Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-17 / 33. szám
XIX. évfolyam Szatmár, 1910. augusztus 17 33. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. j Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő HÁXHOUYENÜKK A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össí küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmá, sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 k Nyiltter sora 40 fillér. A lap meg-jelenik minden szerdán. Szent István. Irta: Bodnár Gáspár. Vannak emberi nagyságok, kiket nein halad túl az idő. Csak feléjük kerekedik. Hatásuk a késő nemzedékre, századokra nézve hullámvonal. Mint a tenger hullámai, hol elmerülnek, hol napfényre kerülnek : úgy az ő szellemük is hol feledésbe, hol emlékezetbe jut. De van a magyar nemzetnek a mithoszi hősök varázsával körülövezett honfoglaló Árpádon kivül egy igazi lörténeti alakja: Szent István. Óriási fogalom ő a nemzet ezeréves életében. Mert a magyar királyság magasabb célú hivatásának forrását nyitja meg. Mert a. haza,-a nemzet fogalmába lelket, hatalmas tartalmat önt. Ő végzi a nemes oltást. A hömpölygő Duna és a kanyargós Tisza izes földjébe meggyökerezteti az ősi alanyt, hogy szelidebb, nemesebb termésével állandóságot, erőt, faji virtusokat, gondviselésszerii hivatást teremhessen. Az ő alakján csügg a nemzet lelke, tekintete, bizalma életének, örömének és századokra terjedő bu- bánatának minden percében. Vérkeringésének minden lüktetésekor. Ő hozzá sir fel a nemzet zokogó keserve, dicsőségének örömmámora. Hiszen a magyar örömében is — sir. Magyarország alkotmányát, az idők e nagy mestermüvét ő indítja nemzetet fentartó és fejlesztő ezer éves útjára. Ő rakja le a szikla alapot arra, hogy alkotmányunk le- dönthetlen maradjon és mégis úgy fejlődjék, hogy hivatását teljesítse a történeti nemzetek sorában. // 0 adja nemzetének a kalandokban kifáradt és a szomszéd népektől gyűlölt maroknyi magyar népnek a szent koron;’», mely záloga kell hogy legyen a nemzet és király hatalmának harmonikus gyakorlásában. Mikor a nemzet megrázóan szomorú intést kap a mohi pusztán, Isten kezének súlyát érzi Mohácsnak vértől pirosult mezején, mikor a magyar halóban van Európa szine előtt: gyászos öltözetében szent Istvánt idézi. És a nemzet „megvilágosodik eluyőjÁben, hogy csak tisztító tűzben volt.* Ig.y és erre tanítja a nemzete- szent István szelleme és szellemét ben elviharzott ezeréves múlt. .... A nemzet hajója a második ezer esztendőnek induló kikötőjében van. Síim köd emelkedik feléje. Az elmék köde. A szivek, a kedélyek borulata. A magyar nemzet soraiban sokan vannak, a kik a múltak nagy tanulságait feledtetni akarják. A kik a lezugott tíz száz esztendőt becsülni már nem tudják. Pedig a nép, mely múltját nem ismeri, nem becsüli, a jövendőt sem várhatja. Nincs joga hozzá.) Vakmerőség hinni, hogy a nemzet tovább élhet és fejlődhetik, ha lerombolja azon alapokat, melyeken felépült. Megmaradt, sőt fejlődött. A nemzet lelkiismeretót tompítják azok, kik a történeti szellemeket és legkivált szent István szellemét a misztikus világ ködébe akarják helyezni, sőt elszakítani a nemzet reális életétől. És mindezt a modern haladás, a Tiszteld az őszt. Hajolj meg kora előtt. Isten kiváló ajándéka a vénség. Napfény, vihar, zugó zivataiok, bizalom és csalódás, fájdalom és kevesebb öröm érlelték őt a kései élet számára. így beszél a bölcs a közönséges halandó tisztes koráról. Mii szóljon akkor az aggastyán királyról? Nagy országok uráról? Népek millióinak atyjáról? Valóban gyönge e nyelv hullámzó érzelmeink tolmácsolására. Színtelenné lesz a toll annak elmondására.- _ * ' * * Egy nagy, halmas király élettörténetében olvasom a következő igazán kedves képet : — Mélységes gondban van a fejedelem. A királyi palota közelében levő kis erdőben lecsüggesztett fővel méri, érzi iszonyú felelősségét. Népének lelke nyugtalan. Csapás csapásra torlódik. Mit tegyen ő, aki milliók gond- ját-baját viseli ? Amint az erdő belsejébe ér, kis fiúcskával találkozik. Galyakat szedeget. — Kinek szeded a galyakat kis fiam ? — Szegény, öreg anyámnak, — válaszolja a fiú, kinek sejtelme sincs, bogy a király előtt áll. — Hát öreg édes anyád szegény? — Nagyon szegény. — És te mi leszesz, ha majd megnősz ? — Szegény ember. Olyan, mint édes apám volt. — Hát szeretnél más lenni, mint ’des apád volt ? — Hogyne szeretnék! — És mi szeretnél lenni, mondd meg nekem őszint-igazán. A fiúnak tűz gyűl a szemében. Arcza egyszerre lángvörössé pirul. — Hát király, — csúsztatta ki szájából őszintén a vallomást. — Szép, szép fiacskám. De már most azt is mondd meg nekem, miért szeretnél éppen király lenni ? — Miért! Hiszen annak van legjobb dolga a világon. Boldog. Se gondja, se baja. ügy él, mint egy király. Az uralkodó két fényes aranyat nyom a fiú felkarcolt kis kezébe. De a király szemében gyémánt köny rezeg. — Szegény fiúcska, — suttogja bele az erdő zsongsásába. Azt hiszi, hogy boldog csak a király lehet. Azt hiszi, hogy a királynak mentelmi jogot adott a Gondviselés, a fájdalom, keserűség a boldogtalanság ellen. * * * Oh, bocsásson meg nekem, szegény munKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve “ A. nyolcvanéves király ünnepe. t
