Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-16 / 46. szám
o HETI SZEMLE Szatmár, 1910. november 16. nyadásra hajlékony lelkeket, megerősítse a gyengéket, hatványozott tevékenységre sarkalja a vezéreket. Ha így, — akkor befellegzett t,* akkor lesz keresztéuy Maország. Úgy legyen! . . , Törvényhatósági közgyűlés, Városunk törvényhatósági bizottsága f. 14-én d. u. tartotta havi rendes közgyü- ,ét. Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester havi jelentésében előadja, hogy a Fehérház helyére építendő városi palotához szükséges egy milliónyolczszázezer téglát lekötötte, a pályaudvar világítására vonatkozó szerződést reméli némi engedménnyel megújítani. A polgári fiú iskola és az adóhivatal uj épülete valószínűleg elkészül 1911, 1912-ben. Lélekemelő ünneplésben részesítette a közgyűlés is polgármesterünket. A kir. tanácsosi kinevezésről szóló miniszteri rendelet felolvasása után az elnöklő főispán, majd Dr. Keresztszeghy Lajos lelkes szavakkal üdvözölték s kívántak szerencsét a kitüntetéshez. A polgármester meghatottan mondott köszönetét s Ígérte, hogy amint eddig tette, ezután is minden erejét s tehetségét a város közjavának előmozdítására fordítja. A közgyűlés felirati javaslatot intéz a pénzügyminiszterhez a pénzügyigazgatóság visszatelepítése tárgyában, a küldöttség tagjai kiválasztásával a polgármester urat bizza meg. E felirat aktuális, miután a pénzügyminisztériumban most foglalkoznak állandó pénzügyi palota építésével. A feliratban városunk ismét felajánlja a 12 évi ingyenes helyet. A tanács utólagos jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjesztette a színházban emelt uj négy páholyra vonatkozó engedélyét. Ez alkalommal dr. Keresztszeghy Lajos felelementési akczió, az erdővásár, az átkos politika. Az egyik apró állomáson fekete ruhás, ősz uriasszony száll be, vékony, sápadt arczu leánykával. Kopott, öreg úti készség, talán még az, amit az úrnő akkor hozott, mikor arany hajkoronával, ifjú szívvel jött férjével a havasok alá. Mikor még virág nyílott az Olt partján, a remény, a szív virága. A nagymama és unokája lehet, kik uj életet akarnak kezdeni a nagyvárosban az emberek között, kik durva ököllel lökik félre a kicsit, a gyengét, a félénket . . . Összehuzódva ülnek egymás mellett, egymástól várják a támaszt, amint mennek a nagy bizonytalanság felé. A fővonalon a kocsikban már más emberek vannak : hangosan beszélő férfiak, szerető, kacagó asz- szonyok, bátor, hangos gyermekek. Még a vasúti kocsi is más, mint a szegény, lihegő kis vasút kocsija. Ez már bátran törtet a cél felé, mint akinek jogai vannak, mint aki venitette a már kulturszükségletté vált szin- i ház kibővítés kérdését, történjék az akár uj páhoty emelése, vagy más alkalmas kibővítése, esetleg uj épület készítése által, A polgármester válaszában megnyugtatja a közgyűlést. E kérdés már rég foglalkoztatja őt s már szakemberekkel érintkezésbe lépett a kibővítés tervének megszerzése iránt. A közúti költség előirányzat tárgyalásánál panaszolja Dr. Keresztszeghy, hogy a hegyi utak rosszak, miszerint sáros időben gyermekek az iskolába, felnőttek templomba nem képesek járni, kérdi nem lehetne az utak javítására is fedezetet találni. A polgármester előadja, hogy a közúti költségvetés jelenleg túl van terhelve, de tett már félre e czélra 3000 koronát s ha a helypénz és vásárvámból sikerül teljes fedezetet találni azonnal hozzá fog a hegyi utak kiépítéséhez is. A Szamos hid megerősítése tárgyában a közgyűlés két vállalkozót bízott meg terv készítésével. Felvetették az uj hid készítését is, de ez egyelőre anyagi kellékek hiján pihen. A közgyűlés Wallon Ede elhunyt árvaszéki kültag utódául Jankovics Jánost, Cső may Imre utódául az állami elemi iskola gondnokságába Ferencz Ágoston tanácsost választotta meg. A tanítók vándorlásainak okairól, Talán vannak sokan olyanok, különösen tanitók között, akik csodálkoznak azon, hogy a tanitók vándorlásáról is lehet beszélni. Azért először meg kell figyelni, hogy van-e tanitóvándorlás, vagy nincs! Ha pedig van, akkor kutatni kell annak az okát is. Az 1900. évi legutóbbi „Tolnamegyei Közlöny“ tanügyi rovatában olvastam a kir. tanfelügyelő ur jelentését az 1909. évről. A tanfelügyelő ur jelentésében benne volt, hogy az 1909. évben Tolnavármegyében hány tanítói, óvónői állást szervezték stb. s hogy ismeri értékét. Az öreg nő ölébe hajtja a leányka fejét s némán remegve hallgatják egymás szívverését. A nagy állomáson férfiak jönnek be : határrendőrök. Erőteljes kézmozdulattal tépik fel az ajtót, mert nekik gyanús minden nő, aki a székelyföld felől jő. — Hová utaznak ? — hallik a nyers kérdés. — Budapestre lelkem tiszt uram. — Ki ez a leány ? — Az unokám kérem szépen. — Miért jöttek el hazulról ? — Meghalt az én lelkem jó uram, az Isten nyugtassa meg még a legkisebb porát is, tanító volt ... A másik rendőr megrántja társát: gyerünk, jámbor öreg asszony. A másik még morog, nem lehessen ezeknek soha hinni, ha még olyan jámborok is. Szegények megfélemlítve néznek körül, mintha valami rettenetes bűn nyomná lelkűket, nemcsak a szomorú valóság, hogy hány tanító változás volt. A múlt évben a Tanfelügyelő ur jelentése szerint 115 tanító változtatta a helyét. Ez pedig felette sok. A kir. tanfelügyelő ur a jelentésben is jelezte, hogy ő nem tudja elképzelni ezen nagyszámú tanitóváltozásnak az okát. Hisz az 1907. évi 27. t. c. 2. §-a alapján a fizetés teljesen egyenlő. Egy pusztai tanító ép úgy megkapja az ezer koronát, mint egy községi, vagy városi tanító. Tehát a fizetés miatt egyik tanító sem változtatja a helyét. S azóta magam is sokszor gondolkoztam, hogy tulajdonképpen mi is lehet ennek a nagyszámú tanitóváltozásnak az oka? Mert oknak lenni kell. Nem gondolnám, hogy paszióból vándoroljanak a tanitók egyik helyről a másikra, mert minden költözködése a tanítónak némi anyagiakba is kerül, tehát azt a csekély fizetését, amit évente kap, az utazásra dobja ki. Még a közmondás is azt mondja: „Kétszeri költözködés fölér egy leégéssel.“ Azután azt hiszem, hogy mindenki szívesebben marad ismerősök között, mint mindég ismeretlen helyre menjen. Kedves Kartársaim! Én a legnagyobb okot a tanitóvándorlásra vonatkozólag az 1907. évi 27. t.-c 2. §-ának tulajdonítom. Nézzük csak tehát, hogyan szól az 1907. évi 27. t.-c. 2. §-a. Az 1907. évi 27. t.-c. 2. §-a igy szól : A tanítónak a fizetése nem lehet kevesebb 1200, 1100, illetőleg 1000 koronánál Továbbá köteles az iskolafentartó a tanítónak lakást is adni. És pedig vagy készpénzben, vagy természetben. Ha természetben kapja, jár a tanítónak: 1 szoba, konyha, kamara, pincze s a szükséges mellékhelyiségek. Ezután következik a törvény sérelmes része, mely igy szól! Azonban a házastárs, nőtlen s hajadon tanitók, illetve tanítónők lakását a fentiektől eltérőleg is rendezheti az iskolafentartó. Azonban nincs megmondva, hogy hogyan érti azt, hogy eltérőleg is rendezheti. S épen e miatt van nagyon sok kellemetlensége úgy a házastárs egy öreg tanító özvegye indul neki a kegyetlen világnak apró unokájával. Csodálkozó szemekkel merednek a fé- lélmes látványra, mind nagyobb és nagyobb lesz a fény, már előttük az óriási város, mely mint egy lángoktól izzó, rengeteg csudaszörny nyeli el magába az emberek százezreit, jelző lámpák villannak be a kocsiba, más vonatok száguldanak el pokoli robajjal, a váltók csattognak, kattognak a kerekek alatt, fényben úszó utczák tűnnek el a vonat mellett, jelző harangok konganak, az emberek a kocsiban szedik már elő ruháikat s a két árva remegve a reájuk nehezedő félelmes erő alatt, megrettenve a perc hatalmától, egymás nyakát átkulcsolva térdre esnek s forró könnyek között mondják : — Miatyánk Isten, ki vagy a meny- nyekben . . . Rabonbán. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. f A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Ándesií Sirlópáta SZINÉRYÁRALJÁN M0DERN cí™ÍM * “olás Részére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FíÓk űZM: Szatmár, Attila-U. 4.
