Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-16 / 51. szám

XVII, évfolyam. Sasaim ár, 190H. deezember 16. 51. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 , 50» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Fömunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Fáz sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdkn. Kath. sajtópártolás. A szent karácsony lélekemelő, fonséges és szeretetet árasztó ün­nepe előtt állunk. A katholikus vi­lágnézet eme diadalmas pontjánál az ószövetségi népek vágyakozásá­val tekintünk a jövőbe; várjuk a Messiást, a Megváltót, hogy az er­kölcsi tespedésbe siilyedt társadalmi és közéletet annak újjászületésével ajándékozza meg. Az anyagias vi­lág érdekharezában különösen jól esik nekünk itt megállapodni ak­kor, amikor látjuk, hogy a közéleti tisztesség és az egyéni becsületnek, a krisztusi tanításon alapuló morá­lis rendnek legintenzivebb támadá­sával állunk szemben. Különösen jól esik nekünk itt megállapodni, hogy a szeretet e magasztos ünne­pén szent érzelmekkel hevítsük lel­ki életünket, melegebb vágyódással nézzünk a jövőbe, mely sok meg­próbáltatást tartogat számunkra; mely kitartó, lankadatlan buzga­lommal teljesített munkálkodást vár tőlünk. Szeretet ünnepe a karácsony, de nem a múlandó javak szerete- tét jelenti; a békesség ünnepe is, de a keresztény világnézetek har­czában ne értsünk alatta meghu- nyászkodást. A Messiás születése kiinduló pontja volt amina nagy harcznak, melyet a krisztusi tan ellenségei indítottak az Anyaszent- egyház ellen. S ezen évezredes küzdelemnek ma már azon stádiu­mához jutottunk, amikor nem uta­síthatjuk vissza a felénk dobott keztyüt, ha csak nem akarjuk az ellenfél győzelmét biztosítani. A modern kor leghatalmasabb eszközével, a sajtóval léptek fel el­lenünk. A sajtó az a fegyver, mely­nek erejébe helyezik minden remé­nyüket. S a katholiczizmus, mely e hazában numerikus többségben van — de erőben, sajnos, gyenge — tétlenül nézhetné azt a munkát, melyet a keresztényellenes sajtó végez? — Tétlenül nézhetnők-e azt, hogy a vallás és hazaszeretet ér­zelmét, mit iskolában, templomban, társadalom- és közéletben a tel­kekbe plántál, azt az erkölcstelen, vallástalan, lélekizgató, néprontó vallás- és hazaellenes sajtó kaján gyönyörűséggel zúzza szét ? Hogy gázolja le, rombolja szét szakadat­lanul mindazt, mi e nemzetnek lét- jogosultságot adott ezer éven ke­resztül, a hit és honszerelmet? — Csak fásult, czinikus, meghasonlott ember tud ebbe belenyugodni. Az ébredező kereszténység soha sem fog ebbe belenyugodni. A tet­tek katholiczizmusa soha sem tűr­heti el ezt. Szóval szót, betűvel be­tűt fog szembe állítani, mert jól tudja, hogy a jövőnek hatalmas küzdelme a sajtó porondján fog le­játszódni. Azért tűzte ki első és legfőbb feladatnak a keresztény magyarország restaurátióján dolgozó seregnek vezérkara a kath. sajtó támogatását, mert enélkül minden törekvés sikertelen marad. Katho­likus sajtó nélkül katholikus poli­tika, kath. társadalmi és közélet ura már el sem képzelhető. Ez el­len érvelhet az, aki nem akarja, vagy nem tudja felfogni a tények, a dolgok állását. A katholikus sajtót csak katho- li kusok tehetik nagygyá, hatalmassá. És mégis, hányán vannak még most is közöttünk, akik helyeslik, sőt meg is dicsérik a sajtó moz­galmát és . . . és kérdem, ezek közül hányán léptek már be a kath. sajtóegyesület tagjai sorába; hányán vannak, kik szennyes és ledér hírlapi termékek helyett katho­TÁRCZA. Hófehér ruhában. Ködselyembe öltözött a fáknak Lombjavesztett őszi koronája. Dísze is van ! Hull az esti harmat. Gyöngyvirágát bőven ontja rája. Est-imámat ez a kép sugalja: . . . „Kérem, Isten, végtelen kegyelmed ! Gyönge'lelkem őszi hervadását Irgalomnak fátyolával fedjed! Oh feledd, hogy annyi sok a vétkem És takard be szivem pusztaságát, Mint takarja köd selyemruhája Lombjavesztett fáknak koronáját!“ . . . Est-imámat őszi kép sugalta. Nyári álmot álmodék utána. Vigaszomra angyalok vezettek Csillagidőn fel . . . a menyországba. Gyönge lelkem disztelen világát Hogy takarjam: uj ruhát adának. Biztatóan csillogott le róla Fénye Isten békemosolyának. Álmodék ... de mintha mégsem álmot Láttam volna: úgy tűnik fel nékem. Ki a mezők liliomát ruházza, Meghallotta esti könyörgésem. Mig az álom képei szövődtek, Földre hullt a tél ezüst esője. . . Puszta ágak, hegyek koronája És a föld is —• hófehér lett tőle. . . ...Jött a hajnal. Áldozásra mentem Uj karingben, „hófehér ruhába.“ Puszta lelkem ime eltakarta, Ki a mezők liljomát ruházza! Vándorok. Bajainkról beszélgetve ketten Ott ültünk a kerti fák alatt. Fent az égen félve kiáltozni Hallottunk egy — vándormadarat. „Ládd, barátom, — mondám én örömmel Mennyivel szebb a mi életünk! Szegény madár elkésett örökre, Mi a sirtól, S a jobbik hazából: el nem késhetünk l Uj imádságom. Visszanyertem végre valahára Drága kincsem: egészségemet. Mint madárka puszta, üres fészkét Elhagyom már ezt a fekhelyet! Elfeledni mégse’ fogom többé, Bár tüzes volt, kemény, szótalan, Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki forinton bevásárol ---­a színházzal Krámer Jeremiá Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések ölesén kaphatók. Lelkészek és tanítók részére 10°/o árkedvezményt nyújtok. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom