Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-22 / 52. szám
1 XVIII. évfolyam. Szatmár, 1909. deezember 22. 52. szám. HETI SZEMLE rr ■ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. V\ \ Ű Egy évre Félévre ELŐFIZETÉSI ARAK: 6 K — f. | Megyedévre — 1 K 50 f.- 3 „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHOK V K TN U li F A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes | küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. Karácsonyi g ondolatok. Általános lélektani tapasztalat, hogy mindannyian (vallás-, anya- nyelv-, nem- és rangkülönbség nélkül) képzeletünk villámgyors szárnyain örömmel szállunk vissza a kedves gyermekkorba. Nem is egyszer, hanem számtalanszor lelki szemünk elé idézzük éltünk hajnalát; még most is élénken látjuk azt a rózsás remények-alkotta hajnaipirt, amely gyö- nyörködtetőleg és sokat jóslólag mosolygott le reánk, csecsemőkre, gyermekekre; kellemes érzéssel merülünk el a múlt boldogító emlékeinek szemléletébe; .jól esik lelkűnknek, ha elgondoljuk, mily merészen szövögettük, tervezgettük és festegettiik a jövő képét. Ez a közös vonásunk szülte a a gyermekkoron elmerengő költeményeket; ez termetle és adta a nép gyermekének ajkára a szebbnél- szebb dalokat; ez szólaltatja meg érző keblünket, midőn a mélyen emlékezetünkbe vésődöttgyermekálmok édes öröme és meglett korunk fájdalmas küzdelmei össze-összetalálkoznak szivünkben; ez iil ki ilyenkor ajkunkra a felemelő és átszellemülés mámorában ringató szavakkal: „szép gyermekkor jöjj vissza egyszóra!“ De melyikünk is nem hívogatja vissza szívesen a beszédes gyermekéveket? Hisz’ nem létezik ember a föld hátán, akinek — ha mindjárt kevés számmal is - nem volnának élte kezdetéről emlékezetes, a minden nemes és szép iránt legfogékonyabb időből felejthetetlen pillanatai, boldog napjai! S habár gyermekkori örömeink számra és időre nézve különböznek is egymástól, mindazonáltal bizonyára mindegyikünknek volt egy közös öröm-ünnepe; a szent karácsonyest; az a nevezetes és minden évben epedve várt éj, amelyen az angyalok serege legelőször énekelte, „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratu embereknek/“ az a megható éjszaka, ~ >időn a természet egyszerű gyermeke, a pásztorcsapat felkerekedik az őrtűz mellől, ott hagyja nyáját és odasiet a betlehemi jászolhoz; felkeresi és megtalálja benne a megszületett isteni kisdedet, aki előtt leborulva, a hódolat ezerféle érzésének hatása alatt nem képes egyebet mondani, mint szünet nélkül ismételgetni az angyalok visszhangjaként: „Dicsőség a magasságban Istennek !“ Az igénytelen pásztor szivek kegyeletének szelleme bámulatos gyorsasággal hatolt be a legmagasabb egyének leikébe is; azokéba, akik örök emlékezetben élnek köztünk mais; azokéba, akiket mint „napkeleti bölcsek“-et manapság is elismerő dicsérettel tisztelünk „Három királyok“ ünnepén, (január hó 6-án.) íme, az akkori társadalomnak két legszélső eleme : pásztor és király mily őszinte, tökéletes szeretettel ölelkeznek össze a betlehemi jászolból, mint bölcsőből eredő hitük karjaival, amelynek éltető fénye csakhamar bevilágította és magával ragadta a közbeeső, s ekképpen körülsáncolt hatalmas embertömeget is! — De nem is lehet rajta csudálkozni, mivel négyezer (4000) éven keresztül ostromolta már az emberiség az eget; annyi esztendőn át sóhajtozott, fohászkodott és imádkozott a megígért Messiásba helyezett reményének mielőbbi teljesüléséért; oly sok emberöltőn át kért, könyörgött, rimánkodott, mig végre az állhatatosan hangoztatott „harmatoz- zatok, egek, onnan felülről és a felhők csepegjék az igazat /“ . . . szavak megMagasságok dala.*) Irta: Ujlaky János. í'dvözve légy leszálló, édes este, Oh szent Karácsony, drága ünnepünk. A sártekén bolyongók fényt keresve, Magasraszálló himnuszt zengedezve, Várnak . . . Siess ... oh fényeskedj nekünk. Fagyos homályban vergődik a lélek, Odatapadt a porhoz szárnytalan. Gyuladjatok ki vak felhőszegélyek, Miriád . . . apró mécsei az égnek,2 Mert most a fény nagy éjszakája van. . . . Megnyílt a kéklő harmatos menyország. És Betlehemben Kisded született, Az Erősségek Őt leharmatozták, Egy Szűz ölébe angyalok lehozták, Ki győzedelmes lett a bűn felett. *) Pályanyertes költemény, a gyulafehérvári nagyobb szeminárium ünnepélyén előadja a szerző. Sok ezredévek lobogó reménye, — Örvendj te föld — mert im’ valóra vált. Oh, itt a fény a tikkasztó, nagy éjre, Kiszáradt lelkek ujraszületése Dalolja el ma szárnyaló dalát. Beteljesült a Próféták írása, Kinyitva annyi ködbe zárt szivet, Hogy a bűnös föld örvendezve lássa: Leszállt az Üdv ... az üdvök Messiása . . . . . . Ah! . . Homlokom most Ö legyinti meg. . . . Körül rebeg, s a csillogó fa ágra Szentséges szivét ráfüzögeti. Suhogó, tiszta hószinii ruhába. Kicsiny szolgáit nyugtatón megáldja És átölelve befödözgeti. . . . Felém közéig . . . tekintete eléget, De fényre vágyó lelkem úgy örül, S mig reszketőn . . . remegve hajtok térdet: Lelkem kitárom — Jézusom — Tenéked, Miként a pásztor jászolod körül. ... Emelj... ne hagyj, ne hagyj a bűnbe, porba, Szárny kell nekem, egekre szárnyaló, S ahol a bérezek viharrejtő orma, Azon is túl . . . túlszárnyalok dalolva: Dicsőség Néked „Egy“. .. örök Való . . . Jertek velem — oh hagyjuk itt a földet, Magasságoknak ünnepe a ma. Márványos tiszta messzeség a vágyam, Jertek . . . fürödjünk meg sugárporában. Mienk az Üdv ... a béke Harmata. Üdvözve légy leszálló, édes este, Oh szent Karácsony, drága ünnepünk. A sártekén bolyongók fényt keresve, Magasraszálló himnuszt zengedezve Várnak . .. Siess ... oh fényeskedj nekünk. Megjelent a PÁZMÁKT KÉPES NAPTÁR Kapható a Pázmány-sajtó könyvnyomdában Szatmáron. Ára 60 fillér. Tömeges megrendelésnél kedvezmény. AZ 1910. ÉVRE.
