Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-15 / 50. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. deczembeiTő . A gyermeke megmentésére a szobába siető Babos Gyula kezén és lábán súlyos égési sebeket szenvedett. „Eltűnt kivándorlók. Még ez évjunius havában Amerikába akart kimenni Popo- vics János és Markó László alsókárasz- lói lakos. Tervük nem sikerült, mivel Fiu- méből vissza téritették őket. Erre még forróbb búcsút véve családjaiktól és még több pénzt véve magukhoz, egy — állítólag bilkei — zsidó tanácsára és védnöksége alatt, máramarosi favágónak öltözve gyalogszerrel elindultak Galicia felé. Hogy céljukat biztos siker koronázza az állítólagos kisérő tanácsába egy nagy ládába pakoltatták magukat és igy a határon át, podgyászként szállította őket védőjük. Tervük és megállapodásuk Amerika felé irányult, de hogy 6 hónap óta hol vannak, azt sem a családjuk, sem pedig semmiféle ismerős hozzá tartozójuk megmondani nem tudja. Az itthon maradt két bus — de elég népes — családnak legfejebb valami jó hir hozhatna némi vigaszt,“ Szerencsétlen vég. A máramarosi erdészeti karnak egyik rokonszenves, fiatal tagját ragadta ki boldog családi köréből a halál. Az ifjú erdőmérnök, Podraczky Béla, vadászat közben elesett, fegyvere elsült és a lövedék lábszárába hatolt. A gyors orvosi segély nem menthette meg, vérmérgezésben Nagybocskón meghalt. Halála igaz, mély részvétet keltett. Máramarosszigeten temették el. A temetési szertartást Tamás Jenő segédlelkész végezte. Helyettes baka. Dávidovics Mózes Áron izai lakos fia a Chájem be lett sorozva katonának. Az apja szerette volna keresetképtelenség jogán kireklamálni fiát, de mert nem valami nagy volt hozzá a reménye, hát kénytelen volt olyan módhoz folyamodni, amely esetleg eredményre vezet. 20 koronáért kibérelte Lebovícs József keresetképtelen bedő- házi suszterlegényt és a pótsorozásra azt állította a bizottság elé. Azonban a sorozóbizottság gyanúsnak kezdte találni a bakajelöltet és vallatóra "fogta, amire kiderült a turpisság. Az ügyletet és a helyettes baka- ságot pártfogásába vette a büntető bíróság. A vonatból kilökött kalauz. A múlt héten szerencsétlen halállal meghalt Erdős László kalauz a Debrecen-Budapesti vonalon. A harmadik osztályon több részeg munkás utazott s közöttük három jegy nélkül. A kalauz kérte tőlük a jegyet, mire azok a kalauzt a robogó vonatból kidobták. A kalauz azonnal meghalt. A csendőrség pedig a garázda utasokat elfogta. Az elhagyott férj merénylete. A múlt nap szenzácziós eset történt Nagykárolyban. Egy elhagyott férj megakárta ölni a feleségét. Az eset a következő: Juhász Lajos fiatal szabóiparos rossz viszonyban élf feleségével Antal Máriával. A férj folyton ré- szegeskedett, nem dolgozott, s a szegény fiatal asszony kénytelen volt elhagyni s Orbánná Petőfiutczai varrodájába lépett be, hogy fenn tudja magát tartani. A férj többször kérlelte nejét a visszatérésre, de az ismerve már férje természetét, hajthatatlan maradt. Ilyen körülmények között a múlt napon végzetes tettre határozta el magát. Miután előbb jól beszeszelt, revolverrel beállított a varrodába. Először szépen kérlelte nejét a visszatérésre, de midőn ez hallani sem akart róla; előrántotta revolverét s az ott dolgozó 10—12 leány közt isszonyu pánikojt keltve, 6-szor nejére lőtt. A golyók közül azonban csak a hatodik találta az asszonyt az álián súlyosan, de nem élet- veszélyesen. Egy eltévedt golyó Geng Rózsika varróleányt sebesitette meg. A férj önmagát is halálra szánta, de a fejének czélzott golyó csak a kalapját fúrta keresztül. Ezután elakart rohanni, hogy újra töltényeket vásároljon, de a rendőrség letartóztatta s már átki- sérték az ügyészséghez, hol majd elég ideje lesz józan fővel elmélkedni tettének következménye felett. A „Vasárnapi Újság“ mostanában küldi szét előfizetőinek ünnepi ajándékát a „ Karácsonyi-^ mely az idén is a nagyszámú kiváló közlemények és művészi illusztrácziók javát adja olvasóinak. E diszalbumot, mely nagy terjedelme és pazar kiállítása mellett a legszebb karácsonyi ajándék, azok az előfizetők is ingyen kapják, a kik 1910-től kezdődőleg lépnek az előfizetők sorába, sőt ezeknek a deezember havi számokat is megküldi a kiadó- hivatal. A “Vasárnapi Újság“ előfizetési ára félévre 8 korona. Mutatványszámokkal szívesen szolgál a kiadóhivatal. (Budapest ,IV., Egyetem-u. 4.) A szatmári népkonyha által 15 éves fennállása alkalmából 1909. december 19-én délután 5 órai kezdettel a Pannónia nagytermében műkedvelői előadással egybekötött ozsonnára következő műsort adták ki: 1. Prolog : irta dr. Burger Dezső, előadja Groszman Sárika urleány. 2. Moszkowski Walzer; zongorán előadja Einhorn Irén urleány. 3. Napernyő tánc, spanyol Cake-walke, táncolja Rubinstein Ernácska. 4. Dialog : irta Dénes Sándor, előadják cs. Mayer Juliska urleány és Medgyesi István. 5. a) Legenda Vieniavszki b) Canzonetta d’ Ambrosio, hegedűn előadja: Tanódi Anna urleány, zongorán kiséri: dr, Tanódy Endre. 6. Felolvasás: irta Dénes Sándor, felolvassa Reiter Sárika urleány. Belépti dij személyenként ozsonnával együtt 3 K., karzatjegy 2 K. Jegyek Lővy Miksa könyvkereskedésében és a pénztárnál válthatók. Műsor kezdete esti fél 9 órakor. Állatvédelmi intézkedés. A vidéki fogattulajdonosok, különösen szerdai napokon azt a rossz szokást vették fel, hogy fogataikat óraszámra kint hagyják állani a Pannónia előtt s miután e körülmény nemcsak közrendészeti, de emberiességi szempontból is kifogás alá esik, a főkapitány ez állapotokat megszüntetendő, a csendőrség utján megtette a kellő intézkedéseket. CSALÁDI KÖR. Egy anyának könnyei. Irta : Bodnár Gáspár. V. Az anya. A férj változni kezdett. Tszen a lassan, de folyton hulló vizcseppek még a legkeményebb követ is kiássák. Monika szakadatlan türelme, kedvessége, az erős asszonynak erényei a kemény férfi szivére mégis csak nemesitő hatással volt. Még nagyobb reményt hozott a szomorú tűzhelyre — Monika anyasága. Monika anyává lesz. S még virágzó fiatalságában, egymást követve három gyermek öleli nyakát. És viszonozzák mosollyal az ő, még mindig hulló könnyeit. Első gyermeke Ágoston. Ami Ágostonunk, kivel e sorok folyamán minduntalan találkozni fogunk. Volt még egy fia és egy leánya. Monika — családja. Az ő édes mindene. Szomorúságának vigasztalója, szenvedéseinek kárpótlója. Ezek a gyermekek tartották őt fenn most. Erősebben mint valaha. Akkor, mikor senkije, de senkije sem volt. Mintha minden felleg elszállott volna a család életének egéről. Mintha boldogtalansága egyszerre édes örömmé, tiszta, derült paradicsommá változott volna. Azt hitte, nincs boldogabb asszony nálánál, széles e világon. Tszen még férjét is megszeliditette, megváltoztatta ... ez a kedves fészek. Ezek a csicsergő, gőgicsélő kis jószágok. Oh, mikor estenden térdeire kúsztak gyermekei és úgy hallgatták keresztény taui- tásait . . . föld és ég közt láthattátok volna a világ legszebb, legmeghatóbb jelenetét. Aminőt csak a szerető anya keblén és keresztény családok tűzhelyén találhattok. És mégis és mégis 1 Mónikának csalódnia kellett. A szenvedés még nem volt elég. Isten akarja, hogy tovább tartson. Hogy égessen, tisztítson. Hogy a tövis koszorú még mélyebben hatoljon. Agyába, szivébe, leikébe. Az apa, az ő javulni látszó férje visz- szaesett. Folytatta kiesapongó életét. Lelkét, szivét nem hatotta át a bárom szép gyermek gondolata, szeretete, jövendő sorsa. Monika halló könnye se. Az a köny, amely most már nem magányosan folyik. Látta és érteni kezdette a legnagyobb fia is. Ágoston A Aki komoly, mély szemeivel nézte-nézte a könnyező, siró anyát. Ki tudja mi érzés támadt a kis fiú lelkében? Ki tudja nem-e már most kezdette érezni e könny erejét, hatalmát ? Az apa és különösen környezete megakarták akadályozni, hogy Monika keresztény módon nevelhesse gyermekeit. Nem tehették. Mónikái már hős volt. Aki nem ijedt meg a vihartól. Isten adta neki az erőt arra, hogy megvívja az erős csatát. Megmutatta, mit tehet a hős anya még akkor is, ha egyedül áll. Ágostont templomba viszi. S mig többi, gyermekeit otthon szoptatja ... a legnagyob- bik fiút tanítja. Alig tud még Ágoston beszélni és már ismeri az imádságot. Naponkint az eget mutatja neki a bus földről. Így teremti meg lassan, de biztosan fia lelkében azt a mélységet, melyet később . . . senki sem tudott betölteni. Csak a nagy Isten! VI. A letört virág. Monika remegve gondol az időre, mikor fiának, Ágostonnak el kell majd hagynia a szülei házat. El kell hagynia jövője, pályája érdekében, hogy tanulmányait végezhesse. Otthon nem volt kedve Ágostonnak a tanulásra. Pedig fényes, nagytehetségének szikrája njár ki-kicsi Hant. De a környezet, a viszonyok nem kedveztek előre való haladásának. Elhatározták tehát, hogy Ágostont a mintegy hat órányi távolságba levő városba küldik. Monika fájdalmas, lemondó szívvel egyezett bele, hogy fia távozzék meleg kebeléről. De nem tehetett semmit. Beleegyezett, s a tekintetben vigasztalta magát, hogy ez gyermeke jövőjéért történik. Meg aztán nem is végtelen távolság választja el őket egymástól. Ágoston csakugyan kibontotta szép tehetségének szárnyait. A lángésznek határo
