Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-17 / 33. szám
9 HETI SZEMLE Szatmár, 1910. augusztus 17. szabad szellem, a liberalizmus hamis cége alatt és nevében. Nekem nem kell az a modern fejlődés, mely romokon épit fellegvárakat. Nekem nem kell a liberalizmus, még a demokraczia sem, ha az a magyar fajnak, a magyarság szupremácziájának sirásója. Nekem nem kell a modern tu- ornány sem, amelynek annyi a izonytalansága, hogy képviselői is riiletbe esnek. Nem kell az a filo- ofus, akit a saját iskolája sem rt. Nem kell az a szocziologia em . . . az a szocziologia, mely követőit a kereszténység országából kivándorlásra, világpolgárságba csábitja és hazátlanná teszi . . . Nem kell! Mert vak a ki nem látja, sőt elmebeteg, a ki nem veszi észre a jelen társadalomban, hogy halóban van ott a nemzeti gondolat, a haza fogalma, a népek lelkiismerete; velük sorvad a nemzeti irodalom, művészet, költészet, szinpad, zene piszkos iszapba siilyed ott, a hol a nemzeti művelődésnek,tudománynak gyökerei nem nyúlnak be a keresztény világnézet és a történeti Magyarország ősi talajába. A történeti, a keresztény Magyarország letörése sorvadást, sőt elmúlást jelent a magyar nemzet számára. Nagy, óriási számadás, a történelem kérlelhetetlen Ítélete várakozik reátok fő és nem fő iskola professzorai. Reátok, a kik a nemzet ifjúságában megtépitek a történeti érzéket és ezzel a nemzeti gondokásembernek a felséges ur, ha képzeletemnek megengedem ezt a kis játékot. Ott vagy, felséges jó királyom ős Budának várában. Nyolczvan évvel vállaidon. Csu- dás lelki frisseségel szivedben. És nyolczva- nadik esztendődnek reggelén, te is, felséges királyom, kálváriát járt életeddel menekülsz egy nerczre a virágokhoz, a madarakhoz, a fák üde lombjai közé. Akik nemcsak a közönséges halandóknak, hanem a királyoknak is legjobh barátai. És hozzád, az aggastyánhoz, az élet teléhez közeledik a tavasz, egy kis fiú, aki a maga naivságával azért szeretue helyedbe lenni, mert boldog vagy, talán voltál.. . Mert nincs gondod. Úgy élsz, mint egy király . . . Vájjon a te szelíd, kék szemeidben is megcsillant az a gyémántcsepp ? A búcsúzó élet forrásának drága könycseppje, amely érthetőbben beszél, mint leghíresebb történetíród ? * * * A mi felséges királyunknak folyó hó tizennyolezadika a nagy visszagondolás, a tüneményes emlékezés napja. Mint mikor a nap legfényesebb ragyogása után lemenőben, tüzet rak a fellegekben: úgy gyűl ki e nap az ő fényes, messze lobogó emlékezetében. latot. Tépitek a hitet és bizodalmát. A minek szomorú eredménye, hogy ennek az ifjúságnak felfogása, az ősi erőben,és hitben való bizalma mulóban. És hogy helyébe lép az a világnyavalygás, melynek resig- nácziója az ifjúság egy részében már magát az életet is unottá, átkossá teszi. — Rosszul vélekednek, mondja a haza bölcse — a kik azt hiszik, hogy csak a harezok zivatarja sodorhatja el a nemzeteket. Van egy lassúbb, dísztelenebb halál is. A szellemi és anyagi sorvadás. Ettől a hazát megóvni az idő feltétlen parancsa. Mindenkinek szent kötelessége. Meg is óvjuk ! Megóvjuk igenis szent István szellemének újra való feltámadásával. Megóvjuk a keresztény világnézetnek s a nemzet lelkiismeretónek szent erejével. Mert miként a zsarnokság nem pusztíthatja el, sőt mindig megerősíti, megújítja, ellenállhatatlanná teszi az emberiség vágyát a szabadság után : úgy egyesek, titkos vagy nyílt törekvések ... sőt a sajtó, a tőke titáni erőlködései sem fogják tönkretehetni az emberi agyban, a nemzeti érzésben és lelkiismeretben rejlő isteni erőt; a hittől, a századoktól, a nemzet történeti érzékétől — tehát az igazság erejétől állandósított keresztény tanokat, erkölcsi felfogásokat . . . Hanem megújítják és megerősítik azokat. A múlandóság árnyai közt ő is népével együtt rakja meg a múltba, jelen és jövőbe világitó szeretet tüzét. Nyolczvan esztendő ! Mily kor! Legtöbbször a nyugalom, a második gyermekség kora a halandó életében. És ime ő még mindig munkában. Gondolkodik, vagy amint AranyJános írja: „ . . maga vesződik milliók helyett.“ Gondoktól lehajtott feje, | mint érett gyümölcstől rakott fa teteje] hordozza a szent koronát. Hej, pedig a korona nemcsak fényes, de nehéz is . . . Ki érzi, ki tudja ezt jobban, mint te, felséges, jó királyom. Aki megjártad az élet kálváriájának és nemcsak a királyokénak minden lépcsőjét. . . . Tizennyolczéves ifjú, mikor trónra ül. Délczeg ezédrus termettel. Tavasztrejtő szívvel. Mily fellegek boronganak életed virágfakasztó egén. Nemzet és trón közt szakadoznak a szeretet szálai. Az ifjú uralkodónak hallgatnia kell az öreg tanácsadókra. Akik a magyar történelmet egy szakadó életen keresztül megtanulni és főleg megérteni nem akarják. Megkezdődik az ádáz harcz. El is mn- lik. Az isteni gondviselés egy angyalt küld számára. A néma, a tűrő, a szenvedéseiben Nyolczvan éves király. Holnap lesz 80 éves a magyar király. E nevezetes évfordulót, mely ritka embernek szokott osztályrészül jutni, nagy fénnyel és örömmel ünnepli meg az egész ország. És azröröm annál nagyobb, mert ezt a magas kort az isteni gondviselés kiváló kegyelme folytán a legjobb testi és szellemi erőben érte meg öreg királyunk. Fiatalos energiával intézi népeinek kormányzását, fiatalos hévvel és szeretettel öleli keblére minden nemzetét. .. Ünnepet ülünk mi is ezen a napon, ünnepet a templomban és templomon kiviil, kérve a magyarok Istenét, hogy jó királyunkat még sokáig tartsa meg nemzetének. Egyházmegyénk főpásztora az évforduló alkalmából az ünneplés módjára nézve az alábbi körlevélben rendelkezett : A mindenható Isten kegyelméből folyó hó 18-án tölti .be Felséges Apostoli Királyunk életének nyolezvanadik esztendejét. Az agg királyért, akinek az uralkodói kötelmek példás teljesítésében, népei boldo- gitására irányuló szakadatlan munkában telt el eddigi hosszú élete, hő ima száll e napon hűséges alattvalói millióinak ajkáról az Égbe azzal az esdő könyörgéssel, hogy szeretett királyunk drága életének kedvezzen sokáig, s az ő boldogító uralkodása örömében és jótéteményeiben még hosszú időn át részesítsen bennünket a kegyelmek Osztogatoja. Minden évben áldozat bemutatásával ünnepeljük királyunk születésének évfordulóját, most is ugyanazon áldozat végtelen érdemét ajánljuk fel Istennek hálaadásul szeretett Uralkodónkkal éreztetett kiváló kegyelméért s az ő életének hazánk jólétére s mindnyájunk igaz örömére szolgáló megtartásáért. osudás magyar nép számára is. Ekkor már az ifjú uralkodó férfiú. Önálló, tandijat lefizetett férfiú. Az a férfi gondolkodás, az az angyaltól megpuhitott szív nem viselheti tovább a távolságot, mely őt a lovagias magyar nemzettől elválasztja. Oda nyújtja béke jobbját nemzetének. Az meg elfogadja. Mert tudja, hogy a császár nem oka annak, hogy eddig apostoli királlyá nem lehetett. Következett a nagy ünnep. Az őszinte kibékülés ünnepe. A feledés lassú, de biztos ideje. Mert a magyar szeretni és feledni tud ám ... * ♦ * * Mondjam-e tovább ? Ne kivánja senki sem. Legyek-e száraz krónikás, aki a hömpölygő eseményeket elemzem és sorolom ? Legyek kegyetlen hatáshajhászó, a ki hatvan évi uralkodásnak sebeit feltépjem? A ki az emberre, a zokogó apára villámcsapásként érkezett iszonyú fájdalmat színezzem ? Az egyetlen fiúnak, annak a fiúnak, akiben a király életének, uralkodásának folytatását látja . . . tragédiáját találgassam ? Mondjam, hogy nemcsak a polgárnak, nemcsak a király miniszterének, de magának Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, az forduljon bizalommal Yuja JánosíM Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), ■ aki dúsan felszerelt ozlpő-raktárában csakis valódi finom bőrből a már Is világhírű hazai gyárakban készült ozipö— két és csizmákat nagyon Is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olosóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árul csinosság dolgában Is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű ozlpők és csizmák is készülnek.
