Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-13 / 7. szám
9 Szatmár, 1907. február 13. ..HETI SZEMLE“ nyelni. Mert a népbolonditók nem nyugosznak ám, rnig csak vasmarokkal nem rendszabálvozzák meg1 őket. Epen ettől riadnak legjobban s régi módszeröket követve, nagy lármával igyekszenek gátat vetni a a kormány legszebb törekvéseinek. Tudják, nagyon jól tudják, bogy a munkások zsebéből összeharácsolt nagyon sok ezer koronától esnek el, ha ezek a szocziális javaslatok törvényerőre emelkednek. Azért olyan nagy a lárma Jerichó falai között. A lekicsinylésnek minden frázisát kiaknázták már, kezdve az alamizsnától egész a koldustarisznyáig. Mert hát abba a koldustarisznyába nekik nagyon jól esett benézni, de nem azért, hogy tegyenek bele valamit, hanem hogy kiforgassák belőle az utolsó mor- zsalékot is. Ezt az áramlatot azonban, mely a kormány kezéből megindult, feltartóztatni nem fogják. Tény, — elismeri mindenki, hogy a munkások bajain segíteni kell, tény, — elismeri mindenki kivételével a „népvezéreknek“, hogy az ő élősdi fajtájoktól meg kell szabadítani a népet és pedig első sorban az úgynevezett „munkásvédő“ szövetkezetek felrobbantásával. Had' pusztuljon, akinek pusztulni kell, de a nagy kavarodás után a munkás bizonyára talpra áll és áldani fogja a „szeretet törvényének« apostolait, élvezni jótékony gondoskodásukat. De épen ez volt a czél, — megmenteni a nemzet számára a munkásosztályt és azok családjait, s megszababaditani attól a fekélytől, mely testébe már annyira beette magát, hogy ugyancsak éles orvosi metszőkésnek kell lenni, amely tőle megszabadítsa. Már látjuk a metszőkés villogását, azért örömmel üdvözöljük a kormány szocziális javaslatait. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága hétfőn délután 3 órai kezdettel tartotta meg a városháza nagytermében dr. Fahrns?) Árpád főispán elnöklete alatt február havi rendes közgyűlését. Napirend előtt dr. Ant'd Sándor, az uj tiszti ügyész, éljenzéstől kísért rövid beszédben megköszönte a törvényhatóság bizalmát, mely uj állásába helyezte. A’polgármester havi jelentésében többek között bejelentette, hogy a felállítandó állami felsőfaipari szakiskola elhelyezésére találtak megfelelő helyiséget, amennyiben az Foga- rassy Sándornak Rákóezi-utczai épülőfélben levő házában lesz elhelyezve. Megemlíti a jelentés azt is, hogy a csendőrséggel szemben a többszöri brutális fellépése miatt emelt panaszok folytán folynak a vizsgálatok, de még befejezve nincsenek. A jelentés e tételéhez szólva Beer Simon kereskedő újabb konkrét panaszt emelt a csendőrközegek ellen. Dr. Vajoi/ Károly polgármester kijelentette, hogy e panasz ügyében is el fog járni s minthogy maga sem találja megnyugtatóknak a mai állapotokat e tekintetben ; ha a viszonyok nem változnak, módot fog keresni ez állandóan napirenden levő kérdés oly megoldására nézve, hogy a vagyonbiztonság kellőképen védve legyen, de amellett a város polgárai személyes szabadsága se legyen sértésnek kitéve. A polgármester havi jelentése után szőnyegre kerülő ügyek közül legérdekesebb az volt, minő feliratot küldjön a törvényhatóság a képviselőházhoz és kormányhoz az amerikai kivándorlás korlátozása ügyében. Az ez ügyben a múlt hóban kiküldött bizottság most megtette körülményes és helyes szempontoktól vezérelt javaslatát,, mely szerint az értelemben küldendő felirat, hogy akik a sor alatti katonai szolgálatnak még eleget nem tettek, azok számára ne állítsanak ki útlevelet; továbbá a kivándorlási ügynökségeket meg kell szüntetni s a hajóstársaságokkal kötött oly irányú szerződést, mely szerint az állam szerződésileg köteles azoknak bizonyos számú kivándorlót adni, meg kell semmisíteni. A szépen indokolt javaslat megpendíti a gazdasági választott bíróságok felállításának s a nyereség hányadáben való részesedés rendszerének eszméjét is. Nagy vita keletkezett e javaslat körül, melyben Csomay Imre, dr. Kelemen Samu, dr. Teörsök Károly, dr. Farkas Antal, dr. Tannái Márton és dr. Keresztsqeghy Lajos vettek részt s melyhez az elnöklő főispán is hozzászólott. Végre is a közgyűlés többsége még erősebb gátló eszközöket látott jónak, mint amiket a javaslat ajánl s elhatározta, hogy azt kéri feliratában, miszerint azok részére, kik katonai kötelezettségüknek teljesen eleget nem tettek, ne legyen kiadható útlevél. A többi közgyűlési határozat közül érdekesebbek a következők: Határozatot hoztak a Hrhele'm Károly prelátus-kanonoktól a plébánia épületében fő- ispáni szállóul felajánlott szobák bebútorozása tárgyában. Megfelelően intézkedett a bizottság a Kisfaludi-utezán megtorlódó viz levezetése s az alsó-szamosparti csatorna részleges bebol- tozása tárgyában. A protestáns felsőbb leányiskola inter- nátusa építéséhez 12000 korona segélyt szavaztak meg. Elhatározták a város monográfiájának megiratását s erre szerzői díjul a mű megjelenése után fizetendő 7000 koronát ajánlottak meg. A közművelődési bizottság több kérvényező óhajára javasolta, hogy a Diánna-utcza nevét József főherczeg-utczára változtassák. E javaslatot Uehelein Károly prelátus-kanonok azon helyes módosításával fogadták el, hogy az utczát József királyi herczeg-utczának fogják nevezni. H I E E K. A koronázás jubiláns évfordulója. Ez év junius hó 8-án lesz a király megko- ronázásáuak negyvenedik évfordulója. E ritka jubiláris évforduló alkalmából nagyszabású országos ünnep készül a fővárosban. Előkelő politikusok, művészek és írók tervezik az ünnepet, amelynek főrésze és látványossága lesz a banderiális felvonulással egybekötött magyar hadtörténelmi, ipartörténeti és néprajzi felvonulás. A nagyszerű knlturtörténeti felvonulás előkészítésére sorompóba lépnek az összes művészek. Mielőtt azonban áttérnék a tulajdonképen való esetre, borbélyom mentségére kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy abban ő nem volt ludas. De talán mégis részes benne, mert „műtété“ után fiatalosabb külsőm mindig meghazudtolja éveimet . . . Ez a másik hunczutság ugyanis — mint fönnebb jeleztem — jó magammal történt. M—i káplán koromban hetenkint kétszer hétfőn és pénteken gyalogszerrel át kellett rándulnom a g—i filiába hitoktatás végett. A g—i fiókegyház az anyaegyháztól tiz — húsz percznyire van. A kétféle időtartamnak az a magyarázatja, hogy időjárás válogatja a távolságot. Bizony esős időben, meg téli fagyban — csoda, hogy odaér az ember, amikor többet megy hátra, mint előre. Sőt mi több, az embernek akarva — nem akarva valóságos tánc-próbán kell átesnie: az ut elején bokázás, később átmegy polkába, a végén már csak a rezgő járja (úgy rezeg az ina az embernek a fáradságtól, mint a fázó agárnak). Akkor is, amikor ez a hunczutság történt vélem — amolyan zimankós téli nap, volt. Esett a hó, fújt a szél, mintha fizették volna. De neki öltözködtem is ám alaposan. Szürkés nadrágomat kemény szárú czizmába húztam, s hogy a szélnek kevesebb dolga legyen velem — reverendámat felgyürtem esőálló jobb és szebb napokat látott téli kabátom alá. Az öltözéket kiegészítette s betetőzte kiszolgált puha kalapom. Amint igy elszánt ábrázattal mérem a csonttá fagyott utón a havat, külseje után ítélve, öreg embernek tetsző alakot látok magam előtt lépegedni félig telt zsákkal a hátán. Mihelyt a sarkába értem, megszólítottam. — Hova, merre bácsi? A hangra megfordul az illető s ime úgy 18—20 év körüli ifjú mosolyogva feleli : „Olajozni“1) megyek a g—i malomba. A közös sors, már mint a közcs előre- hátra csusszanás, meg a jobbra-balra való bil- lenés a síkos utón, bizalmat keltett irántam s megoldotta utitársam nyelvét. Útközben okkal móddal azt is kitapasztalta belőlem, fi Olajozni — olajat ütni. hogy hát mi járatban volnék ebben a kutyának való időben. Hanem feltűnt nekem, hogy elejétől kezdve gyanakvó arccal nézegette hol a puha kalapomat, hol az arczomat (melyet az nap csinosított le udvari borbélyom, hol meg a csizmába húzott szürke nadrágomat . . . útközben is lopva hátra-hátra pislantott, mintha a zsákot igazgatná a hátán . . . Furcsa viselkedése szeget ütött fejembe s jól láttam, hogy fúrja valami az oldalát, de nem tudtam kivenni belőle a titkot. Az ut végén egyszerre csak megáll. Rándít egyet a zsákon, megigazítja kalapját s illő tisztességtudással ily szavakkal fordul hozzám: — Ha meg nem sérteném kérdésemmel, nem a in-i káplán tisztelendő urnák az öcscse .... amikor pedig látta, hogy előbb felderül zordon homlokom, majd dévaj nevetésre fakadok s előbukkan a kabántom alól a reverendám csücske, emigy mentegette magát: — Csak azért kérdeztem, mert nagyon hasonlít hozzá . . . Erre szétváltunk. *
