Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-11-10 / 46. szám

XVIII. évfolyam

Szatmár, 1909. november 10.

4>G. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

KI,((FIZETÉSI ARAK

evre — 6 K — f. negyedévre — 1 K 50 f.

évre 1— 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér,

ítéknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár.

Felelős szerkesztő

ItÁT fi O 11 V E N IJ 14 E.

A lap kikdója:

A „PÁZMÁNY SAJTÓ“

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány Hajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor.

Nyiltter sora 10 fillér.

A. U»|> iiieirjeleiiik minden szerdán.

A magyar ifjúság eszményképe.

(Bgp.) Sokszor és jól foglalkozzunk a nemzet történelmével.

Mentői jobban látjuk, hogy egy bizonyos töredéke a tudósoknak (?) szándékosan tompítani igyekszik a nemzet és különösen az ifjúság történelmi érzékét: annál serényebben ássuk ki a magyar földből őseink emlékét, hogy szellemét, eszményeit elvonhassuk és az ifjúsággal megértetni tudjuk.

Nemzeti ünnepeinknek ne csak külső, csillogó fényű kerete kösse le az érzékeket. Lássuk el a magyar ifjúság lelkét, szívét tartalommal. Vonjuk félre előttük a múltak fátyolát. Egyik kezünkkel mutassunk oda, ami már elmúlt. A másikkal pedig, aminek jönnie kell, hogy hozzákapcsolódjék a századok lánczaihoz.

A magyar nemzetet a Gondviselő Isten nagyon szerette. Ma is szereti. Kezeinek nyomára akadunk az idő minden* pillanatában. A mi történelmünk az Isten egyik legszebb könyve, gyémánt kiadása. Csak ki kell nyitnunk, hogy belőle olvashassunk. - ---------------Az elmúlt héten a kath. magyar ifjúság kinyitotta ezt a könyvet. A történelem egy csudás lapját szemlélte. Azt a lapot, melyre sziiz szent illírének, a magyar ifjúság eszményképének megragadó élettörténete vagyon írva.

... És az ősz király, népének atyja, az alkotmányszerző, a hithirdető Apostol, István gyászba borul. Egyetlen mindenét,szivének reménységét, Imre fiát hívja, szólítja magához a jó Isten. És szólítja — hívja — mikor? Mikor tépő gonddal borong a király, hogy ki leszen utódja? Mikor a kereszténység veteményes kertjében a legszebb virágok bimbóba szöktek. Akkor hívja az Isten á fiát a menyekbe.

Szomorú, de fönséges lapja ez a mi történelmünknek.

A Gondviselő Isten a szép magyar ifjút még miylőtt a világ hófehér lelkén legkisebb szennyet ejthetne: magához hívja —szólítja. Hogy ott a csillagokon túl legyen a Magyarországnak szép, fönséges eseményképe. Azzá is lön.

Mikor tehát az egyik kezével könnyet íAkaszt a Gondviselés a

nemzet szemében, hogy e könyek legyenek az ő nagy megpróbáltatásainak kezdő jelei: akkor a másik kezével a nemzet egére odatüzi a magyar ifjúság eszményképét.

Nem féltem a magyar ifjúságot, mig eszményeket keres.

Pedig keres. És talál, ezt én jól tudom. Jól tudom azt is, hogy a magyar ifjúság nagy része az anyaghoz van tapodva. Nem él eszményekből és eszményeknek. Mert ifjúságunk többsége a létért való küzdelmek közt nő fel és töri az utat, mely pályájához vezet. Mert irányítása nem a nemzet szellemében történik.

De annál vigasztalóbb, annál erősebb zálog a jövendőre nézve, hogy az ifjúság e mostoha időkben is keresi az eszményt. Lelkesedik, harcol érte. És megérti, lelkének nemes tartalmát gyarapítja általa, hogy a jövőbe reménnyel tekinthessen.

Nem féltem a magyar ifjúságot, mig a hit és honszerelem lelkében egy gyökérből fakad. Mig az élet célját korán megérti és napról-napra meggyőződik, hogy a kötelesség szent teher, melyet hordoznia kuli bátran és ünneA becses hag'yaték.

— Irta: Kerényi Rezső. —

Megindultan nézek e küszöbről be a homályos szobába. Idegeimen valami titkos erő fut végig. A némű csend varázshat ísa leköti félénk tagjaimat s valami unszol be-be a szoba közepére. Úgy teszek. Halk léptekkel haladok és egyszerre gyökeret ver a lábam,

Megállók s ide-oda tekintek, mintha keresnék valamit, mintha uj volna a lakás, sohasem láttam, volna. Hasonló voltam , a falusi emberhez, aki kirakatot szerűiéi.

Minden egyszerű, minden szegényes, pedig mindenféle csecse-becse gipszvirágok, porczellán-vázák,; kép^k díszítették a bordó falakat. Csak úgy gyorsan vizsgáltam végig a sokszor látott szobát. Mert a kedves, öreg urat meg-meglátogattam.

A sok dísznek hült helye. S mégsem tűnt fel nekem oly különösnek, csak eleinte. Leginkább az szúrt szemet, hogy a jóságos agg plébános hiányzott, ,aki máskor az Íróasztalnál pipázgatott. Most pedig nincs itt, szelíd arcza nem mosolyog a tölgyszékből.

Neszt hallok valamelyik szobából . . . Figyelem, ugyan mi lehet; majd megyek, hogy kutassam, hiszen úgy érzem, mintha rokonom szobáiban járnék-kelnók.

Meghökkentem. Meglepetés ért. Sok a vendég a mai napon. Rokonok ezek, emlékszem, hogy láttam őket. Én is odafurakodom .s bámulok, a fehér párnákra, mik között feltűnik az agg arcz, mely nemrég még mosolygott az íróasztal mellől s amely most viaszos, mert szenved.

Szótlanul állanak az ősz plébános ágyánál rokonai. Elfojtják lélekzetüket, hogy ne zavarják a beteget. Csend honol az ajkakon, köny csillog a szemekben, amolyan titkos köny. Lopva röppen a sóhaj a szivekből, bánatosak a keblek. Ólomsulyként nehezednek a perczek lelkűkre,.hisz utolsó perczeket várnak. Kimeresztik szemhéjaikat, hogy a vonagló lelkész képén mikor látnak könnyebülóst.

Megserczen a gyertya és olyan busán

árasztja a fényét, ide-oda lobogtatja lángját a légáramlatban. Talán sir ez is. Vibrál gyorsan, reszketőn.

Megrezzen mindenki. Gyenge az érző ember ilyenkor. Kétszeres figyelemmel nézik, nézik az aszott arczot, az_ ősz fehér fürtöket, a becsukott szempárt, a remegő ajkakat, a tremoláló kezeket, a pihegő mellet.

— Istenem, segítsetek! — kiált fel váratlanul a beteg s nagyot fordul, erősen feldobja magát az ágyban.

Ott teremnek a rokonok. Az izgatottságtól összevissza kapkodnak és sóhajtoznak Remegnek, fél mindegyik. Sajnálják a szeretett bácsikát. Lesik mozdulatát, mint a növény az üdítő esőt. Számlálják a pillanatokat, vájjon melyik lesz az, melyben mosoly szökik a szenvedő arczára, túl éh a krizist. Valahányat ketyeg az óra, annyi kétkedés, annyi nehéz, baljóslatú gondolat rakódik le agyukban. Az egyik ezt, a másik a másik azt gondolja. Hogy melyik teljesül be, ők sem tudják, csak az élet ura.

AZ 1MO. ÉVRE.

Kapható a Pázmány-sajtó könyvnyomdában Szatmaron. Ára 60 fillér. Tömeges megrendelésnél kedvezmény.

i'u(.v