Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-02-04 / 6. szám

Szatmár, 1909. február 4. „HETI SZEMLE“ 11 leni, hanem fokozni szándékoznak, ez magán érdek, vagy csekély je­lentőségű közérdek? Ez a várost nem érdekli? Uraim, Szatmár ne­mes városának a helybeli irgalmas nővérekről szükségképpen másként kell Ítélnie. Azok, akik e városnak leányait, bennük részint a jövendő nemzedéknek anyáit, részben annak óvónőit, elemi és polgári iskolai ta7 nitónőit, majd betegápolóit tanítják s nevelik, minden higgadt belátásu ember Ítélete szerint évtizedekre ki­ható közérdekű működést fejtenek ki. Már pedig százaknak, s ezek közvetítésével újabb százaknak kul­turális, pedagógiai, higiénikus ér­deke a város töredék lakosságának közlekedési érdekénél magasabb és fontosabb. Az irgalmas nővéreknek és intézeteiknek ügyét helyesen sem magánügynek, vagy jelentéktelen közügynek nem lehet minősíteni, sem a város érdekével ellentétes helyzetbe állítani, mert ők legtöb­bet éppen a mi városunk gyerme­keiért, szegényeiért, betegeiért és igy igen fontos közérdekeiért dol­goztak 77 éven át, meg dolgoznak ma is. Avagy mi a jogos és alapos kifogás ő ellenük? Nem a szeretet, nem-e vallásosság hatja-e át műkö­désüket ? Ha e két legfontosabb elem hiányoznék leikeikből, akkor nem tartanák fent a két ingyenes óvodát és a hatosztályu ingyenes népisko­lát. Akkor nem adnának évről-évre ingyen ebédet és vacsorát 12 gim­nazistának. Akkor naponként nem tartanának városi és vidéki 60 sze­gény leánykát 10 hónapon át nap­nap mellett ingyen ebéddel. Akkor nem öltöztetnének fel minden kará­csonykor 150—160 szűkölködő gyer­meket ingyen. Nem látnának el az elemi iskolákban ugyanannyit in­gyen könyvekkel, iró- és rajzsze­rekkel. Nincs meg bennük a magyar nemzeti érzés? Uraim, erre egyene­sen legkülönösebben felhívom figyel­müket kél nevezetes adattal. — Az egyik a következő. Mikor szabad­ságharczunk kitörésekor sebesült honvédjeink ápolására szólították fel a szatmári irgalmas nővéreket, ezek magának az akkori tartományi főnöknőnek, Slrasser Xavériának és az ujoncmesternőnek Eötvös Szalé- ziának vezetése alatt készséggel men­tek föl Pestre a kórházba s onnét nem egyszer életük veszélyeztetésé­vel is az ütközetek helyére. Mikor a háború megszűntével hazafelé tar­tottak, Heves megye területén fogat- jukat az osztrák katonák megállí­tották és mert tudták, hogy a nő­vérek honvédeket ápollak, őket be is börtönüzték. Csak több napi fog­ság és szigorú vizsgálat után sza­badultak ki onnét felsőbb parancsra. — A másik tény az, hogy a sebe­sült katonák számára itteni szatmári anyaházukban is a földszinti 2 leg­nagyobb helyiséget, a jelenlegi 2 ebédlőt, katona-kórházzá alakították át és a sebesülteket mindvégig ál­dozatos szeretettel ápolták. — Úgy az első, mint a második tényt még ma is meglevő, szemmel és kézzel fogható adatokkal, sőt élő tanúval is bizonyíthatom. A hőslelkűségért, a honleányi szeretet kétségtelen megváltásáért a főnöknő érdemke­resztet kapott, amelyet neki nagy­szerű ünnepség keretében adtak át. Az ünnepi beszédet a városi kép­viselők jelenlétében maga a meg­boldogult Hám János püspök iar- totta, az érdemkeresztet pedig Ve- csey báróné tűzte föl. A mai nővé­rek szelleme is ily hazafias, mit senki kétségbe nem von, de nem is vonhat. Ily szeretettel, ily vallásosság­gal és ily honleányi érzéssel biró testület működése Szatmárnak nem közérdeke? Ha ezzel ellentétben a zárdakert átvágása tényleg közér­dek volna is, még akkor is nem fontosabb-e a zárdával kapcsolatos ugyancsak közérdekeknek, mert na­gyobb arányuaknak és fontosabbak­nak, respektálása, mint a Verbőczy- utczának az ő kárukra való ki­toldása? A másik érvet a forgalom lebonyolí­tásából veszik. Tulnyomólag természe­tesen a Kazinczy utczai forgalomról van szó. Ez a vesszőparipa. De ezen czélból éppen oly indokolhatatlan a zárdakert átvágása, mint az előbbi okból. A Heti Szemle folyó évi ja­nuár 27.-iki számában részletesen kifejtve olvashatja a tekintetes Ta­nács és Közgyűlés, hogy mily ter­mészetellenes, tehát nem józan szá­mítás, ha éppen e célból akarják a Verbőczy-utczát az Islván-térig meghosszabbitáni. Szíveskedjenek ott ama czikket elolvasni, amelynek czime: „A szatmári Vaskapu!“ A nagypiaczi bálnának a törvényszék előtti szűk torka a vidékieknek vá­sári forgalmát részben sem képes áten­gedni. Továbbá vagy természetes út­jára engedi a városi hatóság a vidéki közlekedést, vagy erőszakkal tereli a Verbőczy-utczára s ezen át a piaczra. Ha természetes útjára en­gedi, akkor a józan érzékű falusi nem megy önnönvesztére a Hám János-utczába, mert szekere megre­ked és ő ott vesztegelhet. Azután miért csináljon kerülőt, mikor egye­nesen inehet? Miért menjen terhes szekerével dombnak? Ha pedig a hatóság valamelyes alakban paran­csolni akar, akkor meg ott van a tervezett zárdakerti utcától egy ke­véssel tovább, összesen mintegy 40 ölnyire a Kinizsi-köz. Egy kis kerü­lővel ezen is eljuthat az a vidéki szekér a Verbőczy-utczának a Svad- lena- és Weinberger-féle házakkal kezdődő részébe. És ime a forgalom lebonyolításának szintén felpuffasz- tott kérdése a zárdakert átvágása nélkül is megoldható. De igazában véve nem is itt van a megoldás szála. Még ha nem is szándék a Deák-tér parkírozása és a nagypiacznak az Arpád-utczára áthelyezése, akkor is megszűnik a Kazinczy-utcza tulnagynak mondott forgalma, csak tegyen meg a Ta­nács kettőt, ami Németit helyzetsze- riileg megilleti. Tessék tudniillik az István-térre is mindennapos zöld­ség-, gyümölcs- és aprórnarha-pia- ezot tenni, továbbá tessék a barom­vásárt áttenni Németibe, például a református temető melletti úgyne­vezett Németi-mocsárra. A Kazinczy - utczának féltett keramitja mindjárt megszabadul a vásári napokon né­hány száz baromtól és szekértől. Ez a kétféle vásár kell is Németi­nek és kétségtelenül meg is apasztja a vidéknek Kazinczy utcai forgal­mát, mert a németi sorompókon át- jövőknek akkor még az István-térig sem kell felmenniök, a Szamos híd­ról jövők pedig a Bányai-utón s az Árpád utczán át könnyebben és rö­videbben eljutnak a baromvásártérre, mintha ,a Kazinczy-utczát ejtenék közbe. És akkor erkölcsi bizonyos­ság, hogy átlag a könnyebb és rö- videbb utat fogják választani. Mi­lyen könnyű a selyemgubót lefej­teni, ha megtaláltuk a helyes szá­lat! Ellenben mily sokszor kell szét- tépnünk a megkezdett szálat, ha ez nem az, amelyet a természet maga vezetőszálul adott. A harmadik bizonyítékot az utczaren- dezésböl veszik. Az utczák rendezése kétségte­lenül érdeke a város lakosainak, de mint a világon .mindenben, úgy ebben is az okosság, a józan belá­tás a vezérerény. Ez pedig azt diktálja, hogy az utczarendezés más­ként történjék egy éppen ala­kuló városrészben és másként egy már fennállóban, kialakultban. Ott a hatóság szép, egyenes széles uta­kat jelölhet ki bárkinek sérelme és önnönmagának nagy anyagi áldoza­tai nélkül. Itt egy már évtizedek, sőt régibb idő óta fennálló város­részben az utczarendezés elve, ha túlhajtják, rette notes Moloch-bál vány - nyá válhatik, amelynek tüzes gyom­ra egyeseknek javát is emészti, a városnak pénzét is pusztítja arányos haszon nélkül. Ily régi városrész­ben csak ott kell rendezni kisa.já­VI RUHA-ÜZLET! f Augusztus lén nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) UJ RUHA-UZLET! kész férik női- és ahol a legolcsóbb árak mellett nagy vá­lasztékban kaphatók férfi-öltönyök, felöltők, utazó­gyermekruha-ÜZlete, bundák különféle permekruhák, valamint dús v" választékban a legelegánsabb női kabatezikkek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom