Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-06 / 6. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. február 6. HETI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — —- — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelés szerkesztő BÁTHORY E N D U E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyílttór aora 40 fillér. A l«i> megjelenik minden szerdán. Áz uj igazságügyminiszter. Polónyi, a volt ig'azság’iig’yini- niszter csakugyan elhagyta a helyét s már me.gyyji az utóda is Günther Antal volt igazságügyi államtitkár személyében. A múlt hetek ídeg- rázó eseményei felett lassankint napirendre tér a közönség, folytatása a bíróság előtt leend, hol a bűnösök el fogják venni büntetésüket. Az országot most nem a mull, hanem a jövendő érdekli s kétségkívül kérdezgetik, találgatják s fontolóra veszik, hogy az uj alakulás és ebben a választott egyén minő kilátásokkal kecsegteti az ország közönségét. Természetesen a vélemények nagyon elágazók lesznek, inert manapság nem általános és jól felfogott nemzeti érdekből szoktak ítéletet hozni a politika sikamlós porondján küzdő egyének felett, hanem klikkek, pártszempontok és személyes érdekek szemüvegén tekintenek bele a politikai világ életébe. Mi a Günther Antal választását a legszerencsésebbek egyikének tartjuk. Nagy tehetségű jogász, éles szemű politikus, határozott jellem, és ami fődolog, teljesen intakt egyéniség, aki díszéül fog szolgálni annak a helynek,ahova emelkedett. Szerencsés a választás azért, mert az ő keze is ott működött Polónyi mellett az igazságügyi reformok megalkotásánál. U azokat kétségkívül sajátjainak tekinti, s keresztül fogja vinni. A példa ugyan elrettentő, amely előtte áll, de azt liisz- szük, nem fog megijjedni. Legkeményebb dió a börze, mely előd jének kitörte a nyakát. Valóságos darázsfészek, s aki bele mer nyúlni, ugyancsak vigyázzon, hogya nemzet testén élősködő eme szipolyok seregétől ép bőrrel tudjon megmenekülni. A börze megrendszabályo- zása azonban elodázhatatlan követelmény. Ezt meg kell valósitanni Günthernek, vagy bárki másnak, aki helyébe jön, ha ugyan őt is sikerülni fogna tönkretenni a pénz, a hatalom embereinek. A nemzet gazdasági megrontóit el kell seperni a fórumról. A kúriai bíráskodás és a sajtóreform szintén életbevágó kérdések. De ezek sem fognak lefolyni simán. Nem a parlamentet értjük, melynek minden mellékérdeket félretéve kötelessége a közczélt tartani szem előtt,— de a parlamenten kívül, ott lesz a heves küzdelem. Onnan fogják ostromolni a miniszteri széket, hogy kiüthessék belőle azt a férfiút, aki fel merte emelni kezét a korrupczió ellen. Nem titkolhatjuk örömünket Günther kineveztetése felett, mert az a röpirat, melyet néhány évvel ezelőtt nagy históriai és jogi tudással az egyházi javak tulajdonjogának szentségéről irt, úgy tünteti fel, mint higgadt, korrekt és bölcs belátásu elmét, ki minden kétséget kizárólag azon lesz, hogy a jogilag ez idő szerint megtámad- haiatlan, sőt törvényes oltalom alatt folyó fosztogatásnak vége vettessék. Abból a röpiratból az is kitűnik, hogy ő a kath. egyháznak őszinte és igaz barátja. De ezért, talán épen ezért is lesz a legtöbb kellemetlensége azokkal, akik nem szívesen látják, hogy a keresztény felfogás elfoglalja e hazában azt a helyet, amelyről letaszították. A következmények igazat fognak nekünk adni. Günther Antalnak korántsem lesz rózsás a helyzete és amint programmjának megvalósításához lát, mint a köpüből a méh, úgy fognak kitörni odúikból nyílt és titkos ellenségei, hogy megakadályozzák kifejtendő tevékenységében, hogy lehetetlenné tegyék, mint elődjét s ez által demonstrálják az összkormánynak, sőt az utóbbi két választáson felszínre került alakulásnak lehetetlen voltát. Az a hajsza, a mit a közelmúltban Polónyi ellen folytattak, koránt sem az ő személyének, vagy ha úgy tetszik, az igazságügyminiszternek szólott, az uj rendszer komp ram itálása és lejáratása képezte a példátlan őrülettel folvta- tatott aknamunkának a végczélját, melytől azt reméllték, hogy légbe fogja röpíteni az egész koalicziót. Ez szünetelni talán kis időre igen, — de megszűnni nem fog, s el lehetünk készülve, hogy kis vártatva épen oly szemérmetlenül fog folyni azatak, mint a melynek aktáit most a Günther kineveztetése összehajtotta ugyan, de hogy lezárta volna, arról szó sem lehet. A francia knlturharcz. Dr. Fechtel János. Folyt, és vége. Ebben a jelben küzd a barbár módon garázdálkodó szabad kőmivesek ellen a hithü franczia katholikus világ. És mert ebben a jelben küzd, okvetlenül győznie is kell. Franeziaországban ma rendezett állami viszonyok uralkodnak, s ez a legkedvezőbb talaj a vakoló munkára. A szabadkőmivesek ki is használják a helyzetet s teljes gőzerővel mennek neki a katholicizmusnak. Végczéljuk az, a mi Voltaire volt:a katholiczizmus és az egész kereszténységnek megsemm isitése örök időkre. —■ Ezt akarta Rousseau, Renan, a convention, Robespierre és társai. A vakok neki mentek esztelenségükben a sziklának és mind hajótörést szenvedtek. A mai őrült, istentagadó és gonosz utódok sem járhatnak másképpen, ha a történelem tanúságai megbízhatók; pedig azok. Az egyházat büntetlenül még senki sem üldözte, sem Caesarok, sem a hamis próféták, sem a lelkiismeretlen toliforgatók. Mit tett a franczia törvényhozás ? Megcsinálta a szétválasztási törvényt. Vagyis az állam nem ismeri többé az egyházat. A nagy forradalom idejében elvette az egyházi vagyont és elkótyavetyélte azt, — az Istent letette, száműzte és imádta az észt, amely vége,s mindig gyarló s oh be sokszor ostoba. A szabadkőmivesek diadalt ültek, ledön- tötték a trónt, utána az oltárt. Ott jól dolgoztak, a czélt megvalósitották, Ám Napoleon belátta, hogy vallás nélkül nincs állam, mert Isten nélkül nincs király-hűség, társadalmi rend, nincs humanitás nincs becsület s’ emberszeretet. A templomok kapuit újból kinyiták. A vallás költségeit az állam viselte. De a szabadkőmivesek nem nyugodtak. Forradalmakat szitottak a „zsarnokok“ elpusztítására, és a katholicizmus megbuktatására. Az első ismét sikerült. Nincs király, sem császár, hanem van köztársaság, ebben meg mi vagyunk az urak mert a mi embereink ülnek a kormányszékekbe. Reszkess katholicizmus ! Vagy úgy viseled magad, amint mi akarjuk, vagy koldussá, földönfutóváheszünk. Beszüntetjük a fizetést, s kitaszítunk az iskolából és templomból az utczára, onnan pedig, ha szólani mersz börtönbe kerülsz. Az irtó háború első sorban a szerzetesek és iskolák ellen indult meg, a kikről Faider a genfi nagymester igy beszél: A
