Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-10 / 40. szám (50. szám)

Szatíra ár, 190&. deczember 10. 40. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hol a képviselőház? Az 1867. évi XII. t.-cz. azt * mondja, hogy a magyar kormány­nak nemcsak joga, de kötelessége befolyási gyakorolni a külpoliti­kára, hogy rólunk, nélkülünk ne határozzanak semmit. Az ország- gyűlésnek pedig joga és köteles­sége éber figyelemmel kisérni az eseményeket ésellenőrizni, teljesiti e és miképen a kormány ezen fontos kötelességét. Ezzel szemben mit látunk? . . . Naponta riasztó háborús hirek ér­keznek. Forrong az egész Balkán, a nagyhatalmak diplomácziái élénk jegyzékváltásban vannak egymás­sal. A magyar ezredekből innen is, amonnan is szállítják lefele a pót- tartalékosokat Boszniába, hajóha­dunk ott áll a Dunán, tüzérek gyorstüzelőkkel felszerelve hagyják el hazánk határait, a műszaki ka­tonákat is konczentrálják. Azt a hivatalos közlemények is beismerik, hogy közel százezer emberünk van már Bosznia és Herczegovina terü­letén. Ezzel szemben azt nem hall­juk. hogy csak egy osztrák baka is betette volna a lábát a vészé­Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Fömimkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ lyeztetett területekre, —■ legalább is elfogadható számarányban nem. Ügy látszik, hogy ez a kis fegyvercsör- tetés egészen a mi bőrünkre megy. Ennek daczára nem akad egyet­lenegy képviselő az országházban, aki megkérdezte volna a kormány­tól, hogy mit is akarunk mi tulaj­donképen Boszniával. Miféle nem­zeti érdek az, hogy fiaink kiálta­nak a harcztérre vérüket ontani?... Ha elfoglaljuk Boszniát, kinek a javára foglaljuk el?... Magunk­nak, vagy az osztrákoknak, a hor- vátnak vagy valaini abszurd közös hatalomnak? ... És ha bármelyik eset következnék be, mi haszna lenne abból Magyarországnak, a magyar nemzetnek? . . . De még ha háborúra nem is kerül a sor, temérdek milliót po­csékolunk el Boszniában, hogy az összpontosított százew*1 emberi hadi felszerelésben tarthassuk. Olyan fon­tos tehát a kérdés, mely az orszá­got a legközelebbről érdekli. Vér és pénzáldozatot követelnek ott. Na­gyon különös, hogy csak éppen a képviselőházat nem érdekli. Mintha nem is történnék semmi,—begom­bolkoztak a képviselő urak. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. az.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lui> megjelenik minden szerdán. A magyar nemzetnek joga van tudni, miért követelik tőle ezt a pénz- és véráldozatot. Azért kül­dötte a parlamentbe képviselőit, hogy őrködjenek a nemzeti létün­ket érdeklő kérdések felett és ne sodorja az országot a bécsi diplo- máczia olyan bonyodalmakba, me­lyek végveszélyt zúdíthatnak az ország nyakára. Az őrség, a képviselőház, le- csüggesztett fejjel nézi az esemé­nyeket, egykedvűen tárgyalja a költségvetést és letárgyalja gyors tempóban, csak akkor villanyozó- dik fel egy kissé, mikor holmi operaházi primadonnaheczczek ke­rülnek szőnyegre. No ez jó falat. Kimulatják rajta magokat a képvi­selő urak. Pro et contra vonulnak fel érveikkel, mert hiszen hát ez nagy nemzeti érdek. A puskapor­szag meg sem üti az orrukat. Joggal elvárhatja a nemzet a képviselőház tagjaitól, hogy tájéko­zódást szerezzenek számára és a kormány utján győzzék meg arról, hogy itt olyan fonlos magyar nemzeti érdek van szóban, amelyért kötele­sek vagyunk a kívánt vér és pénz­áldozatot meghozni. Közös sors. — Irta : Kocsán Károly. — Hervadásnak indult virágok között, egy bánatos asszonyka sétál halovány arczával. Hiába öleli körül az őszi nap derűs moso­lyával, hiába hinti rá lágy napsugarainak csókjait: O szomorú marad. A természet fenséges pompája most nem gyönyörködteti, a körötte lefolyó események nem kötik ló figyelmét. Csak az őszi szellő halk zizegését hallgatja. Mintha az vele együtt búsulna: nyöszörögve tör át a fák megsárgult, elszá­radt levelei között. Megragad egyet-egyet s szárnyain leereszti a földre, vagy magához ölelve, messze száguld vele. Az asszonyka megáll egy virágágy előtt. Megtört tekintetét mereven szegezi egy virító violára. Ennek is mosolygása mintha olyan kesernyés volna neki. Lehajol hozzá. Leszakítja és keblére tűzi. Hadd hervadjon. Hisz közös sors jutott nekik. Megindul s lassan a gesztenyefá alá vánszorog. Leül a padkára. Fáradtnak érzi magát. Mintha minden tagja elzsibbadt volna Nem a munka fáradalma ernyesztette el ere­jét, hanem a lelkében átszáguldó vihar törte meg. Egy kopottas könyvet tart a kezei közt. Kinyitja a megjelölt helyen, de mielőtt hoz­záfogna olvasásához: köny lopódzik bágyadt tekintetű szemeibe. Egy sokszor megismét­lődő fájdalom remegted meg kebelét. S csak az ilyen bevezetés után olvassa el számta­lanszor az egy és ugyanazon történetet. * Angyalka tizennyolcs éves hajadon volt. Fehér arczára a természet odavarázsolta a hajnal pírját. Magas, derült homlokát eddig nem árnyékozta be a szenvedés, a bánat fel­hője. Szeme kék volt, mint a tiszta ég. Napsugár tiszta, szende lelkének nagy jó­sága azon sugárzott ki. Dús, hullámos szőke haj omlott vállára s mintegy glóriát vont arcza körül. Alakja: lenge, mint a nádszál, könnyed, mint a pillangó repülése. Az élet göröngyös útja előtte rózsákkal volt behintve, tövis nem sebezte még, aka­dály nem gördült eléje. Minden vágya, ki nem mondott óhajtása is teljesült. Szüleinek kedvencze, a körülötte levőknek pedig imá­dott, beczézett gyermeke soha még fájdalmat nem érzett. Boldogság volt az élete. Dalolt egész nap. Lágy, szívből jövő éneke töltötte be kedves leányszobáját. Versenyzett a kert fái között csattogó fiilemilével. Csupa élet, derültség s mosolygó napsugár volt minden pillanata. Édes anyja, az áldott jó lélek, mint a szemevilágát, úgy féltette gyermekét. Anyai kebelére hajtotta az ábrándos leánykája gond­talan fejét. És a leányáért rajongó anya csendes estéken gyönyörű történeteket me­sélt az ő angyalkájának. Angyalka naiv lelke pedig szállt, röpült a mesék országában. Mint a himes szárnyú Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és Hálószoba berendezések ölesén kaphatók. ©SS" Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok. IsEJl

Next

/
Oldalképek
Tartalom