Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-04 / 1. szám
o A zászlót nem hullatta ki a kezéből, hangja nem hallgatott el egy pillanatra sem. Mert nagy volt az ő hite abban a virradatban, amely immár felhajnalodott. Könnyű nekünk a tőle megépített bástyán a helyzetünk. A küzdelmes évek már elviharzottak. A zászló lobogását sokan látják, a kiáltó hangra sokan figyelnek. Ezért hajolunk meg hálával és tisztelettel ő előtte. Cselekedettel abban valljuk e hálás hódolatot, hogy az ő nyomán járva a kereszténv Magyarország kialakításán dolgozunk mi is. Mert ez a legrövidebben a mi prograunnunk! Valljuk eszünkkel, szivünkkel, minden csepp vérünkkel történelmi múltúnk vezérgondolatát: megvédeni és tovább építeni a keresztény Magyarországot. Egy pártnak sem állunk szolgálatában. A mi pártunk régibb mindegyiknél. Ősi, nagy századok nagy embereinek jelszava volt: . Deo et patriae ! — Istenért és hazáért! A miénk is ez. Es ezt hangoztatva szállunk síkra e két nagy szentség dühödt ellenségeivel. Szomorú, hogy ilyenre szükség van. De van. Hiszen a rombolás vad ösztöne fanatikus dühvei támad különösen az első eszme ellen. Dübörögve vonultatják fel az ellentáborból a félelmetes „fekete sereget“. Szervezett phalanxa szinte áttörhetetlennek tetszik, a mint győzelmesen végigtapos majnem egész Nyugat kereszténységén. Világnézetek catalaunumi harca ez. Félelmetesen óriási tábor velünk Nézem s a fénybe átizzik a lelkem .. . Nézem és — elalszom. — ... Es álmaimban oh be messze járok ! Es egy fehér folt lesz az éjszakában : Feltün az éjben tiszta holdkaréjként Az én — boldog arczom. S ha mind kiég a lámpa csöppje végig Es hulló szikrák élnek már kevéssé : Nézem és — elalszom És álmaimban .... leplesen takarva Meglátom sápadt gyertyák árnyékában Az én könnyes arczom .. . Szép, bűnbánó arczom . .. V. Sötét vau. Éjjel. Magam. Elhagyottan. Kezembe hajtom fejem sírva . . . sírva . . . Sötét van. Éjjel .. . Majd egy másik éjjel Mi fog borulni rám... a szegény sírra?... Fény vagy sötétség ? . .. Fény és halk sötétség: A fény: erényem, tiszta fehér lelkem S a halk sötétség : a bűn és a rémek, Miket nehéz tusákon, nagy csatákon Annyiszor levertem, Lábaimhoz vertem !... Magyar Bálint szemben, amely ellen nem elég a régi hadi parancs: — Imádkozzatok és dolgozzatok ! De az az uj szükséges, a mit Kaas Ivor harsogott el utolsó vezérczik- kében: — Imádkozzatok, dolgozzatok és sorakozzalok! Hál ezt akarjuk megtenni. Pázmány katonái leszünk; bátrak, szókimondók. Tűzzel dolgozók. Ha van fanatizmus az ős ellenség ősz szeroppantóhatalommal föllépő, szervezett katonáiban, bennünk még több van. Es ezzel a fanatizmussal odaadjuk lelkünk minden értékét, agyunk minden velejét, lelkesedésünk tüzét a harczra, amelyet megvívni csak úgy tudunk, ha az az öt vármegye, a hova hangunk eljut, mellénk áll segítségével, pártfogásával, munkájával. És a turul madár a mi szent madarunk. Ez a sokszor űzött, megtépett, hálóba ejtett. A mit kóválygó sasok marczangoltak. Politikai helyzetünk rejtett forrongást árul el. Uj alakulások küszöbén állunk. Mi mindig hazánk önálló, ősi függetlenségének teljes megőrzésén dolgozók soraiban leszünk. Mint a vidéki sajtó-organumok közt páratlanok, a mennyiben öt vármegye érdekeit vonjuk figyelmünk alá, az Északkeleti-Magyar ország minden jelentős mozgalmával foglalkozni akarunk. És ezt teszszük főként ama elhatározással, hogy — meg nem tévesztve ama látszatos haladástól, amely ez országrész városainak külső képén megmutatkozik — a dolgok mélyére _ “HETI SZEMLE, A. hit szárnyain. Irta KASZÁS ETELKA. Tizenkét évvel ezelőtt történtekre száll vissza emlékezetem. Gyermekkorra, ama időre, amikor a lélek bimbó korát éli még, de már az első melegebb napsugár érintésére bontogatni kezdi szirmait. Ama időre, mikor annyi még előttünk a sejtelmes, titokzatos, annyi az uj, amelyet mohón szív magába, mint a száraz föld a termékenyítő esőcseppeket. Az én telkemet akkor érte az első napsugár, az első termékenyítő esőcsepp, amikor Tapolczára kerültem, a szomszéd városka zárdájába, elemi osztályaim bevégzésére. A törött bábuk, testvéri czivódások és a mesék országából egy másik, egy uj világba estem. Annyira elütött e világaitól, amelyben eddig éltem s attól, amely a daj^araesék nyomán alakult ki képzeletemben. Merő uj világ volt nekem a zárda, napokon keresztül hihetetlennek tetsző világ. Reggelenkint ha fóléb- redtem, sokáig dörzsöltem szememet, hogy felébredjek a valóságra. De végre is mindig látva, mindig benne élve, el kellett hinnem, hogy tekintve sürgetni fogjuk azt, a mi sehol nem történik meg: a polgárság anyagi helyzetének a fellendítését. A szoczialis század eme égető kívánsága bizony mindenütt messze még a megvalósulástól. Főbb vonásokban ezek az elvek a mi irányítóink: a keresztény szellem diadalra vivése, az élni kívánó nemzeti geniusnak folytonos ébrentartása, élénk figyelemmel való kisérése minden közügynek, a mely vidékünket érdekli. Minden nemes akczió, amely a: közérdek javára irányul, kitartó harczosra talál lapunkban, Igyekszünk azonfelül lapunkat minél élvezetesebbé és változatosabbá tenni. Irodalmi színvonalon álló tárczáinkban helyet talál a belletristika, aeslhetika; „Tollhegy- gyei“ cziinü rovatunk állandóan ostorozni fogja a kiáltó félszegsé- geket minden személyeskedés nélkül; az iskola, az egyesületek, a vidék mozgalmairól folyton beszámolunk. Szóval törekvésünk minden irányban a legjobbat kívánja szolgálni. Ézért kérjük bizó reinénynyel öt vármegyében élő olvasóink pártfogását, a melyre magunkat érdemessé tenni a legnemesebb és egyetlen törekvésünk lesz. Szatmár-Németi 1911. január 3. Varjas Endre szerkesztő. Kertész Pál, Merker Márton dr,, Südy Tibor dr. belső munkatársak. _______________Szatmár, 1911. január 4. Mi niszter járás. Elfajult, undorító ke- levény a modern élet testén a protekczióke- resés. Mindenhol érvényesül az, a mit a törvény tilt; és értéktelen, mit sem számit, a mit a törvény megkíván. Jog, érdem, ethimi- daz, ami körülvesz, igaz. Különösen hatott rám a nagy emeletes épület, a hűvös folyosók, amelyeken komoly, ünnepies csend uralkodott, a szobák is olyan hatást keltettek bennem, mintha templomba lépnék. A falakon mindenütt szentképek függtek, kis oltárokon szobrok állottak. Hányszor rajtuk feledtem tekintetem. Eltűnődtem, miért tarthat szent József liliomot a kezében s szűz Mária miért lép egyik lábával a kígyó fejére? Szerettem volna tudni mindegyik képről, kit ábrázol, miért van egyiknél halálfej, a másiknál virág. De nem mertem megkérdezni sem a kedves testvérektől, — igy neveztük a so- rorokat — sem pedig növendék társnőimtől, — heten voltunk mindössze. — A sororok sötét ruhája, fehér fátyola, halk beszédje, különösen pedig az oldalokon meg-megcsörrenő halálfejes olvasó, csodálattal vegyes tiszteletet ébresztett irántuk bennem. Nesztelenül, szinte suhanva jártak, hogy azt hittem, nem is érinti lábuk a földet. De nem is tartottam őket közönséges halandóknak. Akárhányszor figyeltem, ha imába elmerülni láttam, nem jelenik-e meg fejük körül az a fényes sugár, Kézimunkák és divatezikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban “«“Sn1 előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- w hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölödik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet, 1 T
