Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-02-04 / 6. szám

12 „HETI SZEMLE Szatmár, 1909. február 4. tilás utján, ahol magánérdekkel szemben igen fontos és általános városi, vagy állami igazi érdek van. Csak azou esetben lehet a tulajdon­jog törvényes czimével szembeszál- lani, természetesen itt is mindenkor a teljes, sőt bőséges kárpótlás mel­lett, ahol erre elkerülhetetlen köz­szükség van. Például a Harasztkóné és Szabóne-féle házak között oly szűk utozaszáj nyílik, hogy szembe­jövő két szekér ott egymásnak ki­térni nem tud. Ezért tényleg indo­kolt a Verbőczy-utczának a Kiuizsi- utczáig való rendezése és e czélnak egyetlen lehető eszköze gyanánt a Harasztkóné, Svadlenáné és Wein­berger telkének kisajátítása. Ennyi kell és ennyi elég. A Verbőczy-ut­czának a Tankóczy-telken és a zár­dakerten át tervezett meghosszab­bítása sem állami érdeknek, sem városi közszükségnek nem mond­ható, illetve ilyennek be nem bi­zonyítható. De ha ilyennek be is bizonyíthatnák, a zárda érdeke azzal szemben szintén közérdek, még pe­dig magasabb rendű közérdek. A kisajátítási törvény pedig — amint látszik — csak magánbirtok kisa­játítására hatalmaz fel. Tehát itt a városnak kisajátításhoz fognia annyi, mint a törvény szellemével ellenke­zőleg cselekedni; annyi mint, a pol­gárok pénzével luxust űzni, ami pe­dig nem helyes; annyi, mint a város­nak saját kisebb érdekét önnön kul­turális; pedagógiai igen fontos ér­dekéért, e valódi nagy közérdekért feláldozni, mert ismétíem, az nem áll, hogy az irgalmas nővérek be­tegápolási, szegénygondozási, éve­ken át 800—1000 leányt tanító és nevelő intézményei nem roppant, sőt legeslegfontosabo vkölcsvilági közérdekek. Azon ellenvetés, hogy a zárdá­nak a kertből marad elég az ő cél­jaira utczakivágás esetén is, alap­talan. Mert nemcsak azt kell nézni, hogy mennyi marad. Maradna ugyan körülbelül 3550 négyszögöl, de e ténynyel szemben három igen lé­nyeges kérdés áll: hány intézmény közt osztanék meg ez a megmaradó kert, továbbá mily körülmények közt maradna meg és végül miféle tulajdonságú ez az első látszatra nagy terület? Szóval ezt a területet viszonyítani kell a személyi, hely­zeti és talaj körülményekhez, vagyis nem elvontan kell a számot venni, hanem konkrétül. Akkor szembe­tűnik, hogy mivé olvad le az az ,,elég“-nek odadobott megmaradó rész. E rész kell a képzőintézetek­nek törvény által két holdnyi nagy­ságban megállapított gazdasági gya­korlat céljaira,- ugyanakkor kell a fogadalmas nővéreknek, kell a négy­féle internátusnak egyidejűleg moz­gási, üdülési helyül, kell amellett a konyha céljaira zöldséges kertül. Tessék most annyi felé osztani azt a sok négyszögölet! Mennyi juták­kor egy-egy célra? De ez még csak a személyi tekintet. Lássuk a hely­zeti körülményt! Ez abban áll, hogy még az a megmaradó terület is széles, nyolcöles utca által ketté­szakadna. A zárdától indulva ki, utcán innen maradna mintegy 2000, utcán túlra esnék mintegy 1500 négyszögöl. Ki nem látja: mennyit veszítene az utca közbejutása által ez a túlsó kertrész értékéből a zár- • dára nézve? Mert valamely terület becse éppen szerzetesnőknél igen je­lentékenyen változik aszerint, amint azt könnyebben vagy nehezebben közelíthetik meg. Az utóbbi rész használati értéke a mostaninak egy- harmadára szállana le. De menjünk a talajkörülményhez! Mintha'az Is­ten maga is azt mondaná a város­nak : a zárdakertet ne bántsd ! Tény, hogy éppen azon részen kezd a zárdákért emelkedni, tehát leghasz- navehetőbb lenni, ahova az uj ut czát szánták. Ami az ufczától a zárda felé esnék, abból kétharmad rész nagyon mély fekvésű. Ez az a hely, amely esős tavasszal csak május végén kezd használhatóvá válni;ez az, amelynek végeben egy mindad­dig el nem tüntethető tó van, amed­dig a város csatornázása meg nem történik. Átvágás esetén tehát ma­radna a zárdának a hitvány rész, a jó pedig részben el vétetnék, rész­ben elvágatnék tőle. Marad-e tehát a zárdának a kertből utczanyitás esetére is elég? A gyomorral, meg a tüdővel nem szabad tréfálni, mert megbomlik az egész szervezet. Vá­rosi Főorvos Ur! Szíveskedjék hi­vatalos szavát az átvágás ellen föl­emelni ! Ez kötelessége. Az eddigiekből már eléggé ért­hető : miért ragaszkodik a zárda az utczának szánt s az ezen túl eső kertrésznek zavartalan és osztatlan birtoklásához. Ragaszkodik pedig anélkül, hogy az utczák rendezésé­nek ellensége volna. Hiszen uraim, vájjon magának a Kazinezy-utcának legelső és leg­szebb dísze ma is nem-e a zárdá­nak arányos beosztású és szépen tagolt kétemeletes épülete, középen az Isten házával és ennek égbetörő keresztes tornyával ? Emlékeznek-e továbbá a tisztelt Városatyák a Kinizsi-utcza elejének régi állapo­tára ? Az anyaháztól keletre eső rész mennyi apró-cseprő egyenlőt­len házastelekből állott! Ma helyet­tük ott emelkedik a zárda-iskolák­nak impozáns épülete az egész ulcza déli vonalának legszebb díszéül. Fej­lesztési vonalul a zárda vezetői a várossal egyetértve nem a Zárda­utczát, hanem a Kinizsi-utczát vet­ték két okból. Először, mert ez a zárda-teleknek déli, másodszor, mert ez az emelkedettebb oldala. A Zárda- utcza felőli rész egyrészt északi oldal, másrészt oly mélyen fekszik, hogy 3 méterre ásván le, vizet érünk. A régi Számos-medernek ez a lap­pangó vize teszi lehetetlenné azt is, hogy a kertnek a Zárda-utczára néző részét 105 öl hosszúságban és 36 öl szélességben befásitsuk. A gazda­sági gyakorlatok czéljaira próbál­tunk már ezen rész emelkedettebb felében faiskolát növelni. A cseme­ték 2—3 évig csak megvannak va­lahogyan, de amint gyökereik mé­lyebbre verődnek, vadvízhez jutnak s a fiatal fácskák lassan elcsenevé- szednek, kipusztulnak. De ami a zárdától telhetett s amit a város tőle utczarendezési szempontból jogosan követelhetett, azt a Zárda-utcza felől is megtette, mikor nagy költséggel felvonta a harmadfélinéter magas és egész hosszában mintegy 125 öles téglafalat. Hogy a Zárda-utcza még ma is eléggé elhanyagolt, annak okai az utcza déli lakosai, meg főképpen a városi hatóság, amely már aKazinczy- utczába vezető többi összes utczát kiköveztette, csak ezt az egy sze­gény utczát hagyta mind máig kö­vezetlenül a Kazinczy-utczától a Kinizsi-közig. Aszfalt gyalogjárója ugyan félig már van, de ez sem a Kazinczy-utcza felől ; de a mellett is, ami van, kirívó ellentét a fene­ketlenül sáros utcza, amelyben a múlt évben egy városi orvos ur fogata elakadt. Tisztelt Tanács és Közgyűlés! Nem jó gazda az, ki meglevő föld­jét elhanyagolja és nagy pénzen újakat vásárol össze. Előbb a már megszerzettet kell lehetőleg gyü­mölcsözővé tenni. A városi hatóság­nak is az ulczarendezés kérdésében első és szükséges lépése az, hogy a már meglevőket hozza teljesen jó karba. Ne újakat nyisson, hanem a létezőket rendezze be úgy, hogy az egészségre is, a közlekedésre is teljesen alkalmasak legyenek. E őzéi­ből az a város sürgős feladata, hogy a kövezetten utczák kivétel nélkül, tehát töb­bek közt például a Pázsit- és Zárda- utczák is kővel egészen kirakassa­nak. Szándékosan mondom, hogy egészen fedessék be minden utcza földje kőburkolattal, mert csak igy lehet az utczákat sártalanitani és portalanitani. Ez pedig tényleg hi­giénikus közérdek. Mit ér az, hogy igen sok utczánknak csak a köze­pén van kövezet, ettől két oldalt pedig ott marad a puszta föld. Mi­helyt egy kis száraz idő jön, a sze­kerek is, az állatok is a kemény kőutról a puha, száraz földre tér­ki igazán finom, kényel­mes, elegáns és tartós i gyártmányú lábbelit akar vá­lni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipök és csizmák is készülnek.-hoz, SZATMÁR, Deák-tér, (Keresztes András-féle ház) aki dúsan felszerelt ezipö-rakt árában csaais valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőketls csizmákat nagyon is versenyképes árak meUett hozta forgalomba és üzletéből minden olcsóbb rendű készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszö- i bölte, és akinekárui csinosság dolgában is párját ritkítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom