Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-05 / 23. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. junius 5 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I m 7 \ Kendörsegüiik. Évelaóta munkáskezek hiányában szenvedX rendőrségünk a jöyő hétfőn tartandó közgyűlésen n^er kiegészítést. ''Égető szükség volt már erre, mert a\jelenlegi Személyzet a feltorlódott ffcuhkahalmazzal legjobb igyekezete és szorgalma daczára sem volt képes megbirkózni, hogy az igények teljes kielégítést nyerjenek. A mostani rendezést sem tekinthetjük véglegesnek, sok kívánnivalót hagy az még maga után, de mindenesetre egy jelentékeny lépés, melyet rendőrségünk rekonstruktiójának kezdőpontjául kell tekintenünk. Beigazolást nyert ezzel, hogy városunk törvényhatósága bölcs szemmel látta be ama feladatok súlyos voltát, melyek a rendőrség vállaira nehezednek, mely a vagyon és közbiztonságnak nélkülözhetetlen őre, olyan fontos szerv a bűnügyi nyomozatok terén, mely nemcsak figyelmen kivül nem hagyható, hanem úgyszólván egyedüli működő tényező. Minden városnak elsőrangú kötelessége tehát épen a saját jól felfogott érdekéből, hogy teljesen megbízható, szakképzett, szóval olyan kvalitású rendőrséget állítson lábra, melynek minden tagja szorgalmánál, munkabirásáFelelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ* nál és képességeinél fogva hézagpótló tagja legyen a szervezetnek, melynek vállaira ily íelelőségteljes feladatok nehezülnek. A hiányokat majd később meg fogják látni az illetékes tényezők, egyelőre azonban meg kell elégednünk ezzel a rendezéssel, mely városunk anyagi viszonyai között átdozatnak tekintendő. Legfontosabb feladat hárul városunk törvényhatóságára a rendőrkapitányi állások betöltésénél. Szükséges, hogy itt jó választást tegyen a képviselőtestület. Válogatni lehet, mert képzett és alkalmas emberek vannak a pályázók között. Ezek mellett régi, kipróbált embere a rendőrségek, akit legelső sorban jelleme, feltétlen megbízhatósága, munkaereje, szolgálatának évei, de egyúttal intelligen- cziája is mindenképen kvalifikálnak arra, hogy a , áros évek hosszú során kifejtett tevékenységét előléptetéssel honorálja. Hogy ki ez a férfiú, mindenki könnyen el fogja találni, anélkül, hogymegneveznők. És megelégedésünkre szolgál, hogy a törvényhatósági bizottság jó része őt nem mellőzhető egyénnek tekinti. A másik alkapitányi állásra, illetve az elsőre szintén egy igen arravaló férfiú nevét hangoztatják. Pár év óa áll a város szolgálatáA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A 1 íi |> megjelenik minden szerdán. ban s működése iránt úgy felettes hatósága, mint a nagy közönség, melylyel gyakori érintkezése van, a legnagyobb elismeréssel viseltetik. Mi nem emelünk óvást ellene, sőt úgy látjuk, hogy a kombiná- czió korrekt irányban halad. Nem mondjuk, hogy a pályázók között ne volnának mások is alkalmasak, sőt igenis vannak, de egy választásnál az elismert és akceptált erők mindig döntő sulylyal szoktak a mérlegbe esni. Az elmondottakból látható, hogy a rendőrkapitányi állások betöltését illetőleg eléggé ki van alakulva a közvélemény, mert mi nem a magunk nézeteit, vagy óhajtását mondottuk el, hanem annak az állás foglalásnak adtunk kifejezést, mely a képviselőtestület soraiban észlelhető. Hozzá teszszük azonban, ha csakugyan ez lesz az eredmény, a magunk részéről is teljesen meg volnánk elégedve. Koronázási jubileum. Welcerle Sándor miniszterelnök május 27-én terjesztette be az országgyűléshez a koronázási jubileumról szóló törvényjavaslatot, amelyet itt közlünk szószerinti szövegében : Törvényjavaslat a dicsőségesen uralkodó I. Ferenez József király megkoronáztatásának negyvenedik évfordulójának megörökitésére alkotandó müvekről. A koronázási jubileumra, Száll a turul fenn a légben . . . Jaj de bus, hogy sirdogál .... Elmegy messze, Hogy keresse, Hol van a magyar király ? Kérdezi a bérezi sastól, Kérdi a szellőtől is . . . — Csak nő buja, Mind ezt súgja : Volt . . . volt egykor, de most nincs. Eljön hát a Kárpátokra. Sirt tovább mint nemzete . . . De csakhamar Egy kis angyal Repül s leül mellette. Jaj de szép volt! Milyen édes ? ! Vigasztalta a turult. Nem is sir mán Milyen vidám ; Kis szive örömre gyűlt. “A jó Isten megsajnálta, Hogy oly árva Hunnia, Volt csatája, Nem Mába! Megint kell virulnia ! Nézd csak ! Nézd csak, fény dereng ott. Látoc ott a koronát ? Épen mára Budavárra A krályt is elhozák“ Szót az angyal s az égbe szállt. A nrul is szárnyra kélt. Seles röpte Is hirdette A magyarnak örömét. halra ma is! Ferenez József íépétől még el nem vált légyven éve, hogy fejére feltették a koronát. Szállj turul s mondd az angyalnak : Vidd fel, mit e nép kiált: „Hogy az Isten Megsegítsen, Éltesse a jó királyt 1“ T—i. Éljen a király? Örömtüz gyűlt a Kárpátok felett. Örömtől ég minden magyar kebel. Hadd hallja meg hát Dél, Nyugat, Kelet, Hogy im az ifjúság is ünnepel! Fel-fellobog a honnak őrtüze, A nép virága koszorút füze. Ma is mint egy szív érez s felkiált: „Éltesse Isten a magyar királyt!“ A messzi múltba száll tekintetem, A múlt szabadságharezot emleget, De azt is látom, hogy a bus egen Szivárvány tépi szét a felleget. — Hiába volt az aradi vérnász ? . . . A gyász után már királyt koronáz! Megint mint egy szív érez s felkiált: „Éltesse Isten a magyar királyt!“ Felkelt a nap s nem tűnt le egyhamar. Ragyogva tiiz ma is e népre le. Már negyvenéve nézi a magyar És él örömbe’, boldogan vele. Már negyven éve vagy te jó atyánk! Már negyven éve kormányzód hazánk! Ezért mint egy szív érez s felkiált : „Éltesse Isten a magyar királyt!“
