Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-22 / 4. szám

4 szám XVII. évfolyam. Szatmár, 1S>08. január 22. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A Széchenyi Társulat jubileuma. Ünnepet ült a múlt vasárnap vármegyénk és városunk előkelő társadalma. Fényes, magasztos ün­nepet, mely első kultur egyesüle­tünknek, a Széchenyi Társulatnak volt szentelve. Huszonöt éve most, hogy ez a társulat megkezdte áldá­sos működését, e hoszsas idő alatt lankadatlanul és kitartással foly­tatja. Nemes czélja a magyar nem­zeti szellemet ápolni, erősíteni s beplántálni olyan körökbe is, hol ezelőtt teljesen idegen volt. Propa­gandát csinálni nemzeti nyelvünk­nek, hogy tanulják meg idegen ajkú polgártársaink is,-mert semmi kétség benne, hogy előhaladásuk úgy lehet e haza határai között, ha a magyar nemzeti kultúrával lépést tartanak. Hogy mennyiben sikerült elő­mozdítani ezt az országos érdeket, a lefolyt negyedszázad fényesen bizonyítja. Bizonyítják ama nemze­tiséglakta községek, melyekben ak­kor talán egy kukkot sem tudtak magyarul s ma a gyermeksereg s a fiatalabb nemzedék folyékonyan beszéli és szereti nemzeti nyelvün­Felelós szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ két. E szép eredményt a Széchenyi Társulat kisdedovodák létesítése és / fentartása által érte el. Evről-évre újakat szerzett, megbarátkoztak vele olyan elemek is, kilaezelőtt kaján szemekkel néztek siriiködöse elé. Belátták, hogy semmi veszély nem fenyeget részéről, sert épen a nem­zetiségekre a legnagyobb jótéte­mény. .« > A negyedszázados batáridőnél megállapodtak egy pillanatra, de csak azért, hogy visszatekintvén a múltra, abból erőt, lelkesedést me­rítsenek a további működéshez. Adja Isten, hogy intenczióit a legfénye­sebb siker koronázza. Kétségtelenül hisszük, hogy úgy lesz, mert egész városunk és vármegyénk intelligens társadalma lelkesedéssel csatlako­zik hozzá és készségesen siet tá­mogatni törekvéseiben. Az ünnepély lefolyásáról tudó­sítónk a következőket jelenti: Valóságos diszgyifiéST" Fény és pompa, erkölcsi és anyagi erő. Ez jellemzi az egész jubiláns gyűlés menetét. Szatmárnémeti vá­rosát már előző nap fellobogózták, minden lobogó hirdette, hogy egy nemes, hazafias és kiváló kulturmissziót teljesítő közművelő­dési egyesület ünnepet ül. Megható, szép ünnepet, minőt e szép haza, de különösen A szerkesztőseget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árkan vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lup megjelenik minden szerdán. az ily nemzetiségek közzé ékelt város, mint Szatmárnémeti, nem mindennap lát. A disz- gyiilés napján már a reggeli órákban szép intelligens közönség özönlött a városháza nagy tanácstermébe s csakhamar be is töl­tötte ezt zsúfolásig. A karzat is tele volt dí­szes hölgy és férfi közönséggel. Társadalmi életünk jelesei közül a kö­vetkezőket sikerült feljegyeznünk: dr. Bo- romisza Tibor püspök 0 Méltósága, dr. Fa- lussy Árpád főispán, dr. Kádár Ambrus, Pemp Antal praelatus-kanonokok, Szabó Ist­ván praelatus, Ilosvay Aladár alispán, dr. Kelemen Samu orszgy. képviselő, dr. Binder András ez. kanonok, dr. Vajay Károly pol­gármester, Ratkovszki Pál főgimn. igazgató, dr. Fechtel János főgimn. tanár, Hámon Ró­bert pápai kamarás, püspöki titkár, dr. Wol­ken be rg Alajos theol. vicerector, dr. Ko­vács Gyula sz. széki tanácsos, tanitónőképez- dei igazgató, Bodnár György kir. tanfelü­gyelő, Faragó Ignácz kir. s. tanfelügyelő, Bodnár Gáspár theol. tanár, Madarassy De­zső, Szerdahelyi Ágoston, Bikfalvy Albert, stb., a vidék és a város számos intelligens tagja, papok, tanítók, jegyzők, a helybeli áll. isk. tanítók testületileg stb. Pontban 11 órakor vonult be a tisztvi­selői kar dr. Boromis'za Tibor püspök ur O Méltóságával és helyet foglaltak az elnöki emelvényen. Madarassy Dezső igazgató rövid beszéd kíséretében üdvözli az ünneplő kö­Üimepi beszédű) Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Mély jelentőségű tisztem teljes tudatában ragadom meg a szót, hogy e fényes nap ünnepi hangulatának nemzett tiizét tőlem telhetőleg szítsam, neveljem, hogy a nemzeii öntudat ereje oly magasra dagadjon, mint a viharos tengerek toronymagasságu árjai, hogy minden szemből az ősi cselekvő fajszeretet lángjai törjenek elő s az ajkak hirdessék világgá nemzetünk elszántságát nyelvi, műveltségi, politikai, társadalmi jogainak mindenkor való megvédésére. Vezérünk továbbra is a Legnagyobb Magyar marad, kinek eszméiben, honszerel­mében, törhetlen munkásságában fenségesen ragyogó vezércsillagot bírunk, a kiről a mai történelem igy szól: „Alakja sokkal nagyobb, sem hogy ily közelről egész arányában fel­tűnjék, de úgy a mai, mind a késő nemze­déknek emlékezni kell reá, hálából iránta; tanulság, eszméltetés és bátorítás végett ön- ihaga iránt.“ *) Tartotta d r. Fechtel János a Széchenyi Társulat diszgyülésén, január hó 19-én, És emlékezni fog reá a magyar, inig e hon vérásztatott földjén — melynek minden hantja, minden röpke porszeme hősöket ta­kar, a melynek völgyei és rónái nemzeti nagy temetők, hol a hazáért, a nemzeti ha­gyományokért, a keresztért, a keresztény művelődésért folytatott harezokban milliók estek és temetkeztek — egy ember marad a honalapító Árpád hatalmas népéből. Széchenyi szobra a szivekben áll, emléke az egész nagy Magyarország ! Nagy Pál egyik híressé vált beszédében igy nyilatkozik; Az elveszett alkotmányt visszaszerezhetni, de ha elvész a nemzetiség elhal a nemzet ennek fentartásában kereshet jiilc nemzetünk szebb jövőjének zálogát.“ Mindenki érezte e szavakarany igaz­ságát. Ám , a nemzetiség fentartására és fejlesztésére intézmény, ehhez meg pénz kellett ! Hol veszi a nemzet a pénzt? Ekkor lépett elő Széchenyi? 1825 november 3.-át Írtak, igy ir Ke­mény Zsigmond, midőn Nagy Pál a kerületi ülésben lelkesen emelte fel szavát egy ma­gyar tud. akadémia felállításáért: „Vajha, igy szóltő, az ország nagyjainak nemes áldozata hozná létre e szóban levő nagy intézményt! Áldozatot emlilék, mert hiszen ide is, miként hadvezér szerint a háborúhoz,fhárom fődolog kel!: pénz, pénz és csak pénz !n Mély csend követte tüzes szavait s a templomi csöndet csak a szivek hangosabb dobogása törte meg. Egy pillanat és Széchenyi, a fiatal hu­szár kapitány felpattan helyéről és igy beszél: „Nekem itt szavam nincs az ország nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha lesz oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segiti honosaink magyar nevelte­tését, jószágaim egy évi jövedelmét feláldo­zom“. Tapsvihar s tomboló éljen zúgott fel a teremben, a szemek könybe lábadtak. Itne ! Széchenyi kivívta kard és vér nélkül élete legnagyobb diadalát. Hősi tetteinek dicsőségét a lipcsei csa­tatéren, népek hulló vérének özönében, el- halványithatja az idő szárnyainak romboló I suhogása, de ezt a cselekedetét a magyar I nemzetfentartó művelődés történetében késő évezredek után, az idők végéig meg fogja őrizni. CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér (I. emelet), a ELSŐRANGÚ PAPI- V Mas»,Aisirta, Polgtórahík, V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. A Tisztelettel (JSáPÖ LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. szab ó- mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom