Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-16 / 46. szám
Szatmár, 1910. november 16. HETI SZEMLE 3 valamint nőtlen és hajadon tanítóknak, illetve tanítónőnek. Ha egy községben üresedés van s az iskolafenntartónak van egy szobája, a pályázati hirdetésben kiírják, hogy nőtlen tanító előnyben részesül s a lakása áll egy szobából azonban a második szobára igényt nem tarthat. Kik pályáznak az ilyen állásokra ? Leginkább állásnélküli fiatal tanítók, akik igyekeznek állást szerezni, mert esetleg három évre elvihetik katonának. S az ilyen fiatal tanítók még a kérvényükben is föltüntetik, hogy a második szobára igényt nem tartanak. De nem is lehet csodálni, hogy az ilyen helyzetben levő tanítók nemcsak a második szobáról, hanem még más egyébb jogokról is lemondanak. Tudok olyan esetet, mikor egy ilyen megszorult fiatal tanító — vagyonos embernek lévén a fia — azt Ígérte az iskolaszéknek, hogyha megválasztják, félévig nem kér semmi fizetést. Sajnos, hogy ilyen esetek fordulnak elő, de ez megtörtént. Miután a fiatal tanítót megválasztották, lassan-lassan elmúlnak a fiatal évei s már eljön az az idő, midőn boldog családi életet akar élni, amikor is kéri az iskolafenntartótól a megfelelő lakást, esetleg a lakásbért. És ekkor kezdődik meg a tanító kellemetlensége, mert az iskolaszék ragaszkodik a dijlevélhez, s azt mondják a tanítónak, hogy menjen el máshova, ha nem tetszik neki, majd kapnak ők más tanítót. Ha még iskolaszéki tagoktól hallja az ember az ilyen kijelentéseket, elszivleli, de kedves kartársaim saját fülemmel hallottam, midőn egy kántor- tanitó azt mondta az iskolaszéki gyűlésen : „Én nem tudom, miért okvetetlenkedik ez a tanító, hisz úgy választottuk, hogy csak egy szobát kap?“ Ez aztán igazán rosszul esik a szegény tanítónak s ha teheti, bizony el is pályázik olyan helyre, ahol talán megvan a rendes lakása, esetleg megkapja az érte járó lakásbért. Ha pedig ott marad, megkezdődik a tanító és az iskolaszék között a harc. Erre aztán ráillik ez a magyar közmondás: „Jó az asszony a háznál, ha baj nincs is, bajt csinál.“ A szegény tanítót pedig mindennek elmondják, sőt sokszor a gyermekek előtt is rágalmazzák, ami bizony csak a tanítók tekintélyének rovására történik. Most kedves kartársaim, áttérek egy kicsit az óvónők lakására. Egy óvónőnek jár két szoba, konyha, kamara stb. de egy nőtlen, vagy hajadon tanítónak, illetve tanítónőnek nem. Hát mennyivel különb az óvónő, mint a nőtlen tanító, vagy hajadon tanítónő, hisz az is ép oly magán egyén, mint az a fiatal tanitó, vagy tanítónő. Esetleg az is lehetséges, hogy egyikmásik fiatal tanítónak nincsen szándéka nősülni s édes anyját, valami rokon nővérét veszi maga mellé, hogy az végezze a házi teendőket s akkor sem jár meg a rendes lakása, mivel nőtlen. Miután pedig ilyen körülmények között nem képes egy szobában ellenni, kénytelen más lakást keresni s azt csekély fizetéséből fizetni. Hol itt az igazság? — Még gyakrabban megtörténik az, hogy a tanítónő marad hajadon. Tehát ő sem kapja meg a rendes lakását. Már pedig egy nő inkább főz, mos, tisztogat magának, minthogy fizesse a drága élelmezést, mely még nem is Ízlik úgy, mintha azt maga készítette volna. Vagy ha élete fogytáig hajadon maradna a tanítónő, mindig máshova menjen élelemért? Tehát a tanítónőkre is sérelmes az 197. évi 27. t.-c. 2. §-ának ezen része. Amilyen sérelmes az 1907. évi 27. t.-c. 2. §-a a nőtlen tanítókra, illetve hajadon tanítónőkre nézve, ép oly sérelmes a házastárs tanítókra nézve is. Ha egy tanitó tanítónőt vesz el feleségül, nem kapják meg a megfelelő lakásbért mind a ketten sem természetben, sem pedig készpénzben. A tanítót illető lakás jár, ellenben a tanítónőt illető nem. Ez igazán nevetséges. Amiért ők házastárstanitók, rövidséget szenvedjenek a fizetésükben. Talán mint házastárs tanítók nem végzik oly lelkiismeretesen teendőiket, mint más tanítók. Szakcs Óinál József tanitó. (Folyt, köv.) HÍREK. Erzsébet királyné emlékezete. Arpádházi Sz. Erzsébet névünnepét szombaton f. hó 19-én kegyelettel fogják tnegülni az összes tanintézetek, hol az évforduló alkalmából emlékünnepélyeket tartanak A székesegyházban d. e. 9 órakor ünnepélyes sz. mise lesz. ^ A polgármester ünneplése. Vasárnap este a németi Polgári Társaskör bankettet rendezett dr. Vajay Károly polgármester, királyi tanácsos tiszteletére. Jóllehet már a szatmári Társaskörben a nemrégmult napokban ünnepelte meg e város közönsége királyi tanácsossá történt kinevezését, mégis a németiek, kik szorosan vett szülöttjüknek tekintik őt, s egyúttal a Németi Társaskör elnökét tisztelhetik benne, külön is rendeztek a tiszteletére társasvacsorát, hogy ezáltal is kimutassák iránta való ragaszkodásukat, szere- tetüket és a királyi kitüntetés fölött érzett igaz örömüket. A nagyszámban megjelent ünneplők között legelsősorban is ott láttuk városunk és vármegyénk illusztris főispánját, Csaba Adorjánt, ki megjelenésével legjobban emelte az ünnep fényét és egyúttal kimu- tátta rokonórzését és a németi részhez való tartozandóságát, vonzódását. Ott láttuk továbbá az egyházak képviseletét, a városi tisztikar számos tagját, a sok ismerős-, tisztelő- és jóbaráton kívül a polgárság és iparososztály igen tekintélyes részét. De akiket legelőször kellett volna említenünk, a hölgyvendégeket, kik szintén ^számosán jelentek meg, szép keretet adva a díszes társaságnak és — mint egy polgár mondotta is, — meleg, családias jelleget kölcsönöztek az összejövetelnek, ellentétben a szatmári formális ünnepléssel. A felköszöntők sorát a polgár- mester, mint a kör elnöke nyitotta meg, üdvözölve a főispánt, egyszersmind átnyújtotta neki szép beszéd kíséretében a kör díszoklevelét, melyben a Kör örökös tiszteletbeli tagjává választja. A főispán emelkedett utána szólásra, megköszönve a szép megtiszteltetést, kérte a polgárság mjndenkori ragaszkodását, szeretetét, egyben ígéretét adta, hogy noha a hivatala elszakasztotta őt szeretett városától, azért mindig minden alkalmat megragadva kifejezést fog adni e város és polgársága iránt érzett szeretetének és teljes igyekezettel a városnak és polgárságának jólétét fogja előmozdítani. Majd Oönczy Antal gkath. esperes üritetette a polgármesterre poharát, hosszú, áldásos jövőt kérve számára a jó Istentől, kérve őt is, hogy munkálkodásából juttasson az arra rászoruló németieknek. Ezután Bodnár Gáspár képezdei tanár tüzes, tartalmas felköszöntője következett, amelyet gyakorta megszakított a kitörő tetszészaj s a végén együtt éljenezték a felköszöntött polgármestert a felköszöntővel. Toasztoztak még a németi részi ref. lelkész, Mensáros vasúti internátusi igazgató, Flontás Döme, Petheö György, Uray Károly, Duszik Lajos, Szűcs Sándor és még számosán -köztük sok lelkes, derék polgárember. Az egész idő alatt vig kedv, jó hangulat uralkodott, aminek természetes betetőzése volt az ifjúság tánezraper- dülése, ami virradat felé sem akart véget érni. Egy derék katona halála. Treiszig István személyében egy ritka derék katona halt el a múlt csütörtökön a hajnali órákban. Becsületesség, kötelességtudás, emberszeretet, kiválóan disztingvált modor, előkelőség és a mit legelőször kellett volna említenünk, ami úgy magatartásán, mint társalgásán azonnal szembetűnt, mély vallásosság jellemezte. Nem papi emberben ritkán találunk manapság olyan szilárd hitet, olyan ragaszkodást és tiszteletet vallásához, mint aminő Treiszig István lelkületét eltöltötte. Nemcsak vasár- és ünnepnapokon, de mindennap felkereste az Isten házát, hol letérdelve, példátadó ájtatos- sággal imádkozott. Sok, sok ilyen katholi- kusnak kellene lenni, akkor nem volna ok félteni a keresztény Magyarországot. Halála veszteség társadalmunkra is, mely egy művelt, szeretetreméltó tagját gyászolja benne. Temetésén megjelent szine-java a szatmári társadalomnak. Haláláról a mélyen sújtott család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: „Özv. Treiszig Istvánná szül. Ábrahám Ilona, a maga, gyermekei s az elhunyt testvérei és az egész rokonság nevében mélyen megtört szívvel, de Isten szent akaratában való megnyugvással jelenti az áldott lelkű férjnek, gondos családapának, testvérnek és rokonnak Treiszig István ny. honvédszázados, kezelőtisztnek, élete 60., boldog házassága 4. évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után 1910. november 10-én hajnali 3 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogult temetése f. hó 11-én d. u. 3 órakor lesz a r. kath. egyház szertartása szerint a gyászház- bél [Rákóczy-utcza 34. sz. j, áldott leikéért pedig az engesztelő szentmiseáldozatot f. hó 12-én reggel mutatjuk be a székestemplomban a Mindenhatónak. Élete a példás keresztényé volt. Szerette kötelességét, szerette családját, de mindenekfölött szolgálta az Istent. Jó harezot harczolt, a földi életet bevégezte, most adja meg lelkének az Ur az igazság koronáját, amely „eltétik azoknak, akik szeretik Őt“. Szatmárnémeti, 1910. november 10. Az örök boldogság világossága fényeskedjék neki 1 Pénzügyi hírek. A kir. pénzügy- miniszter Nagy Gergely pénzügyi tanácsost Újdonságok Ragályinál, Deák-tér sz. Teveszőr vadászmellények, szárak, harisnyák, keztyük, sapkák, angol hymalaja és selyem plüsch kocsitakarók. Virág-állványok és cseréptartók, fáskosarak. Zseb villany-lámpák, öngyújtók és kovák. A világhírű Thermes-palaczh. TJj! A legtökéletesebb ezéllövő fegyver: Bayer-harabiner. Úri divathiilönlegességek.
