Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-05 / 23. szám
2 ..HETI SZEMLE Szatmár, 1907. junius 5. 1. §• A törvényhozás dicsőségesen uralkodó I. Ferenez József király megkoronáztatása negyvenedik évfordulójának s ezáltal az alkotmány helyreállításának maradandó emlékkel való megörökitéséül elhatározza, hogy: a) Budapesten alkalmas helyen munkáskórházat létesit; b) az Erzsébet népakadémiának népkönyvtárral egybekötött munkásotthon létesítésére a székesfőváros VIII. kerületében Szentkirályi-utcza 7. szám alatt levő női- ipariskolai épületet átengedi és ezenkívül több vidéki központon a közművelődés minden ágának a helyi viszonyokhoz alkalmazott teljesítésére kulturházak létesítését segíti elő. c) újból felépiti azt a templomot, amelyet Szent István király az óbudai határban Árpád fejedelem emlékére ennek temetési helye felé emelt volt, d) a zágrábi kereskedelmi múzeumot megnagyobbítja. 2. §• Az 1. §-ban részletezett alkotásokkal járó munkálatok költségeinek fedezésére a következő hitelek engedélyeztetnek : a) a munkáskórház létesítésére 2 millió korona. b) az Erzsébet népakadémia céljaira átengedendő nőipariskolai épület átalakítási és felszerelési költségeire 100,000 korona s a vidéki kulturházak létesítésére 500,000 korona ; c) az óbudai határban emelendő templom építésének költségeire s az a körül létesítendő liget és abban emelendő obeliszk költségeire a telek megszerzési árán felül 600,000 korona, végre d) a zágrábi kereskedelmi muzeum megnagyobbitására 200,000 korona. Ébredjetek hát ősi szellemek! Jertek csodálni ezt a korszakot! E negyven év milyen dicső, remek ?! Örök tavasz volt, életet adott! Jertek ti is és ünnepeljetek ! Hadd hallják meg nagy népek, nemzetek. E hon ma egysziv, harsonva kiált: „Éltesse Isten a magyar királyt! Örömtiiz gyűl a Kárpátok felett. Örömtől ég minden magyar kebel! Hadd hallja meg hát Dél, Nyűgöt, Kelet, Hogy im az ifjúság is ünnepel ! Fel-fellobog a honnak őrtüze, A nép virága koszorút füze. Ma is mint egy szív érez s felkiált: „Éltesse Isten a magyar királyt!“ T—i. Madarak napján. (Folytatás). De legerősebb irtója a madaraknak a telhetetlen emberi gyomor; hála Istennek, nem a magyar gyomor, hanem a délvidéki nemzeteké: p. o. a francziáké, spanyoloké s mindenekfelett az olaszoké. Ez utóbbiak valóságos mészárlásokat visznek véghez a madarak között csak azért, hogy a madaraknak nem százezreit, de millióit vigyék a piaczra s megegyék. Kedves Hallgatóim! tudják, hogy ősszel éneklőink szárnyra kelnek s messzi délvidékre költözködnek. Ez utjokban érintik OlaszorszáBérmálás Ungváron. Dr. Boromisza Tibor püspök ur ő Méltósága, a ki most első Ízben jelent meg ungvári hívei körében, szombaton a déli vonattal érkezett Ungvárra. A csapi állomáson a hatóság részéről Kusnyiry Gyula, a kiskaposi járás főszolgabirája, az ungvári r. kath. hitközség részéről küldöttség fogadta, melynek tagjai voltak: dr. Fibiger Sándor, Flach Jakab, Pap János, Tomajkó István, Wilcsek János. Az ungvári vasúti állomáson megjelentek gróf Sziáray Gábor főispán, Lörinczy Jenő alispán, Fincicky Mihály polgármester, a g. kath. székeskáptalan képviselői: Jakovics Jáuos nagyprépost, pápai prelatus és Matyackó Tivadar kanonok, Bánóczy Béla várm. főjegyző Rónay Antal min. tanácsos, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, Tábor Péter p. ü. igazgató, Kozma Gyula kir. járásbiró, Usz Antal határszéli rendőrkapitány, Minay István főszolgabíró, Románecz Mihály, Dortsák Gyula, Deák Gyula igazgatók, A igner Ferenc p. ii. ig. he- helyettes, az állami, vármegyei és városi hivatalok tisztviselői igen nagy számban, a r. kath. egyháztanács és iskolaszék, valamint a kath. legényegylet tagjai. A vasúti állomáshoz vezető utcákat, valamint az állomás előtti teret a város közönsége valláskülönbség nélkül lepte el, jeléül, hogy a püspök nemcsak a r. kath egyház tagjai hanem a nagyközönség által is illő tisztelettel és szerettei várt magas vendége a városnak. A fogatok hosszú sora vitte ki a püspököt várókat a vasnti állomáshoz, a hol mintegy 20 percnyi várakozás mán szép csendesen beérkezett a püspököt hozó vonat, melynek utolsó kocsijából lépett ki dr. Boromisza Tibor, a szatmári egyházmegye püspöke. Lelkes éljenzéssel üdvözölte a megjelent közönség a főpásztort, a ki Pemp Antal pre- látus kanonok és Hámon Róbert pápai kamarás, püspöki titkár kíséretében érkezett Ungvárra. got is. Az olaszok pedig készen várják a vonuló fecskék, poszáták, fülemilék, pacsirták millióit lépvesszővel, hurokkal, fegyverrel s mindenféle hálóval. E hálók hossza 1 kilométer is lehet, szélességük pedij 4 méter. De a legújabb s egyszersmind lejirtóbb fogási módjuk az, midőn villamos telepekkel kapcsolatos drótokat feszítenek ki. A semmi rosszat sem sejtő, holtra fáradt vándorok letelepednek a kifeszitett drótra, mdyet valószínűleg táviró drótnak vélnek. Alg tollászkodtak kissé, békésen csicseregve az Isten madárkái, ime egyszerre hatalmas villamos ütés éri gyenge testüket s leszédülnek: a drótról. Véres munka következik ezután. Rejtekhelyükről előrohannak a madarászok s a fet- rengő, vergődő madarakat a földhöz csajkodva, vagy a fejükbe harapva megölik. Alenészá- rolt zsákmányukat aztán csomókákba iötik s viszik a piaczra. Hitelesen tudjuk, hogy p. o. Friailban, Észak-Olaszországban szeptember 1-tőj november végéig 620,496 madarat szállitttak el vasúton. Ezek között ezernél több vJt a szürke és kormos légykapó, kerti rozsdafa-ku, vörösbegy, búbos pacsirta stb. Brescia várnában 423,792 darab apró madarat vámoltakéi. A montegradói szorosban csak 3 vadász gy nap alatt 14,000 darab fecskét lőtt. Párzs városában a karácsonyi ünnepek alatt 114,010 darab pacsirtát és 18,000 darab fürjet adtk el. A madárirtás példájául még csak a fürjt akarom felemlíteni. Ami szegény fürjein, Az éljenzés csilapultával gróf Sztáray Gábor főispán, majd Fincicky polgármester üdvözölte a város közönsége nevében a püspököt, aki szívesen megköszönve azt, rövid, tartalmas beszédet intézett a fogadásán megjelentekhez. Szavait igy végzé: „Remélem, hogy Isten és az Haza javára munkálkodha- tom e városban.“ Erre megkezdődött a városba való bevonulás szebbnél szebb magánfogatok hosszú során. Mikor a püspököt vivő kocsi a nagyhid felé közeledett, láthatóan kellemesen lepte a nagy hídnál felállított diadalkapu, melynek felirata messzire és messziriil láthatólag hirdette, hogy : „Áldott, a ki Űr nevében jön !“ A diadalkaput a m. kir. főerdőhivatal, mint az ungvári r. kath. hitközség kegyura készíttette. A püspököt hozó fogat a Rákóczi-utca elején állott meg, a hol a püspök leszállóit, betért az ott álló felállított lombsátorba, magára vette az ornátust és a”segédkező papság kíséretében a templomba vonult, a melynek ajtajában Benkö József apát-plebános fogadta. A kóruson megzendült az „Ecce sacerdos magnus“ kezdetű ének, a melyet a főgimn. énekkar adott elő összhangban. A püspök a főoltárhoz ment, a hol rövid imádságot mondott, mire áldást adott a hívekre. A templomból a parochiára ment a püspök, útjában ismét papság kisérte. Azután megkezdődtek a tisztelgések a következő sorrendben: Kath. klérus Benkö József ungi főesperes vezetésével, kincstár (Rónay Antal) g. kath. klérus (Jakovics János), az ev. ref. és ág. ev. egyházak nevében Komjáthy Gábor és Margócsi Aladár lelkészek, a közös hadsereg, honvédség és csendőrség Gherachini Móric dandárparancsnokkal az élén, kir. kath. főimnázium (Románecz Mihály), a Megyei Nőegyesület, Vöröskereszt Egyesület, Rózsafüzér, Erzsébet-kör (Kende Péterné), vármegyei városi és áll. tisztviselők (Lörinczy Jenő), g. kath. egyháztanács (dr. Hadzsega Bazil) r. kath, egyháztanács, iskolaszék, kath. kör és Legényegyesület (Vilcsek János.) Észak-Afrikába vonulnak telelni s ott elevenen fogdossák őket össze, aztán szűk kalitkába zárva hajón szállítják el a világ különféle piaczaira. Egyedül a marseilli kikötőbe átlag két millió fürjet szállítanak. Kedves Hallgatóim! A madárirtásról több példát nem mondok, mert azt hiszem, hogy Önök közül mindenki belátja most, hogy madaraink szemmel látható megfogyatkozásának igazi okát végre is a délvidéki nemzeteknek s különösen az olaszoknak újabb időben lábra kapott irtó fogási módjaiban kell keresnünk. De az egész művelt Európa belátta azt is, hogy madaraink feltűnő pusztulása érzékeny anyagi károsodással sújtja s évről-évre jobban fogja sújtani mezőgazdaságunkat, gyümölcs- és állattenyésztésünket s mivel az olaszok kapzsiságát, továbbá az olasz kormány nemtörődömségét senki megakadályozni nem tudta, azért Olaszország kivételével Európa többi országai öt évvel ezelőtt, 1902. m^”cz. 19-én Párizs városában, a madarak megv-.beix mezősének czéljából nemzetközi egyezményen kötöttek. Ezen egyezménynek eredménye nem- á- csak az volt, hogy Európa országai törvényt hoztak, melyben szigorú büntetés terhe alatt megtiltják a madarak oknélküli lövését, hálóval, lépvesszővel stb.-vel való fogását, de máskép is gondoskodtak a madarak védelméről s épen ez a gondoskodás másik módja érdeke] minket legjobban. Kérdés tehát, hogy védhetjiik meg madarainkat a törvényes oltalmon kívül? Többfélekép. Egyszer úgy, hogy
