Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-23 / 43. szám

2 „HETI SZEMLE Szatmár, 1907. október 23. nem kaptunk. Folyik az akczió, hogy az el­hibázott kiegyezés valami uton-módon jóvá- tétessék. Az önnálló magyar jegybanknak 1910-ben leendő felállítása képezi az ellen­értéket, melynek árán a függetlenségi párt elfogadhatná a kiegyezést. Lehet-e ezt biz­tosítani, az még kétséges, igv komoly válság napjai állanak küszöbön. Ä szatmári anyaház kápolnája. Az irgalmas nénék szatmári anyaháza 1842-ben készült el. Ezen év augusztus 29.-én vonult be abba az első hét fogadalmas néne és két ujoneznő. Habár a társulat kezdetben csak kilencz tagból állott, kápolnára mind­járt akkor szükség volt, hogy ebben a tagok és az ugyanezen évben felvett belnövendé- kek ájtatossági gyakorlataikat végezhessék. Ezt maga a szent emlékű Hám püspök ál­dotta meg. Ezen első kápolnául a jelenlegi leányóvoda helyisége szolgált. Ugyané ká­polnába jártak istentiszteletre a katona-leá­nyok is, kiknek intézete a zárdában 1843-ban nyílt meg. Ama munkát, melyet Hám püspök az irgalmas nének társulatának Sza máron tör­tént meghonosításával végzett, Istennek majd­nem kézzelfogható áldása kisérte. A szerze­tesnők részint mint tanító- és nevelőnők, részint mint szegény- és betegápolók, kép­zettségükkel, ügyességükkel, okos és nyájas bánásmódjukkal mindig jobban kiérdemelték az embereknek, főleg pedig a szülőknek be­csülését és a tanítványoknak szeretetét. A tanítványok és belnövendékek száma közelből és távoli városokból folyjon gyara­podott, mi uj irgalmas nénék segítségét és végeredményben1 a zárda épületének kibőví­tését tette szükségessé. A törzsépületet az északi és déli oldalon meg kellett toldani. A folyton növekvő számú szerzetesnőknek és növendékeknek szűk volt a kápolna. Hám püspök tehát templomépitéshcz fogott. A templomot ugyanő 1846-ban július 19-én, szent Vincze napján fölszentelte. A templom élete nem lett a házi ká­polna halála, hanem ez továbbra is fentma- radt eredeti helyén 1855-ig. Ha a gyöngél­kedők a nyilvános templomban nem jelen­hettek meg, eljártak a barátságos házi ká­polnába, hideg időben, zord télen pedig az egészségesek is szívesen látogatták a széltől védett és füthető kis kápolnát. Csak egy volt ennél a baj és pedig az, hogy a portá­nak, meg a porta-szobának közelsége és ter­mészetes mozgalmassága miatt nem volt benne olyan csend és nyugalom, amelyet a szív és lélek kíván, mikor Istenével akar társalogni s az isteni hit igazságaiba óhajt elmélyedni. Ezért Hám püspök a földszintről az első emeletre tette föl a kápolnát 1855- ben és helyiségeid azon termet választotta ki és áldotta meg, amelyben az ma is áll. Hogy a czimnek, mehre a kápolna szentel­tetett, emléke maradandó és mintegy a czim maga folyton szemlélhető legyen, a szent­ségház fölé odatették a Jesus Salvator, vagyis a Megváltó Jézus kedves képét. A kápolna belsejében a mondott év óta nevezetes változás alig történt. Kiemelkedő mozzanat az, hogy 1858-ban egy ferencz- rendi atya felállította s megáldotta benne a keresztut stáczióit ábrázoló képeket, majd összehíván a ház összes szerzetesnőit, kije­lentette nekik, hogy e képek előtt végzendő szokásos keresztuti ájtatosságukkal megnyer­hetik a hozzá kötött búcsúkat. A régi emberek letűntek, újak jöttek helyükre. A régi festésnek üdeségét is el­vette az immár több mint fólszázadot kitevő évek hosszú sora, újnak kellett azt felválta­nia. Az anyaház vezetői érezték ezt és már komolyan foglalkoztak a renováltatás gon­dolatával. Méltóságos püspök ur a jelen év február 2.-án maga. tartotta e kápolnában a Mária-társulati felavatást. Ekkor feltűnt neki, hogy a szentségház régi módszerü két- osztatu és ajtaja félkörben forog. Ezen alak nem felel meg az egyház mai előírásának s ezért a püspök ur mindjárt ájtatosság után kifejezte azon óhajtását, hogy a szentségház a jelen kivánalmaknak megfelelően alakit- tassék át. E magas óhajtás és egyúttal anyagi segélynek ígérete adta meg az utolsó impul­zust arra, hogy a renoválás minél előbb megtörténjék. Részben renoválták a padlót s a pado­kat, az utóbbiaknak számát hat uj paddal gyarapították. Az oltárnak és a falaknak festése egészen uj. Uj gyertyatartók kerültek az oltárra és uj örök mécsest rendeltek az 01- táriszentség elé. Az összes kiadás 1312 korona, mely összegből 500 koronát fedezett a főpász­tor kegyes bőkezűsége. A felszentelést e hó 12-én maga a püspök ur Ő Méltósága végezte. Az igy megújult kápolnában is a Meg­váltó Jézus képe néz le a tabernákulum te­tejéről a jelen valókra és e kép nyájasan, szelíden, szeretettel teljesen mondja: legyen bennetek sz. Vincze atyátok régi szelleme uj buzgóság friss keretében ! Alakuló szocziálista egyesület. A keresztény szocziálista egyesület da­czára az eszme megpenditése után keletke­zett lármának és terrorizmusnak, mégis csak megalakul városunkban. Legalább is a meg­indult mozgalom jele ennek. A mult nap a katli. legényegyesületben Zahoránsz/cy Isván egyleti elnök vezetése mellett értekezlet volt e tárgyban, ahol a kisiparosok és munkások színe javából megjelentek lelkesedéssel csat­lakoztak a „hamis apostolok“ köré. Polonyi Albert, a szervezés munkájának megindítója és rendületlen bajnoka ismertette a szoczi­álista egyesület programmját, mely hivatva van összhangot teremteni a munkások és munkaadók közt, megóvni az ifjúságot a szocziáldemokrala izgatásoktól. Természetesen semmi felekezeti színezete nincsen, mint a melynek jegyében a másik oldal „hamis prófétái“ verték a nagydobot. Zahoránsz/cy István tartalmas beszéd keretében ismertette a kér. szocziális egyesületet. Kijelentette, hogy ennek az alakítandó egyesületnek fele­kezeti színezete nincs. Tagul óhajtunk meg­nyerni felekezeti különbség nélkül mindenkit, akire a keresztény jelző ráillik : katholikust, gör. keletit, gör. nem egyesültet, protestánst, unitáriust egyformán, sőt a zsidót is, ha al­kalmazza magát szabályainkhoz. Sajnálattal veheti tehát tudomásul a „Szatmár-Németi“ lap kirohanását,' sőt erélyesen utasítja visz- sza azt a botrányos vádat, hogy az alakí­tandó egyesület „Lueger párt“ volna, vagy Az igaz, hogy ő még sohasem látta a „Kukoreza Jónást“, de hiszen az egész köz­ségből senkisem látta, igy hát ő a legilleté­kesebb előadó, mivel ő legalább olvasott róla. Én egy sarokasztalnál ültem egy spric- cer mellett és mosolyogva hallgattam a po­gány eszmecserét. Majd a direktorra tévedt tekintetem s meglepődve láttam annak arczán a megelé­gedettség nyájas sugarát, affélét, amilyen a Schwarcz Bertholdé lehetett, annak idején, amikor a puskaport felfedezte. Mindjárt gondoltam, hogy a direktor ‘urnák sikeres mentő gondolata támadt, amit beigazolni is láttam, amikor a szinésztrupp előbbkelő erőivel sugdosódott s azoknak ar­czán is a megelégedés mosolyát ringatta a rizspor. A polgárok asztaltársasága hazaszállin­gózott, egyedül a színészek maradtak ot. művészi élénk eszmecserében, és én, ki a telekkönyvvi betétszerkesztés szamosháti mun­kálataihoz lévén beosztva, ebben az egyetlen szállóban laktam. Hogy ne zavarjam a színészek eszme­cseréjét, szunyókálást színleltem. — De kérlek, direktor ur, — szólt a ko­mikus, ki egyúttal hősszerelmes is volt — de kérlek, honnan szeded te most elő „Ku- koricza Jónást“? Hiszen ha kezünk között lenne a darab, akkor sem tudnánk azt egy hét alatt összecsapni! De hol is van a pénz a darab megszerzésére! Hogy ígérhettél te ilyet ennek a népnek ! — Hallgassatok ide. A polgárok lelke­sedésének nem lehet nyakát szegni. Ha most megtagadnánk kérésüket, felhagynának pár­tolásunkkal. Azért eszeltem ki valamit. Ezt. Mivel a darabot itt még senki sem is­meri — mi sem — hát a dolgon úgy segí­tünk, hogy én irok egy „Kukoricza Jónást.“ Minden szem kérdőleg tekintett rája, kivéve a primadonát és a leányát, kik már be voltak a dologba avatva. — Igen én irok egy darabot, amelynek a Czime ez lesz: „Kukoricza Jónás,“ Azon­ban úgy, hogy csak az első negyedórára való szerep lesz meg benne ; ezt betanuljuk, ami­kor aztán ezt eljátszuk, a primadonna rosz- szul lesz, a színpadon összeesik és akkor a nagy pánikban tiszteletteljesen szétoszlatjuk a közönséget, amelyre bizonynyal megindító hatással lesz a szerencsétlenség és haza in­dul. Ez azért is jó lesz, mert a darab sziti- rehozataláig mindig élénk érdeklődésben tart­juk a közönséget, ami —- mint láthatjátok — hoz valamit a konyhára. Tetsző helyeslés követte a direktor szavait. Én a sarokban voltam és magamban mo­solyogtam. A megye székhelyén éppen a múlt hé­ten láttam a „Kukuricza Jónást.“ Mi lenne, Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Ciregnis és Chrapáry üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom