Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-03 / 31. szám
XIX. évfolyam Szatmár, 1910. augusztus 3 31. szám POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. I Vegyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ •imin A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ö| küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páznmmy sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nylltter sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. Nem keresztény, de magyar politika, Egy bihari kövei, névszerint dr. Váradi Zsigmond a minap azt kiabálta oda a szónoknak a képviselőházban, hogy neki „magyar politika kell, nem keresztény politika.“ Zsidó-e, vagy nem Bihar vármegye keresztény népének követe, felekezetnélküli, vag}^ istentagadó, az e pillanatban minket nem érdekel, hanem érdekel az, hogy e kijelentés megtörtént és a magyar képviselőházban történt megtorlat- lanul. A magyar képviselőház tekintélyét nem volna szabad olyan alacsony nivóra sülyeszteni a történelemmel, a magyar nemzet fejlődésének egész szellemével hadilábon álló ilyenféle alakoknak, mint a bihari követ. Hol volt a képviselőház elnöke, aki kioktatta volna ezt a nagyfülii követet, hogy a magyar és keresztény jelző egymástól elválaszthatatlan nemzetünk mivelődés történetében. Pogány kard szerezte meg számunkra ezt a hazát, de a kereszténység, a kereszt konsolidálta, ez fektette évezredekre kiható biztos fundamentumra és ez tartja fenn immár több mint egy évezreden át-. Magyarországon tehát sem zsidó, sem szabadkőmives, sem semmiféle más politikát folytatni nem lehet, csakis keresztény politikát. Ha megdöntjük azt a fundamentumot, amelyre építve van, összedől maga az ország, mert az az elem, amely borsózik a keresztény politikától, távolról sem alkalmas arra, hogy ennek az országnak fentartója lehessen. Amely pillanatban ütött az az óra, mikor bárminemű más politika fog érvényesülni e haza határai közt, akkor már nem lesz ez az ország magyar. Tudjuk, ezt tudja mindenki, hogy épen erre törekszenek azon a túlsó oldalon, akiket csiklandoztat a keresztény szó, de azt is tudjuk és ők magok még jobbzn tudják, hogy nemcsak a keresztény, de a magyar politika megdöntésére spekulálnak, csak nem merik nyíltan kimondani, de megvannak róla győződve, hogyha a keresztény bázist sikerült ledön- teniök, vége a magyar hegemóniának is. Azonban hála az idők jelenlegi folyásának, ezt a czélt elérniük nem sikerül, legalább ebben a században nem. Rohamosan nyomult előtérbe a keresztény szellem térhódítása, meggyőződött a nép, meggyőződtek ennek a hazának igaz fiai, és ami fő, meg van győződve az ifjúság, hogy ezt a szellemet ápolni, tovább fejleszteni, uralkodóvá kell tenni, ha azt akarjuk, hogy hazánk fejlődése ezredéves nyomdokain haladva, vihartól té- petten bár, de meg nem törve érhessen el a második évezred határkövéhez. Az ilyen Váradi - féle alakok kiszólásai csak használnak ennek az ügynek, mert annál inkább meggyőződik ennek a keresztény országnak keresztény népe, hogy nagyon is szükséges • résen lennie, mert az ellenség nem alszik, csak ereje gyengeségének érzetében nem mer még nyíltan ökölre menni, de annál serényebben folytatja az aknamunkát, bogy czélját elérje. Legyünk ott mi is és tanítsuk ki a vakondok firmákat, hogy Magyarországon nem lehet más, csakis keresztény politika. Öcsém! Megsúgjam azt neked, hogy : parányi léted Szerető dajkája, mint kicsiny nővéred, Sokszor elmerengtem álmaid felett . . . Szőttem a jövendőt ágyacskád mellett . . . Imádság közepeit"? ! Amikor az élet titőletek messze Engem elszakasztott, el az idegenbe, Sóvár gondolatim kisérő árnya, Lettél te énnekem szivem bálványa, Lelkem imádsága. Ha az élet bajok vérző tövisei Át meg átverének, — alig birtam állni, — Ha reád gondoltam, elfeledtem én Gyötrő fájdalmimat, édes kis öcsém, Aranyos geliczém. És most, amikor te a közel jövőbe’ Mondsz „Isten hozzád“-ot s kilépsz az életbe : Jön a régi dajka és forró csókot nyom A még felhőtlen tiszta homlokon. Igen ! elbúcsúzom ! . . . Legyen rózsás, magasztos a pálya, Ez szivemnek leghőbb óhajtása? . . . Mint a sas oly bátran, biztosan szállj ! . . . Vész, vihar felett te uralkodjál! És ha egykor nyugalomra vágyói ? ! Jöjj dajkádhoz ! — legyen bármily távol. De hogyha már csak a nevem élne : Jöjj ki hozzám ! ? jöjj a temetőbe ! ? . . . Igen, ott, a rideg sirhant felett: Korhadozó keresztem megleled ! E néma jelvény tárt karokkal áll : És . . . pihenőre vissza — vissza vár ! — Dickné Horváth Laura. Petény. Kimerithetetlen szép hazánk a természet szépségeiben. Mármaros alpesi vidéke, Nagybánya vadregényes környéke, Erdély klaszikus földje, a Tátra fenséges kupolái, a kies Balaton, a Vágvölgyének sziklás bérczei. Emlékeim ezen albuma egy újabb kedves képpel szaporodott. Jul. 4-én a közellevő nógrádmegyei Alsó-Petényhe rándultam. Szép volt az ut. Magasra érve, gyönyörű és messze terjedő körkép tárult élénkbe változatos domborulataival ; messze távolban kékeitek a honti hegyek. A Naszály, mely magas méltósággal néz le Vácz*l ősi városára, itten csúcsával közel ér a látóhatárhoz. Nógrádmegye mindjárt határánál feltűnt krétafehérségü utaival, ellentétben az eddigi barnaszinü úttal. Még egy szép tölgyerdővel borított hegy és elértük utunk czélját, a lábánál közel emelkedő kastélyt. Előtte félköralakban nagy szabad pázsitos tér fákkal és bokrokkal szegélyezve. Szépen fest a fehér virágú klema- lis, a mina lobata és a ginko, a melléképület déli oldalán mutatja a fügefa jó nagy gyümölcseit. Százados fák mellett visz el a sétány. LTgyesen van utánozva egy sziklarészlet páfrányokkal. ") Sz. István már 1008-ban emelt itt püspökséget. Kávét legjobbat és T| 1 r/ ru r 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. legolcsóbban Kßjll/'Ä \ÁTlf|f)P „MOKKA keverék czégem különlegessége, beszerezhetünk Dv/lIIVl/ UlillU.l/1 i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve
