Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-16 / 51. szám
XVII, évfolyam. Sasaim ár, 190H. deezember 16. 51. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 , 50» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Fömunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Fáz sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdkn. Kath. sajtópártolás. A szent karácsony lélekemelő, fonséges és szeretetet árasztó ünnepe előtt állunk. A katholikus világnézet eme diadalmas pontjánál az ószövetségi népek vágyakozásával tekintünk a jövőbe; várjuk a Messiást, a Megváltót, hogy az erkölcsi tespedésbe siilyedt társadalmi és közéletet annak újjászületésével ajándékozza meg. Az anyagias világ érdekharezában különösen jól esik nekünk itt megállapodni akkor, amikor látjuk, hogy a közéleti tisztesség és az egyéni becsületnek, a krisztusi tanításon alapuló morális rendnek legintenzivebb támadásával állunk szemben. Különösen jól esik nekünk itt megállapodni, hogy a szeretet e magasztos ünnepén szent érzelmekkel hevítsük lelki életünket, melegebb vágyódással nézzünk a jövőbe, mely sok megpróbáltatást tartogat számunkra; mely kitartó, lankadatlan buzgalommal teljesített munkálkodást vár tőlünk. Szeretet ünnepe a karácsony, de nem a múlandó javak szerete- tét jelenti; a békesség ünnepe is, de a keresztény világnézetek harczában ne értsünk alatta meghu- nyászkodást. A Messiás születése kiinduló pontja volt amina nagy harcznak, melyet a krisztusi tan ellenségei indítottak az Anyaszent- egyház ellen. S ezen évezredes küzdelemnek ma már azon stádiumához jutottunk, amikor nem utasíthatjuk vissza a felénk dobott keztyüt, ha csak nem akarjuk az ellenfél győzelmét biztosítani. A modern kor leghatalmasabb eszközével, a sajtóval léptek fel ellenünk. A sajtó az a fegyver, melynek erejébe helyezik minden reményüket. S a katholiczizmus, mely e hazában numerikus többségben van — de erőben, sajnos, gyenge — tétlenül nézhetné azt a munkát, melyet a keresztényellenes sajtó végez? — Tétlenül nézhetnők-e azt, hogy a vallás és hazaszeretet érzelmét, mit iskolában, templomban, társadalom- és közéletben a telkekbe plántál, azt az erkölcstelen, vallástalan, lélekizgató, néprontó vallás- és hazaellenes sajtó kaján gyönyörűséggel zúzza szét ? Hogy gázolja le, rombolja szét szakadatlanul mindazt, mi e nemzetnek lét- jogosultságot adott ezer éven keresztül, a hit és honszerelmet? — Csak fásult, czinikus, meghasonlott ember tud ebbe belenyugodni. Az ébredező kereszténység soha sem fog ebbe belenyugodni. A tettek katholiczizmusa soha sem tűrheti el ezt. Szóval szót, betűvel betűt fog szembe állítani, mert jól tudja, hogy a jövőnek hatalmas küzdelme a sajtó porondján fog lejátszódni. Azért tűzte ki első és legfőbb feladatnak a keresztény magyarország restaurátióján dolgozó seregnek vezérkara a kath. sajtó támogatását, mert enélkül minden törekvés sikertelen marad. Katholikus sajtó nélkül katholikus politika, kath. társadalmi és közélet ura már el sem képzelhető. Ez ellen érvelhet az, aki nem akarja, vagy nem tudja felfogni a tények, a dolgok állását. A katholikus sajtót csak katho- li kusok tehetik nagygyá, hatalmassá. És mégis, hányán vannak még most is közöttünk, akik helyeslik, sőt meg is dicsérik a sajtó mozgalmát és . . . és kérdem, ezek közül hányán léptek már be a kath. sajtóegyesület tagjai sorába; hányán vannak, kik szennyes és ledér hírlapi termékek helyett kathoTÁRCZA. Hófehér ruhában. Ködselyembe öltözött a fáknak Lombjavesztett őszi koronája. Dísze is van ! Hull az esti harmat. Gyöngyvirágát bőven ontja rája. Est-imámat ez a kép sugalja: . . . „Kérem, Isten, végtelen kegyelmed ! Gyönge'lelkem őszi hervadását Irgalomnak fátyolával fedjed! Oh feledd, hogy annyi sok a vétkem És takard be szivem pusztaságát, Mint takarja köd selyemruhája Lombjavesztett fáknak koronáját!“ . . . Est-imámat őszi kép sugalta. Nyári álmot álmodék utána. Vigaszomra angyalok vezettek Csillagidőn fel . . . a menyországba. Gyönge lelkem disztelen világát Hogy takarjam: uj ruhát adának. Biztatóan csillogott le róla Fénye Isten békemosolyának. Álmodék ... de mintha mégsem álmot Láttam volna: úgy tűnik fel nékem. Ki a mezők liliomát ruházza, Meghallotta esti könyörgésem. Mig az álom képei szövődtek, Földre hullt a tél ezüst esője. . . Puszta ágak, hegyek koronája És a föld is —• hófehér lett tőle. . . ...Jött a hajnal. Áldozásra mentem Uj karingben, „hófehér ruhába.“ Puszta lelkem ime eltakarta, Ki a mezők liljomát ruházza! Vándorok. Bajainkról beszélgetve ketten Ott ültünk a kerti fák alatt. Fent az égen félve kiáltozni Hallottunk egy — vándormadarat. „Ládd, barátom, — mondám én örömmel Mennyivel szebb a mi életünk! Szegény madár elkésett örökre, Mi a sirtól, S a jobbik hazából: el nem késhetünk l Uj imádságom. Visszanyertem végre valahára Drága kincsem: egészségemet. Mint madárka puszta, üres fészkét Elhagyom már ezt a fekhelyet! Elfeledni mégse’ fogom többé, Bár tüzes volt, kemény, szótalan, Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki forinton bevásárol ---a színházzal Krámer Jeremiá Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések ölesén kaphatók. Lelkészek és tanítók részére 10°/o árkedvezményt nyújtok. ^
