Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-04 / 1. szám

Szatmár, 1911. január 4. HETI SZEMLE o kai alap kellene ahhoz, hogy érvényesüljön a köznek, vagy az egyénnek kívánsága. Ez — szépen kiezirkalmazva — meg is van a papíron. De a gyakorlat — még a vasúti bakter is beszélhet erről — minden vonalon megtiporja ezt a józan, természetes igazságot. Hisz a legszemérmetlenebb módon dolgozik a befolyás, rokoni s egyéb összeköttetés. Ér­téktelen emberek elnyomják az érdemeseket és ebben a szennyes tülekedésben önző ér­dekek érvényesülnek annyira, hogy szinte elijesztő az az elsekélyedés, ami ennek kö­vetkeztében a társadalom minden rétegén megmutatkozik. — Szinte örülni kell, hogy e bűzös genyre oly élesen rámutatott Hie- ronymi miniszter viselkedése a halmi —bik- szádi vasút ügyében nála történt küldöttség­járáskor. Két vármegye vezető embereivel szemben az ismeretes brennusi viselkedés természetes következménye is a protekczió- járványnak. így lehet, sőt igy is kell tenni akkor, ha nem a jog és a közérdek, meg az igazság a döntő, hanem az intézőknek pro- tekczióval kinyert kedvezése. Már igazán itt az ideje, hogy ez a rákfene kiégettessék tes­tünkből. S ha a törvény szelleme szerint a jogos igazság lesz az egyetlen protekczió, az ilyen eikapatott ökölütések is lehetetlenekké válnak. A jövő reménye. Irta: PILCZ EDE. A mult a jövő előkészítője. Jaj annak, aki a múlton nem okult, a jövőben nem remél! . . . Az eddig hiába élt, jelene az élőhalotté ! A katholiczizmus múltja a jövő reménye. Eszméi mind szélesebb körben terjednek. Lassan felkeresik a lelkek elzárt kapuit; zörgetnek, zaklatják a szív minden zegét- zugát. Visszaidézik a rég múltat. Nem mindenütt talál nagyon szives fo­gadtatásra. Még mindig nagy a közömbös­ség, sok a bizalmatlanság. Nehéz levetni a régi embert. Az újjászületés nagy gondolata, a nemes érzések ere, a lelkesedés tüze még mindig csak kevesek lelkében él. De az időt megállítani nem lehet. A szárnyaira kapott — omnia renovare in Christo — ellenállhatlanul kényszerit a meg­hódolásra. Egyengeti az utat az olasz sza- badkőmivesek fanatikus ellenagitácziója, a francziák egyház üldözése, a portugállok rabló­politikája; másrészről a német katholikusok büszke öntudata, hitök oroszlánbátorsága és az óriási készség, mellyel a német fajt jel­lemző szilárd akarattal tart ki kicsiny és nagy a katholiczizmus nagy érdekei mellett. Megmozdult a nagy szigetország Anglia s mélyreható megfontoltság, az igazság kere­sése s a meggyőződés nyílt megvallása gya­rapítja a katholikusok ma már ott is jelen­tékeny számát. Irland sem feledte el a „szen­tek szigetiének czimét. Egyik oldalon az üldözés, másikon a diadalmas előnyomulás. Mindkettő a jobb jövő reményét kelti. A diadalmas előnyomu­lás növeli a bátorságot; az üldözés lassan eloszlatja a bizalmatlanságot, színvallásra kényszerit, acélozza a jobbak erejét és csa­tasorba állítja mindazokat, kik a modern pogányság, a hitetlenség fanyar gyümölcse­inél többre becsülik a hitből fakadó nemes indulatok, tiszta érzelmek alkotásait. Nem is lehet máskép. Lehetetlenség, hogy az emberiség meg ne undorodjék attól a sok ferdeség, vadság, gőg, vér és szeny- től, mely ma hatalmában tartja a felületes tudás, az érzelmek eldurvulása és a vad ösz­tönök mindent behálózó szálaitól lenyűgö­zött társadalmat. A katholiczizmus világot átalakító nagy igaz tiszta erkölcsi törvényei, elementáris erő­vel bontakoznak ki a korszellemből s a ki­áradó erő tiszta,- mint a napfény, melyre mindenkinek szüksége van, mindent éltet, elzárkózni előle csak ideig-óráig lehet. A magyar katholiczizmus tudatára éb­redt múltjának s biztosítani akarja a jövőt. Megmozdult, de ereje lassan bontakozik ki. Szinte kívánatos — mintegy a Gond vi­selés munkája — a szabadkőmivesek, a Szende Bélák, Fáber Oszkárok fanatikus dühe és támadása. Sub pondere ereseit palma. A történelem szerint a katholiczizmus viharok­ban nőtt, megszokta. Erejét, hatalmát nehéz küzdelmekben ragyogtatta. Minél erősebb a támadás, annál biztosabb a jövő. Harcz tü- zében támadnak a hősök. A nyugalom tét­lenséget szül. Ezért is haladtunk lassan. Pedig tehet­ség, erő nagyon rendelkezésünkre áll. Csak az akarat volt gyenge. Kevesen értik meg még mindig a megváltozott időviszonyokat. Akik megértik, azok kis emberek. A vezetés pedig a tekintélyes, nagy emberek köteles­sége. És ők vagy kishitiien félreállnak, vagy jólnevelt katholikus szerénységből, gyarló emberi tekintetekből csak félénken mernek kifejezést adni azon érzelmeknek, melyek pedig kell, hogy szivüket eltöltséL Alig a protestantizmus és zsidóság a sa­ját érdekében, a legkisebb falutól a fővárosig minden nevezetesebb, előkelőbb helyet elfoglaló fiát tettre készen találja és azok sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem sajnálnak; addig a. katholiczizmus hivatott fórfiai közül, meg­indult mozgalmainknak nemcsak vezetésétől, de még támogatásától is sokan félnek. Pedig ha a tehetősek és nagyok mind úgy éreznének és cselekednének, mint ahogy a kisemberek tesznek és éreznek, hatalmas vas­gyárit övezné a magyar katholiczizmust, mely­nek szorításától összeroppanna az a gerinctelen tömegnépség, melynek hangos lármáját a kat­holikusok gyávasága táplálja. amely szent József fejét is övezi egyik képen az iskolában. A legkülönösebb érzéseket azonban a templom keltette bennem. A fény­árban úszó oltár, a fehérfátyolos Mária-leá- nyok s az orgonaszó mellett fölhangzó ájta- tos ének Boldogasszony anyánk, Régi nagy patronánk, Nagy Ínségben lévén. — —- Ott­hon a templomunkban nem volt orgona, még a katholikus templomban sem, ahova elmen­tem egyszer a cselédünkkel. Hogy ott vol­tam, mindig vágytam még egyszer elmenni abba a szép képes templomba és ime most mindennap eljöhetek ebbe, amely még az ott­honinál is sokkal szebb, sokkal fényesebb. De mik a látottak a hallottakhoz ha­sonlítva. Az iskolában Filomena soror sok szép énekre és imádságra tanított bennünket. Filomena sorornak olyan hangja volt épen mint a csengő csilingelőse. Sohasem untam volna bele a hallgatásába. Milyen más hang volt ez, mint otthon az öreg tanító bácsié, aki reggelenként recsegő torokkal kezdte rá az iskolában : Ez uj reggel arra serkent. S a plébános bácsi olyan szépen beszélt a hittani órákon. A jó Istenről, hogy mindnyájunk édes Atyja, akitől minden jót nyerünk, aki szeret bennünket. Jézusról, aki annyit szenvedett értünk a földön. Szűz Máriáról, hogy ő leg­jobb anyánk, imádkozik értünk az egekben. Beszélt arról, hogy milyen rut bűn Isten ne­vének hiábavaló emlegetése, meg a hazugság, fösvénység és hogy nemcsak Istent, hanem embertársainkat is kell szeretnünk, segítenünk rajtunk, lám Krisztus urunk még életét sem sajnálta értünk feláldozni. Alig vártam, hogy kijöjjünk az iskolából, még aznap elajándé­koztam a lapdámat, amit legjobban kedvel­tem összes játékszereim között. Ránk, növendékekre egy soror ügyelt fel állandóan, Klotild testvér. Nem volt már fiatal, de azért örülni épen úgy tudott, akár­csak mi, gyermekek. Látszött, hogy szívesen van közöttünk. Ugyanaz a szeretetteljes kife­jezés ült ilyenkor arczán, ami Jézus Krisztu­sét is oly jóságossá tette a nappali s^oba falán levő képen, azon, amelyiken gyermekek veszik körül. Nagyon szerettem Klotild testvért. Mily szépen is tudott beszélni! Talán még a plé­bános bácsinál is szebben. Elmondta, hogy a kis Jézuska, mikor szépen játszunk, ott van közöttünk, velünk játszik, csak nem láthatjuk. Nem is kiabáltam volna ám játszás közben semmiért, mint a többiek tették. Hátha épen ott áll mellettem Jézuska és meg talál hara­gudni érte. Csodáltam, hogy a leányok olyan keveset törődnek evvel. Beszélt szűz Máriá­ról, aki olyan szomorú, valahányszor rosszak vagyunk és úgy sir, hogyha hazudunk. Be­szélt az őrangyalkáról, hogy mindenikünknek van egy, aki virraszt fölöttünk, amikor al­szunk és kézen fogva vezet, mikor szaladgá­lunk, hogy el ne essünk. Nem győztem eléggé csodálkozni, hogy a leányokat még ez sem hatotta meg. Talán nem is hallottak semmit a beszédből. Azon nevetgéltek, hogy amikor Klotild soror beszél, rozsdásnak látszik a foga s mikor nevet, csak egyik felől képződik árok az arczán. A leányok közül Szalay Rizát s Szántay Jolánt szerettem legjobban.Mindketten nagyob­bak voltak nálam. Riza negyedikbe,Jolán már ötödik osztályba járt, ón csak a harmadikba. Ebéd után a két óráig tartó regratióban együtt sétálgattunk a kertben, ha elfáradtunk, a szűz Mária szobor alatti pádon beszélget­tünk. Riza sokat emlegette szép ruháit, me­lyeket ismét hordani fog a nyáron, amikorra elviszik a zárdából, Jolán is egyre számit- gatta, mikor jön érte a mamája, hogy haza­vigye Pozsonyba. Addig még szívesen marad Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR Minden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. Első Majjar Anteil Sirtípárátan SZ1NKRVÁRALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A iegkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú Pyramisokat, Obeliszekct, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4..

Next

/
Oldalképek
Tartalom