Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-13 / 7. szám

XVI. évfolyam. Szatmär, 1907. február 13 7. szám. IETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. /•# i'Oi ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — ■— — — — 3 „ — Negyedévre — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hitdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A 1hj> megjelenik inindeu szerdán. A szeretet törvénye. Ezzel a névvel illette Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter azt a törvényjavaslatot, melyet a minap tett le a képviselőház asztalára. A legkisebb emberekkel, a munká­sokkal foglalkozik, biztosítani kí­vánja számukra a megélhetést, ha az előhaladott kor vagy betegség kiüti kezökből a munka eszközét, s nem képesek többé véres verejték árán sem megkeresni azt a mini­mumot, mely életük fentartására szükséges. Későn érkezett ugyan a segít­ség, de talán még nem késett el. Munkásnépünk megtizedelve ide­gen világrészbe menekült a nyo­mor elől, mely szülőhazájában fe­nyegette. Egy jókora rész elkese­redettségében s engedve a nagy­hangú csábításoknak, a szocziálde- mokraták karjai közzé vetette magát. Azt hitte, hogy ezek fognak segíteni a baján. Szóval érezte, hogy segítségre van szüksége, s miután az sehonnan sem jelentkezett, abba a táborba ment, amelybe csalogat­ták. Természetesen vesztére. A bő­rére spekuláló lelketlen „népvezé­rek“ még azt a nehány koronát is elszedték tarsolyából, melyet két keze munkája árán összekuporga- tott. A szocziális veszedelem még nagyobbra nőtt a népnyuzók zseb­metsző keze alatt. A nemzet jobbjai már régen látják a veszedelmet, fel is emelték érdekükben gyakran szavukat, de a jövő-menő kormányok soha sem karolták fel a szocziális bajok or­voslását. A pusztában kiáltónak szava lett minden érvelés, mely a kisemberek nyomorúságán akart segíteni. Az államnak más törek­vései voltak, mellettük elhanya­golta azt, ami legégetőbb. Legége­tőbb, mert a nemzet egy számot­tevő osztályának pusztulásáról volt szó. Pedig arra az osztályra nagy ség van ám, annyira szükség van reá, hogy nélküle fen sem álhatna a társadalom. Nincs egyetlen ház, hol a munkáskezek segítségét ne igényelnék. Végre megtört a jég. A nem­zeti kormány felfogta rendkívüli horderejét annak a katasztrófának, mely a munkásosztá ly megsemmisü­lésével a nemzetet fenyegeti. Igyek­szik megmenteni, amit még lehet. Mert hogy a veszedelem nagyon előhaladott stádiumban van, senki sem vonja kétségbe. Annyira el­hatalmasodott már, mint a tiizten- ger, melynek rombolását a megfe­szített emberi erő munkájával, is alig lehetséges lokalizálni. Épen azért a kormány is megfelelő ap­parátussal lép ki a veszedelem színhelyére. Nem elégszik meg az­zal, hogy törvényerőre emelje ezt a javaslatot, hanem a munkások bajait orvosló „szeretet törvények­nek“ egész sorozatával fog hozzá a sebek orvoslásához. Jön a bale­set ellen való biztosítás, jön a sztrájktörvény, melyben meglesz óva a nép a nyúzó „népvezérek“ zaklatásától, kik a nyakára tolták magukat, de nem azért, hogy meg­védelmezzék, hanem hogy kifosszák utolsó filléréből is. Jön a munkások özvegyeiről és árváikról való gon­doskodás. Remény van hozzá, hogy a mentési akczió sikerülni fog és jó­irányba tereli a már nagyon el­mérgesedett állapotokat. Felkutatja az összes vérző sebeket s gyöke­restől igyekszik a bajt eltávolítani. De még ebben a nemes munkában is, melynek a hatalom ennek előtte oda sem hederitett, igen sok ke­mény labdacsot fog a kormány le­ltét hunezutság'. (A másik) ígéretemhez képest megiródott a másik hunezutság is. Az első hunezutság a harangozóról szó­lott ; ez a másik meg magával e sorok Író­jával történt, Előbb azonban bemutatom az ón bor­bélyomat, amint itt következik. * Mert, hogy rátérjek a dologra, erre mi- nálunk falu helyen nem hogy „flaszter“ vagy épen „aztfald" volna, hanem még csak vala­mire való borbély sem akad. Egy okleveles borbély ugyan igaz, hogy üzletet nyitott, de az is igaz, hogy mire megmelegedett volna — nagy lévén a haszon és a forgalom, vágj' megfordítva a forgalom és haszon (a nagy világ csúfjára!) visszaszökött oda, ahonnét jött... így voltam kénytelen szerény „jövedék - menedékemből“ udvari borbélyt, vagy hogy állásomhoz és rangomhoz illően fejezzem ki magamat — udvari hajnyiró művészt fogadni annak mintájára, hogy a nagy urak s ki­rályok festő s egyébb művészeket (legtöbb- nyire bűvészek) tartanak maguk körül. Valahányszor kovács, hajnyirás, foghú­zás, köpölyözés mesterségéről esik szó-beszéd s falura gondol a telivér városi ember — mindanyiszor valami mosolygós képű cigány dádé jelenik meg képzeletében ... Pedig az én borbélyom nem cigány s talán mindössze csak annyi hasonlatosság van közte meg a cigány között, hogy ő is a katonáéknál jött bele. Mesteremnek becsületes neve: Bundás Józsi, s az a nevezetessége, hogy bár fázik a nyírástól — mégis nyírás előtt leveti a „reklijét“, nyírás közben lehányja magáról a „lajbijat“ is, amire pedig befejezi a „műtétet“ — bele is izzad. Nyíró mester­ségét azért nevezem kivételesen „mütét“-nek, mert rendesen vágás is fordul elő. Hanem hát nem azért jártam tizenhat iskolát, hogy meg ne találjam a dolognak nyitját s a vágásra való legjobb —flastromot. Okulás céljából leirom a receptjét. Minthogy — dicséretére legyen mondva — jó katholikus : pénteken sohasem eszik húst (különben ekkor a csizmáját se keni be zsírral); ezért mindig pénteki napra hí­vom. — Vigyáz is az ollójára, mondhatom, mint a fogára, nehogy húsba kapjon avagy abba harapjon. És azóta mentve van a fülem hegye, a fejem búbja meg a hátam közepe . . . Ezt csak azért Írtam ide, mivel néha napján oda is lesiklik ollója, a hol még Csillag Anna csuda kenőcsével se lehetne hajat növesz­teni . . . . . . Egyébként borbélyomat mindenki­nek nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom: las­san dolgozik, de biztosan s emellett olcsón — ami tiszta nyereség. Most már elmehet a borbély s jöhet a a hunezutság. * Jóé László 1906. évi május hó 1—tői a Ciilyen József ur házába, a Szlávik XsigmoEid ur üzlete mellé óra- és ékszer-üzletét

Next

/
Oldalképek
Tartalom