Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-06 / 14. szám
o HETI SZEMLE Szatmár, 1610. április 6. számolni. De egy nagy tanulságra már most felhívjuk a katholikus közönség figyelmét. A Pázmány-kon- viktus létezése minden ékesszólásnál szebben hirdeti, hogy nem kell kizárólag mindent főpapjainktól várni. Vállvetett munkássággal s tőlünk telhető áldozatokkal mi szegényebb sorsuak, mi világi hívek is sokat tehetünk. S biztosak lehetünk felőle, hogy az első jótevők sorában a nagy javadalmasok is ott fognak szerepelni. Azonban nem volna teljes az ünnepünk, ha a mai napon három nevet tisztelettel föl nem említenénk, kiknek az intézet létrehozásában az elhunyt Meszlényi Gyula püspökön kívül oroszlánrészök van. Dr. Kádár Ambrus, Hehelein Károly, Ratkovszki Pál. Az első lehetségessé tette fejedelmi adományával az intézeti telek megvételét s az ő akaratából van ott a díszes kápolna. A második hatalmasan fejlesztette gimnáziumi hosszú igazgatósága alatt az intézményt s úgy akkor, mint azóta, ezreket áldozott reá. A harmadik alkotta meg pénzével és íáradhatlan tevékenységével a szerény Tápintézetből a büszke Pázmány-kon- viktust. Isten fizesse meg. — n. A Pázmány - konviktus fölszentelése. Vezető czikkünkben méltattuk ezen ünnep jelentőségét, Folyó hó 4 én délelőtt 9 órakor végezte dr. Boromisza Tibor püspök ur Öméltósága a kápolna felszentelését, utána pedig szent misét olvasott, mely alatt a tanuló ifjúság karban énekelt. A szent mise után a főpásztor megható beszédben fejtegette a keresztény és hazafias nevelés fontosságát. A szent cselekmények befejezésével a fényes közönség, melynek soraiban a város polgár- mesterét, a ref. főgimnázium kiküldötteit, a papság és tisztviselőikar számos tagját s a legelőkelőbb hölgyeket láttuk, az intézeti növendékek játszótermébe vonult. Itt Rat- Jcovszky Pál főigazgató mindvégig lebilincselő beszédben ismertette az intézet történetét s könyekig meghatva mondott köszönetét a jótevőknek. A püspök ur záró szavai után az intézet helyiségeit tekintette meg a közönség. Tizenkét óra felé járt az idő, mikor az érdeklődők széjjeloszlottak telve a látottak és hallottak felemelő emlékeivel. Ratkovszki Pál főigazgató a következő beszédet tartotta: Méltóságos és főtisztelendő Püspök urunk, mélyentisztelt vendégeink ! A néhány perez előtt lefolyt egyházi ténykedés egy nagy fontosságú ügynek, a keresztény nevelés ügyének szolgálatában álló intézet alap- és zárkő letétele volt egyszerre. Mert nincs olyan erős gránitkő, mely erősebb alapot, erősebb záró követ képezne, mint a minő erős megingathatatlan talpköve, fönntartója, az emberi lélek. nemesedésének, igaz boldogságának, az ezek biztosítására irányuló munkának a vallásosság. Néhány hónap óta készen volt már ez a nevelő intézet, megvolt benne minden arra, hogy lakható legyen; laktak is benne. Csak egy hiányzott! Hiányzott belőle azon helynek kellő felékesítése, melyben közelebb érezve magunkat a jóságos Istenhez, hálánkat és szeretetünket bensőbb módon fejezzük ki; nem volt felékesitve azon hely, hol a küzdelemre erőt, a szenvedésre enyhet, a zaklatottságban megnyugvást talál az, ki igaz hittel közeledik Istenéhez. Hiányzott intézetünknek alapköve, záró köve, koronája. Ennek az örvendetes eseménynek megünneplésére kértük mélyentisztelt jótevőink s az érdeklődök megjelenését. Kértük megjelenésüket a tiszteleten kívül önzésből is. Mert nagy a mi örömünk, zakatolva ver a szivünk, már pedig az öröm érzelmének az a tulajdonsága, hogy fokozódik, erősödik, édesebbé lesz, ha sokan vesznek benne részt, ha megoszthatjuk másokkal, ha elmondhatjuk az egész világnak. Ezt a fokozott örömet óhajtottuk élvezni s ezért volt önzés is forrása a megjelenést kérő meghívásnak. Miért örülünk mi? Elmondom. Örülünk azért, mert a nevelésünkre bízott, sok-sok veszedelemnek, kisértésnek kitett ifjúság részére szeretett városunkban, mely kulturális intézményekben különben igen gazdag, uj menedékhelyet nyitottunk, mert sok szülő megnyugvását mozdítottuk elő azzal, hogy szaporítottuk azon helyek számát, melyeken gondos vezetés és felügyelet alatt fejlődhetik az ifjú lélek. Örülünk azért, mert nekünk jutott a szerencse, hogy a 45 év előtt elvetett magnak terebélyes, sok gyümölcsöt hozó nagy fáját ápolhassuk, gondozhassuk. Engedjék meg a mélyen tisztelt vendégeink, hagy kitérhessek röviden e mag elvetésének, a fa növekedésének vázolására. * * Az 1865. évi január 31-én tanácskozást tartott a kir. kath. főgimnázium tanárkara. Az ifjúságot meleg lélekkel nagyon szerető férfi, Novák Antal ült az igazgatói székben. Szokott ékesszólásával fölvetette azon eszmét, hogy a tanárság a város közönségének bevonásával alakítson a segélyre szoruló ifjak — Van! volt a rövid felelet. Ekkor vettem észre az elkövetett ügyetlenséget, utólagosan bemutattam magamat és bocsánatot kértem merészségemért. A megszólított kedvesen mosolygott, majd folytatólag mondá: mehetünk együtt, a magyar kereskedő a Klára villában van. Ott lehet magyar lapokat is kapni. Apróságot én is szoktam vásárolni. B. N. egy megbízható magyar zsidó, aki szintén megbízik a magyarokban. E közben beértünk a gazdagon megrakott kis üzletbe, hol egy rokonszenves arezu fiatalember barátságosan köszöntött és két széket tolt előre. Vezetőmnek beszámolt valami feladott csomagról, ez fizetett és távozott. Én pediglen ezalatt nézegettem a sokféle csigát és a jó ég tudná elmondani mennyi mindenféle tengeri érdekességet. — Parancsol valamit? kérdé aztán tőlem a kis boltos. — Egy csomó lapot veszek, — feleltem — bélyeget és magyar lapot. Mialatt a kiválasztott levelező lapokat stb. összecsomagolta, kérdeztem tőle : . — Ki ez a hölgy, aki engemet ide vezetett ? — Bővebbről nem ismerem, felelt a kérdezett. Gyakran eljön ide vásárolni és már igen sok uj vevőt is hozott, amiért igen hálás vagyok. — Ennek a nőnek itt fizetetten számlája volt s ön azt mondja, hogy nem ismeri, — mondottam neki szemrehányó hangon. A reggeli órákban, magam megyek le a postára s ilyenkor mindig látom Őt a templomból kijönni, vagy bemenni. Aki Isten félő — az nem csal —- felelte a kis Náthán — neki tüzesedve. Én csak beírtam az ösz- szeget, s amint tetszik látni, ma pontosan kifizette és ez nem az első eset. Sőt még azt is megtette, hogy égy zálogba itt hagyott esőernyőt is kiváltotta anélkül, hogy valaha ismerte volna azt a bánya főtisztnél, aki azt itt hagyta 2 forint 505 krajezárba. — Miért tette Ő azt ? —- kérdeztem meglepettem. f — Ő azt mondta, hogy azért teszi, mert neki úgy is kell egy ernyő, én meg ne mutogassam a vendégeknek, hogy azt egy előkelő magyar hölgy hagyta itt — és eltávozott a tengerpartról, anélkül, hogy tőlem búcsúzott volna. Miután megígértem a kis boltosnak, hogy én is be-benézek hozzá vásárolni, távoztam. Gondolatban folyton a titokzatos nővel voltam elfoglalva. Most már több okom volt azt gondolni, hogy: ez az! Az időjárás meggondolta magát és beállott az esőzés. Hatalmas „siroccó“ követte lágy szél mellett. Igen szerettem mindig nézni a háborgó tengert és sok időt töltöttem el ilyenkor közelében. A kicsapongó kedvenc néhányszor erősen megtréfált, amennyiben egy-egy váratlan hullám alaposan leöntött. Nem bántam, csak a ruhám sínylette meg a sósvizet. Azt mondják a szakértők, hogy a rokon- lelkek hamar összetalálkoznak és megbarátkoznak. Ez igaz! Egy ilyen alkalommal, mikor a tenger annyira háborgott, hogy a hajók is szünetet tartottak, ismét Medoca felé tartottam. Ezt az utat mindig igen szerettem! Hisz már pár év óta ismerem a tengerpart ezen tájékát, s eléggé megbarátkoztam vele. Most, hogy az uj felfedezés is izgatott, még inkább rajongtam érte. A kis kápolna meg nap-nap után jobban vonzott. Nagyon jól esett ott imádkozni. Láttam, hogy az arra haladó sétálók meg-meg állanak, csendesen ILYÍS DÁNIEL' MŰBUTOR - ASZTALOS SX.VTMilS. Mátyás király-u. 18. sz. ( ■ Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
