragamiáról, és hogy rábukkant a Weininger-féle teória ősére egy XVIII. századbeli harmadrendű német író regényében. Erre büszke, s ez is az ő legnagyobb dicsősége. Ez az egyetlen mód, hogy valami „eredeti“ mégis legyen a könyvében. Mindenhez ért, de legfeljebb csak mint magyarázó, mint tovább részletező. Anthropológus, személyes tapasztalatok nélkül. Kultúrhistórikus, lélektani élesenlátás nélkül. Csupán mint orvos jöhet mégis valamelyest számba, bár éppen orvos volta az oka szűk látókörének, melylyel az egész sexuális kérdés fő-főproblémáját a nemi betegségek kiirtásában látja. * A mi bennünket, magyarokat illet, csak egy darab német átok szakadt ránk e könyvvel. Német átok alatt azt a bőszitő álszemérmet,, azt a kézzel-lábbal, kaputtal és katedrával tiltakozó, minden félrebillent fügefalevelén hangosan botránkozó sóvár erotomániát, azt a pápaszemes, tudós pornográfiát értem, a mely elvitathatatlan szépséghibája a német jellemnek. Bizonyságom volt erre egyszer egy vaskos bibliográfia, mely ezerszámra tartalmazta a Németország négy legnagyobb közkönyvtárában található erotikumokat. Alig volt közöttük eredeti német termék, ellenben minden hírhedt francia erotikumnak annyi fordított kiadása, a mennyit eredetije soha meg nem ért. Iwan Bloch azt állítja, hogy a pornográf irodalomban Francia- ország, Itália és Angolország vezet. A mi a termelést illeti, készséggel elismerem, de bibliográfiai bizonyságaim vannak arra, hogy a fogyasztók legnagyobb tömegét a nyílt termelésre gyáva németség szolgáltatja. Ha kiválik egy-egy ilyen mániákus a névtelen fordítók homályos zugából: — a katedra mögé surran. Az megvédi őt a botránykozóktól, s megvédi nyájas olvasóit is, a kik hatvanezer-számra fogyasztják vaskos könyveit. Korunk nemi életére minden esetre jellemző lesz, hogy hány példányt fognak ebből a könyvből minálunk fogyasztani. Bár statisztikát vezetnének róla. A jövendő kultúrhistori- kusának szüksége lesz rá. Hadd jegyezzen majd számokat is a mellé a csodálatos furcsaság mellé, hogy volt idő, mikor kivertek ebből az országból egy Szanin nevű éretlen orosz tacskót, hogy meghozatván az áldozat, az igazi pornográfiának egy hasonlíthatatlanul veszedelmesebb professzora terpeszkedhessék itt a biztonságos katedrában. (kp.) „Tiszt urak a zárdában“ vig Operette vezette be a színházi hetet. A darab túlzásait még tulzottabb interpretálásban adták H. Reviczky Etel (Opportuna nővér) és tizende Ferencz (Nárezis dö Brissák), akiben különben nem csekély humoros vénát is fedeztünk fel. Bridén abbé szerepében kevés kivétellel jó volt Mátray. Szerdán és csütörtökön bemutató volt. Bródy Sándor életképét „A medikusát adták elő. „A medikus“-t a reklám, a nagy dob, a hir szárnyaira kapta. Tagadhatatlan, hogy a tárgyválasztás irói érzékre vall, a főcselekmény helyes mederben halad és kielégítő költői igazságszolgáltatást nyerünk. De Írója nem fog a költői Parnasszusra felemelkedni, nem fog a nemzeti Panteonban helyt foglalhatni, ahová minden áron szeretnék feltolni. Mert most is nem örök érvényű, hanem nagyon is múló hatású, napi efemer értékű alkotást hozott létre. Jánost, a medikust Rubin orvos nevelteti, hogy leányának, Rizának férjet fogjon, de a medikus gyermekkori játszótársát, Piroskát szereti, aki a medikus atyjával Budapestre jön, a szerelmesek meg is esküsznek, de Riza annyira szereti a medikust, sőt ennek családjával is annyi jót tesz, midőn a medikus tudtán kívül húgának férjhez adására saját hozományából jelentékeny összeget ad, hogy a medikus jegyesének nemességétől legyőzetve szerelemre gyűl iránta. Ennek a drámai cselekvénynek keretében Bródy ismét a legtendencziozusabb felekezeti elfogultság és faji elbizakodottság szószólója, mert minden zsidó jelleme: Schwarcz, Rubin és Riza nemes és elfogadható; ellenben minden kereszténynek jelleme, mint más darabjában is, kétes és elvetendő. A részletekre térve, Ízléstelen és színpadra nem való jelenet, midőn a medikus Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obcliszeket, kereszteket, emléktáblákat sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolna,] kát, mauzóleumokat stb. )7 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attilá n 4..
