Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-04 / 6. szám
Melléklet a „Heti Szemle“ 1909. évi 6. számához. Tisztelt Uraim! Nincs módom, hogy részt vehessek a Tanács értekezletein és szót emelhessek a Közgyűlés termében, mert sem ta- nácstag, sem városi képviselő nem vagyok. Szerény toliam van, csak nesztelen szavak eszközeim. E tollal, e csöndes szavakkal bocsássanak be értekezletükre, adjanak helyet gyüléstermökben! A zárdának és kertjének sorsa érdekel. E kettőt védeni kötelességem, tehát nem tolakodom; kötelességem, mert püspököm az irgalmas nővérek anyaházának lelki vezetőjéül, hármas képző intézetének pedig igazgatóján! állított oda. E kettős czim és a zárdánál szerzett nyolcz évi tapasztalatom alapján szólalok tol, tehát nem vagyok illetéktelen. Helyzetem kényes, feladatom nehéz. Azt hallom ugyanis, hogy a Tanácsnak is, a Közgyűlés tagjai nagyobb részének is olyan irányú nézete alakult ki, amely szerint a zárda kertjét múlhatatlanul átvá- gandónak Ítélik. Tekintélyüket respektálom, nézetüket konstatálom. Nem is szándékozom tekintélyükön csorbát ejteni, de bátorkodom nézetük indítékait mérlegelni. Mérlegelem nem azon céllal, hogy a Tanács és a Közgyűlés kritizálójának látszassam, hanem oly céllal, hogy tűnjék ki : mit kíván a fölvetett és a vele szorosan kapcsolt kérdésekben tisztelt Uraimtól a városnak és benne a zárdának együttes, közös érdeke. A magyar ember lovagiassága, méltányossága, jogérzete nem csak a múlté, hanem a jelené is. Isten és Yerbőczy szelleme még él él és mint egész szeretett hazánkban, úgy kedves városunkban is győznie kell. Ebben bízom. Tisztelt Tanács és Közgyűlés! Az irgalmas nővérek 1842. augusztus 29.-én vonultak be városunkba. A szent emlékű Hám püspök telepítette őket ide. Elhozták testi és lelki összes erőjüket, hogy ezekkel a város betegeinek, szegényeinek, gyermekeinek szolgáljanak Kiszakították magukat a szülők, testvérek és rokonok ölelő karjaiból. Lemondtak a földi életnek a szívvel és családi élettel kapcsolatos örömeiről. Az Ur oltára előtt letett komoly fogadalmak bástyáival vették magukat körül, hogy a vigasztalanságnak, a szenvedélyek éb- redezésónek nehéz perczeiben se inogjanak meg a föltett jó szándékukban. Sorsukat Isten után Szatmár püspökének, a városi Tanácsnak és a Képviselőknek kezébe tették le. A bejött első 11 irgalmas nővérnek gondolkozása örökségként szállott a többiekre. Ez a szellem élteti napjaink irgalmas nővéreit is. Ok nemcsak készen állanak a dologra, hanem, ha csak a mi városunkat nézzük is, a munka hevétől már régóta ott izzadnak a kórházban, a szegények házában, négy nevelő intézetben és nyolcz külön iskolában. A tisztelt Tanácstól és Közgyűléstől jutalmul azt kérik, hogy kertjükből utcát ne vágjanak ki, hanem hagyják meg őket továbbra is az egész kertnek zavartalan birtoklásában. Uraim ! Ne bántsák azt a sok fáradság és önmegtagadás árán szerzett kertet, amely az egészséges és az üdülő fogadal- mas nővéreknek, a testi és szellemi fejlődés alatt álló 110 jelölt — és ujoneznőnek, a fogadalmas nővérek vezetése alatt bent élő 70 belnöven- déknek, 34 katona-leánynak, 16 árvának; 12 városi szegénynek, 1000 tanulónak részben táplálékot, részben a gazdasági gyakorlatokra helyet, a tornagyakorlatokhoz játékteret, a szabad mozgásra alkalmat, a szervezetnek nélkülözhetetlen eleme gyanánt pedig mindnyájoknák friss levegőt ad. A szerzetes nőknek egészen kii- lönleges helyzetük van. Ez az, amit a tisztelt Tanácsnak és Közgyűlésnek különösen figyelmébe ajánlok. Éppen szerzetesnői mivoltuknál fogva nem tehetik meg azt, amit a városnak családjai különbség nélkül megtehetnek.Ok úgyanis sem az utezákra, 1 sem a közterekre, sem a népkertbe, sem másféle iidiilőhelyekív nem mehetnek. Ha fárasztó lelki gyakorlataik, ha erőt emésztő tanításaik után, ha másféle, mindig csak jótékony és nemes foglalkozásaik után üdülni akarnak, egyetlen egy helyük a kertjök. Ez testüknek egyik táplálója; ez az ő sétaterük; ez ne- velő-és tanintézeteiknek legközelebbi kiránduló helye; ez az ő nyaralójuk, hol a nyárnak, a nagy szünetidőnek tikkasztó heve elől a fák árnyékában menekülést lelnek; ez lábbaöozó betegeiknek szanatóriuma, hol hárságyakon lég kúrát tartanak. Mikor Vörösmariynk a város többi lakosához beszél és azt parancsolja : „Itt élned, halnod kell“, akkor általánosságban mutat a magyar földre. Mikor arra oktatja őket, hogy a földkerekségen e hazán kivid nincsen számukra hely, akkor nem precizirozza egyik megyét,egyik várost vagy falut sem, Szatmárnak egyik utczáját és telkét sem, hanem csak általánosságban beszól a Kárpátok és az Adria között elterülő hármas hegy és négy folyó hazájáról. De mikor a Szózatot a szatmári irgalmas nővérek éneklik vagy szavalják, akkorérzik és szinte látják, hogy a nemzet dalnoka az ujjával anyaházokra, iskolájukra, udvarukra és kertjükre mutat, és szemeinek komoly tüzes tekintetét rajok szegezvén, lelkének ihlet- erejével azt jelenti ki nekik : itt kell élnetek, itt kell halnotok, ezen kivid sem Szatmáron, sem e hazában, mint otthonotokban, mint anyaházatokban nincsen számotokra hely. Tekintsék, tisztelt Uraim, ezt a nehéz, kötött helyzetet! Ha a város egyesek telkét valamely nagy és fontos közczélért akaratuk ellenére kisajátítja, ezt értem a város részéről is, meg tudom magyarázni az egyeseknek is. Az egyesek ott hagyhatják lakóházokat s átmehetnek a, a városnak egy másik utdzájába, vagy egy másik telkére, hol meg- 1 felelő, sőt az előzőnél talán még ELSŐRANGÚ PAPI- V fa"«“"“-f?'?“™“Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok ÉS POLGÁRI SZABÓ V SZÄTMÄE, Deák-tér 7., (£. emelet). j\ készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CS&P9 LMOS, mester. g Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és önöm kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Szatmár város Tanácsának és Közgyűlésének!
