Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-10-06 / 41. szám
Szatmár, 1909. október 6. HETI SZEMLE 8 azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ő eleinek, apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harmincz kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében,?rendezzük sajtó alá: egész regényköltószetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 díszes kötésben, 120 korona). Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy Írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar műveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. Akiben ereje él, lángja ég: egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Ékesítsünk fel minden magyar könyvtárt minden magyar könyvtárnak ezzel a díszével: Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláris kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk igy, hanem a nemzetnek legbiztosabban termő magot hintünk. Budapest, 1909. szeptember havában. A Mikszáth-jubileum bizottsága: Apponyi Albert elnök. Kossuthszobor-leleplezés. Szinyérváralja nagyközség közönsége Kossuth Lajos emlékének szobrot állított, melyet vasárnap lepleztek le nagy ünnepséggel. Ez a hatvannegyedik szobor, melyet az ország közönsége Kossuth Lajos emlékére állított. A leleplezési iinnnepélyen megjelentek a magyar országgyűlés képviselőházának, főrendiházának, Szatmár vármegyének és a szomszédos vármegyének képviselői. dolja. En is tudom mire, milyen kenyérre jöttem, ügy látom nem is kell koplalnom. — Nono! Világért se értek én igazi koplalást. Modern értelemben tessék venni ezt a szót. Hiszen mégis csak intelligens állás. És ekszponált állás. Abból a püspökfalatból bizony bizony elférne a plébániának is. Hadd jusson mindenkinek. Ez az igazság. Igenis, — folytatta Zrínyi ur most márj elbizakodott, magas hangon, — igenis a törvényes kormányzat vegye kezébe és ossza meg... — Kicsoda ? — mozdult meg az öreg tiszteletes ur és fiatalos fürgeséggel ugrott fel ülőhelyéről. — Az országos törvény, — javította ki elszólását Zrínyi ur, nagyon csendes, magyarázó hangon. Mert az a rendje, hogy az egyházi vagyont summázni kell és pedig vallás- különbség nélkül . . . Darázscsipés kismiska ahhoz képest, a milyen szúrást érzett e pillanatban a tiszteletes ur és minden olvasóköri tag, akinek a lelki üdvét a tiszteletes ur munkálja. — Mit beszél? — Megbolondult! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, minthogy már előzőleg az erzsébet- falvai Kossuth-szobor leleplezésére Ígérkezett, a maga és az országos függetlenségi párt képviseletével Földes Bélát, a kerület országgyűlési képviselőjét bízta meg, ki a képviselőház küldöttségének vezetője is volt. A leleplezési ünnepélyen megjelentek Kun Árpád, Kelemen Samu, Pap Zoltán, Pap Béla és Szúnyog Mihály országgyűlési képviselők, Falussy Árpád főispán, továbbá Adler Adolf dr. a nagykárolyi, Ósomay Imre a szatmári, Mándi Zoltán, a sziny ér váraljai függetlenségi párt elnökei, Ember Elemér dr. és Lévay József alelnökök, Farkas Jenő felsőbányái polgármester. Torday Imre nagybányai polgármester helyettes, Smaregla János tanácsos, Bartha Kálmán szatmári gadasági tanácsos, Szilágyi Tihamér járásbiró,|Fnm/í: József római katholikus főesperes, Sátor Dávid református esperes, stb. Az ünnepély reggel 9 órakor kezdődött a községi képviselőtestület diszülésével, amelyen Ember Elemér dr. indítványára a teret, ahol a szobrot felállították, Kossuth Lajos- térnek nevezték el. Ezután a református templomban istentisztelet volt. A szoborleleplezési ünnepély délelőttit órakor vette kezdetét. A dalárda Fábián István vezetésével a Himnuszt énekelte el. Az ünnepi beszédet Földes Béla, a kerület országgyűlési képviselője mondotta: Beszéd közben lehullott a lepel a szoborról. A nagy talapzaton Kossuth Lajos mellszobra áll, mely Kossuthot fiatal korában ábrázolja. Mándy Zoltán a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot, melyet a község nevében Bárány Béla főbíró vett át. Pap Zoltán országgyűlési képviselő el- szavalta ez alkalomra irt magasszárnyalásu ódáját, majd a szobor megkoszorúzása következett. A képviselőház koszorúját Földes Béla tette le. Ezután a függetlenségi párt koszorúját helyezte el. A főrendiház koszorúját Mándy Zoltán, Szatmár vármegye koszorúját Falussy Ápád dr. főispán helyezte el. Ezután még mintegy ötven koszorút helyeztek a szobor talpazatára. Délben bankett volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A bankettről Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert és Just Gyulát, a képviselőház elnökét táviratilag üdvözölték. HÍREK. Szüreti emlékek. Régen nem volt vigság az Édes Gergely szőlőjében. O is úgy járt, mint annyi más száz és száz ember. Belekötött az az apró bogár, minek hogy neve filokszera, mind közönségesen tudva vagyon. Ott állott az ő szőlőföldje éveken keresztül. Ütötten, kopottan, kopaszon, Mint az árva gólya, melynek nincsen pártfogója. Édes Gergely feléje se ment. A borházra is úgy nézett, ha a távolból meglátta, mint valami elátkozott várra, Szinte azt gondolta, hogy a kegyetlen filokszera ur tartja megszállva. Hanemhát nincsen olyan hosszú, aminek vége ne lenne. Édes Gergely makacssága is megtört. Neki eresztette kedvét, gondját, munkáját az uj szőllőmivelésnek. Imhol a hosszú, fárasztó munka, türelem az idén teremte meg az első valamire való édességet. Hej pedig sokszor mondogatta az anyjoknak: — Hamvas ember leszek én már, mikor meges’ szüretelünk. — Nem baj, — felelt az asszony boldogan. Hej apjok, tudod akkor is édes leszen — Elment az esze ? — Az élelmes kéz ! — dörgött hatalmasan a kurátor. — Az osztó igazság, — brekegett most már Zrínyi ur — és semmi más. Utóvégre, ha az egyházi birtokokról van szó, a modern felfogás nem ismer valláskülönbséget. — De mi ismerünk, — hangzott a kurátor szava a szögletből. — Már belekóstolt az élelmes kéz a falu földjébe — szólt Márton gazda. — Étvágya támadt, — egészítette ki János gazda. — D’szen abból nem eszik — szorította kezeit ökölbe Es’ván gazda. — Az élelmes kéz, — dörögte újra a kurátor. Zrínyi ur hizony nem volt erre a jelenetre elkészülve. Sápadtan állott egy ideig a nagy asztal mellett, mint a szobor. Aztán vette kalapját és távozni igyekezett. — A szocziális társadalomé a jövő. Az bizonyos, — feleselt vissza még útközben is. A szocziális osztó igazság pedig egyformán fog mérni, osztani, annyi bizonyos. Az utolsó szavak már a folyosón hangzottak el. * * * A tiszteletes ur is karonfogja a fiatal plébánost. A vén hárshoz érnek. Ott leülnek egy kis pihenőre. Néma csend borul a falura. A magas ég már megnépesedett csillagokkal. A hold teljes fényében ragyog. — Lássa, lássa, öcsémuram. Egy bolond belelöki a csendes tóba a követ, száz okos se tudja aztán hihuzni. Esze van az én kurátoromnak. Holt kéz helyett jön az élelmes kéz. Szólt a tiszteletes és öreg botjával nagyokat ütött a földre. A plébános ur hallgatott. Talán várta, hogy a tiszteletes ur tovább szőjje gondolatait . . . — Ne is mozgassák — folytatta a tiszteletes ur a beszédét, — ne is mozgassák az egyháznak szentelt földeket, mert aztán elmozdul majd az egész kerek magyar föld ... A holt kéz helyett dolgozni fog az élelmes kéz . . . Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az forduljon bizalommal VujaJánosM Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), ■ aki dúsan felszerelt ezipö-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült ezipö- ket és csizmákat nagyon Is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bör-és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipök és csizmák is készülnek.
