Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-06 / 6. szám
2 Szatmár, 1907. február 6. szerzetes hydra utálatos fejeivel újra fenyeget minket ... A gyalázatos újra feltámadt és életerősebb, éhesebb mint valaha volt. Hogy uralmát megszilárditsa, hatalmában akarja tartani az ifjúságot); mi lesz e túlkapások eredménye ? Az alsó iskolák elállatia- sitása, a többiek nevelésének elrontása. A klerikális uralom ellen harczolnunk kell, oltárt oltár ellen, iskolát iskola ellen kell emelnünk. A természet és józan ész vallása azért alapittatott, hogy a lerontott papság helyére mi lépjünk. Mert a szatrimmnirrrmütíDg az egyetemes morál törvénykönyve.“ íme! nem Krisztus, nem az a keresztény morál a világüdvözitő, mely az emberi sziveket megnemesitette, Isten és ember szeretettel színig töltötte, szelíddé s alázatossá tette, az észt természetfeletti világosságával útba igazította és csodás alkotásokra képesítette. Az eget megnyitotta, a földet a vadak tanyája helyett, virágos kertté, paradicsommá varázsolta, az emberi méltóságot megteremtette, a nőt felmagasztalta, társadalmi állását megszentelte. Szóval az emberiséget odasegitette a hol ma van s a további művelődés útját egyengette: hanem a szabadkőmives erkölcs, mely azt mondja, nincs Isten, nincs erény- nines semmi szent, hanem van gyilok forradalom, testiség „becsület" és .humanitás. Mi ez a becsület és humanitás ? ? Mi az alapja, fundamentuma ? Nem Isten'? Hát mi? Semmi!! Isten nélkül nincs, nem lehet, sem becsület sem humanitás !! Combes kiűzte a férfi és női szerzeteseket kolostorainkból. Miért ? Talán erkölcstelenségre, gonoszságra, az állam ellen való lázadásra oktatták növendékeiket. ? De hiszen ezek a jámbor emberek mindig isten félelemre, felebaráti szeretetre, a tudományokra, engedelmességre, türelemre, tanítottak: nincs hatalom csak Istentől! Az állapiért, az elöljárókért imádkoztak, sőt Fran- cziaország anyagi jólétét is sok téren előmozdították. Az ilyen embereket pedig nem üldözni, kirabolni, hajléktalanná tenni, hanem jutalmazni kellene. A szerzetesek után következtek a lel- készkedő papok. Le kell vágni a hydrának minden fejét, hogy az ördögé legyen végre Francziaország. Hadd jöjjön a szocziáldemokráczia ésanarchia! El kell pusztítani a lelkipásztorokat a nyájból. — E végből a franczia parlament ki mondja, hogy nem ismer sem papságot, sem püspököt, csak állampolgárokat s ha ezek a pápa és püspökök nélkül és ellenére kultuszegyesületeket akarnak alapítani, megkapják az egyházi vagyont. Ám ilyen cultusz-egyesületeket a katholi- kusok nem hajlandók alakítani s ilyen áron nem is kell az egyházi vagyon. — Nincs olyan pap ma Francziaországban, aki megtagadná a püspök és pápa iránt való engedelmességet, elfogadná a Franczia államtanács legfőbb illetékességét a kath. vallás és vagyon ügyeiben. 40,000 lelkész közül egysem jelentkezik. A vad szabadkőmivesek erre követelték Briand Arisztides cultuszminisztertől, hogy vegye el rögtön a kath. vagyont s adja oda profán czélokra. De Arisztides nem meri ezt tenni — vár, hátha alakul cultureke. De nem alakul, nem is alakulhat, mert a kath. egyház az egész föld kerekségen 2000 év óta már megvan alakulva, pápa és püspökök ellenére tehát nem fog átalakulni sehol. — A szabadkőmives páholyok kicsik arra, hogy az egyházat sarkaiból kiforgassák. — Az állam azt követeli, hogy ha a pap isteni tiszteletet akar tartani, jelentse be a rendőrségnek. Azt sem fogják tenni. Nem tehetik, mert Isten az egyházat szabadnak alkotta. S ha a pap bejelenti az isteni tiszteletet, elismeri, hogy Krisztus tanítása, a keresztény isteni tisztelet az állami rendőrség felügyelete alá tartozik. — Briand miniszter a bejelentésre jutalmat tűzött ki, a pápa meg megtiltotta s egy sem jelentkezett. 40000 lelkész közül 1 sem. Az egyház a templomban tűrt vendég nem lehet soha! Tehát nincs curturelle, nincs bejelentés. Az egyház nem fél a dühöngő szabadkőmi- vességtől. — Felemelt fővel, bátran hirdeti mint egykor a vértanuk, a hitvallók élén X. Piusz pápával: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek ! Ezzel szemben a francia socialdemokraták Limogy- ban tartott gyűlésükön a régi „ni Dieu nit, maitre“-hez hozzá fűzték a „ni patrie-t is, — hogy teljes legyen a háromság, az anarchia. Ide vezet a szabadkőmives garázdálkodás! Istentelenség, anarchia, hazaárulás!! Szép kilátás Francziaországnak. Valóban, ha nem ismernők a szabadkő- mivesseg célját, istentelen törekvéseit, gonoszságát nem tudnánk, megállna az eszünk ezen esztelenségeket tapasztalva. Egy vallásos, munkás, tehetséges, jó módú rendes népet, mely Istenben bízik, hazáját szereti, Istenétől, hazájától eltéríteni erőszakkal a forradalom, a zavarok útjára terelni, az erkölcstelenségek fertőjébe taszítani s ezzel a franczia nép reményeit, jövő életének szilárd alapjait meg- dönteni oly gazság, vakság — nem, — dühöngő őrültség, a melyet jellemezni eléggé nem is lehet. Vallás, erkölcs nélkül nincs egyéni, nincs családi és nincs nemzeti boldogulás sem. — És mily sátáni módra járnak el. A nyílt erőszakot békés eljárásnak minősitik, meggyilkolni akarják az egyházat, de annak látszata nélkül, hogy az egész öngyilkosságnak tűnjék fel. Hiszen a rengeteg egyházi vagyont, melyeket az állam „békés eszközökkel csak leltározott, mind visszabocsájtja, csak kérjék, ingyen vagy 1—2 frank bérért — „haszonélvezetbe“. A báránybőrbe bujt farkas igy szól! Mit jajgatsz, hiszen mindent oda adok, a mit elraboltam, — árendába — tisztességesen. Csak aztán engedelmeség, mert amit adok, önzetlen jótétemény s ha nem szám ize szerint tanítasz, a falusi biró is felmondja a bérletet. A politikai zsiványok és gonosztevők jól értik mesterségüket. Előbb csendben és sötétben lopnak, ha zajt ütnek, gyilkolnak. Gyilkot rántottak, mikor a szerzetesektől elvették az iskolákat, mert a hivő nép útját állta a rablóknak, gyilkot rántott a püspökök, pazok, papnövendékek kilakoltatásában, ellenben mikor a katholikus papság kültü- relleket nem akar alapítani, a bejelentést megtagadja, mert rendőri felügyeletet nem kíván, a Clemenceau-Briand kormány szépen meglapul és meghátrál. Zavarban van, mit csináljon a rengeteg egyházi vagyonnal, ki fogja a fentartási költségeket viselni s a népnek a templomokból való kizárásából nem fog-e őket elsöprő orkán felzugni ? Nagy baj van! Eddig jól ment minden a gyilok minden ellenállást megtört. ■■HETI SZEMLE“ De most?! “Qiununc?? BriandAris- teides a becsületes beterjeszt egy 6 czikkelyü törvényjavaslatot, szörnyű I homolyos a mely amérikai mintára már birtokjoggal felruházott „polgári“ társaságok alapítására is jogosít. Mire való ez, mi ez ? Hja az ország, a községek ' tiltakoznak a fentartási óriási terhek ellen, nem vállalják s a haszonélvező koldussá tett papon a törvény mit vehet be ? A culturharcz halad gyorsan az anarchia felé. A hullámok már tornyosulnak, távoli morajuk kivehető, jön az anarkhia. És az egyes események? Igen épületesek ! A papságot napról napra dobálják ki jogos birtokaikból, az utcára dobják házaikból, még bútoraikat is visszatartva. Hát útonálló lett a franczia hivatalos nép ? Hát az én házam nem az én váram többé ? nincs többé tulajdonjog ? Vigyázzatok francziák, ma nekem holnap neked ! És kezdenek vigyázni is! Az agg párisi érseket, Rikhárd bíborost, ki 21 évig lakott házában, kiűzik onnan és a hívek, 10,000-en kisérik az uj lakására, sírnak, áldásáért esdekelnek, éneklik és szivet rázó hangon kiáltják az utczán nous voulons Dieu! nekünk kell az Isten! A költöző főpásztornak kocsiját a lege- lőkellőbb emberek vonják kilométerekre. Párisban Charette tábornok a bíboros kocsijának rudját darabokra töri és kiosztja emlékül a körül állóknak. — Az állam erőszakoskodik, a papság enged, a nép lázong és már kezdi megtámadni a szabad kőmivesek páholy helyiségeit, Drome departementben a kőmives templom ablakait, ajtait bezúzták. — Lesz még ez rosszabul is, csak a kat- holikusok ébredjenek fel! ! Az történt Francziaországban 1906. decemberében. Tonchet orleansi püspök igy szólt a békebiró előtt: mély szomorúsággal telik meg szivem a történők látására, mert mindenütt csak a törvény csalfaságait látom. A templomok nyitva állanak, a hívek bemehetnek misét hallgathatnak, de ha a pap misézik ott, vagy a szentségeket kiszolgáltatja : bűvös. Ezek a törvény tőrei. Tegyen itt igazságot békebiró ur. S a békebiró 8 napra felfüggesztette a végrehajtást. Lecot bordauxi érsek- bibornokot 25 ezer ember kisérte uj szállására éltetve a szabadságot és az egyházat, az ő kocsiját is a lelkes fiatalság vonta. A kis papok szüleikhez tértek vissza. — Milyen karácsonyuk volt ez idén a franciáknak. És mikor felhangzott az éjféli misén : Mimiit chretiéns ! Ejfél van keresztények, melynél szebbet, áhítatra gerjesztőbbet soha sem hallottam, — öröm helyett bizonyára a gyász a bánat könnyei csillantak meg szemükben. Megnehezedett az Ur keze felettünk ! De lesz még feltámadás! Stelly Vikorins ezt irta az Elnöknek: A halálra Ítélt iránt teltintettel van a köztársaság elnöke. Affre és Darboy utódja (Richard) nem számíthatott az ön kegyelmére! Ki volt Affre ? Páris érseke! a ki kereszttel kezében lépett a commune forradalmában á torlaszokra, hogy csilapitsa a népet és ott hősi halált halt. Bírák, mairek seregesen távoznak hivatalaikból, mert a jogtiprások hitvány eszközei lenni nem akarnak.
