Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-04 / 6. szám
10 HETI SZEMLE“ Szatmár, 1009, február 4. alkalmasabb otthonra is lelnek. De az irgalmas nővérek hova forduljanak? Anyaházukat, iskoláikat főképpen pedig templomukat a városnak mely pontjára vigyék ? Ok félig a Szamos egykori balpartjához, félig az egy kori mélységes mederhez tényleg úgy oda vannak kötve, hogy innét el nem mozdulhatnak. Nemde azt kivánja-e itt az emberies érzület, hogy a város vezetői az ő kötött, korlátozott helyzetüket a kert átvágásával még szőkébbé és még kötöttebbé ne tegyék ? Tisztelt Uraim ! Önöknek van érzékük a nevelő- és tanintézetek fontos ügye iránt. Kimutatták ezt akkor, midőn aPázmány-konviktus czéljára a múlt évben jelentékeny segélyösszeget szíveskedtek megszavazni. Kimutatták akkor, midőn a református tanítónő képző részére, mely mindössze 6 éve kezdte meg működését, pár évvel ezelőtt 12000 koronát adtak. Frappánsul bebizonyították különösen akkor, mikor egy, valójában a város egész közönségének rendelkezésére álló, tehát igazán városi közérdekű séta- és üdülőhelyet, a köznyelven Pro- monádnak nevezett sétateret a vasúti internátus czéljára átengedték. Hát kérem, ha a nevelő- és tanintézeteknél már az újság, a létesü- lés, a jövőnek reménye is érdem, melyet előre is jutalmaznak, akkor az irgalmas nővéreknek idestova 8 évtizedes, sokoldalú, önzetlen, közhasznú munkássága nem érdem ? Ha pedig érdem, akkor számíthat jutalomra. Ezt követeli az osztó igazság. Kérem: ne tessenek engem félreérteni! Sem a Pázmány-kon- viktustól, sem a református tani- tónőképzőtől, sem a vasúti interná- tustól nem irigylem, amit kaptak. Sőt azt sem szemrehányásként hozom föl, hogy a város Tanácsa a tanítók gyermekei számára építendő internátusra ingyen telket ajánlott meg. Csak azon ütközöm meg, hogy kétféle mértékkel látszik mérni. A % Tanács és Közgyűlés mindenfelé valójában nemes, előzékeny és a bőkezűségig áldozatosa közelmúltnak, a jelennek és jövőnek összes más kulturális, pedagógiai, emberbaráti intézménye iránt. Hát akkor miként vonja meg nemességét, előzékenységét, bőkezűségét éppen csak az irgalmas nővérektől? Már pedig kertjük kettéosztása s egy részének kiszakitása világos ellentéte a nemességnek, előzékenységnek és bőkezűségnek. Tisztelettel kérdem : ugyan mit ajánlott meg eddig a Tanács, vagy mit adott a város a zárda elemi iskolai tanitónőképző- jének, amely már 1857 óta folytonosan képezi és diplomával, tehát kenyérkereseti eszközzel látja el a tanítónőket? Mit adott az óvónőképzőnek, amelyet a zárda már 17 év óta, — mit a felső nép- és polgári iskolai tanitónőképzőnek, amelyet 15 év óta annyi fáradságos munkával tart fönn ? Ha a zárda a nevezett képzőkbe csupán csak kaího- likus növendékeket fogadna beikkor sem volna szabad vele szemben szükebb mértéket használni, mint másokkal szemben, mert a katholikűsok a városnak a többiekkel egyenrangú és jogú polgárai. A tény ellenben az, hogy a zárdái tanintézetek nemcsak katholikus leányokat neveltek és nevelnek, hanem ^protestánsokat is, izraelitákat is. És nem arról van most szó, hogy a város pénzbeli vagy területi kedvezményt adjon a zárdának, ámbár ez arra is régen rászolgált, meg segélyre szüksége is van, hanem csupán arról, hogy szerzett tulajdonában meg ne rövidítse, vagyonában meg ne károsítsa. Mert a telek kettévágása és egy rész elvétele hamarjában össze sem számítható megkárosulása volna a zárdának. Ezt némileg, tehát még akkor sem egészen, csak azon esetben téríthetné meg a város, ha az ulcza- részt és az ettől keletre eső részt magának elvenné s e kettő helyett éppen olyan nagyságú és a zárdái megmaradó telekkel szakadatlanul összefiigő területet adhatna a zárdának. Hogy ezt a város miként tehetné meg, nem könnyű meglátni; kivinni még nehezebb. Telkük épségéhez az irgalmas nővéreknek teljes joguk van. Mellettük szól a méltányosság, az igazság. Hiszen ők az ország különböző részének, az egész Szatmár vármegyének, de különösen magának Szatmárnak a betegek és a szegények szolgálata által, a tanítás és nevelés által oly sok jót tettek a múltban, tesznek a jelenben és az analógiának, de meg szerzetesi szabályuknak változha- tatlan és kötelező erejefolytán tenni fognak a jövőben is, hogy a tisztelt Tanácstól és Közgyűléstől Szatmár minden más intézményénél többet érdemelnek. Néni fér össze sem a lovagiassággal, sem a háladatosság- gal, hogy kertjük területét csak egy méternógyzetnyivel is megkevesbit- sék. Önmagát rövidítené meg a város, ha a zárda tulajdonjogát nem tisztelné, hanemellene erőszakoskodnék. Es most rátérek azon érvekre, amelyekkel az átvágás szükségét bizonyítani akarják. Hármat szoktak és tudnak felhozni. iVzt mondják, Hogy ezt követeli a közérdek, ezt a forgalom lebonyolítása, ezt az ulcza- rendezés. Először a közérdek czimén előczi- pelt bizonyítékot mérlegelem. Városi közérdek csak az lehet, ami a lakosok nagy átlagát, számbeli többségét közelről érinti. Tessék most, tisztelt Uraim, maguk elé tenni a városnak legeslegújabb térképét és tessék a zárdatemplomot középpontnak tekintve, a térképre egy az egész város területét befoglaló kört rajzolni. Ebbe a SzamosparttÓl a Batthyány-, Kazinczy- és Perónyi-utcán át húzzanak egy irányvonalat le a sorompóig, aztán vonjanak erre derékszög alatt az Arany János-utcá- nak, régi igazi nevén Viz-utczának nyugati végétől a Pázsit-közig egy másik egyenest. Így a várost négy negyedre osztottuk. Vegyük e negyedeket sorba! Legyen első negyed az, melybe a városháza, második az, melybe a Kölcsey utcza, harmadik az, amelybe az irgalmasrendüek kórháza, negyedik az, melybe a Wesselényi-utcza esik. Első tekintetre látszik, hogy az első és második negyed lakóinak a zárdakerti időzára semmi szükségük nincs, mert sem piacz, sem hivatalos helyiségek, sem templom, sem tanintézet nem terelik arra őket. A harmadik negyed lakóinak érdeke a nagy piacz. De részökre ott van egyenes és legrövidebb, tehát természetes közlekedési vonalul a Kazinczy utcza. Végül megmarad a negyedik negyed. Ha azonban jól megnézzük a dolgot, a Külső-sor, Hajnal-, Told í- és Wesselényi-utcza nyugatvégi lakóinak a zárda kerti utczára teljességgel nincs szükségük, mert ott van az egyenes Pe- rényi- és Kazinczy-utcza. A keletvégieknek. továbbá a Pázsit-utcza- iaknak pedig már meg van természetesösszekötőjük a Kinizsi-közben. Megmarad tehát az István-tér keleti fele, meg a Zárda-utcza. Azonban még ezekről sem lehet egészükben szó, hanem csak éppen azon néhány házról, melyek az egyik és a másik említett utczában a zárdakert közepe felé esnek. Hát, kérem alázattal, ez az az úgynevezett közérdek ? Ez csak a közérdek tetszetős buborékjává felfújt magánérdeknek, vagy mondjuk, töredék-érdeknek szappanos vizcseppje. Ezért igazán még csak foglalkozni sem érdemes a zárdákért, átvágásának gondolatával. Csodálkozik az ember, hogy azt az erőszak jegyében születendő kis utczavóget többen közérdeknek merik minősíteni, ezzel szemben pedig a zárda érdekét magán érdekké deg- radá 1 ják. Ugyan ugvan! Hát az az ór i - ási közhasznú tevékenység, melyet az irgalmas nővérek a múltban kifejlettek. a jelenben folytatnak és amelyet a jövőben nem csökkenA kolozsvári „Kristály“ Gázmosó és Vegytisztító Gyár: # csomagolás díjtalant feliejfi je ni sieltet és felsőruhákat teiblurSoi1««" előnyös árak ellenében. L- «ww«11 f meghaladó megbi*ások bér---------:-------------------------------------------aas» IA 1 nientve küldetnek viisszu. Ős eim: „KRISTÁLY“ GŐZMOSÓ GYÁR KOLOZSVÁR, Pályaudvar.
