Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-21 / 12. szám
XV. évfoíyai ' í®# 4> * rí s bzatmár, 1906. mápczius 21. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. r r. ^ ,A /jóé^ / aixzyt. offr'rtdí /ten ELŐFIZETÉSI ARAK: E ry évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eiryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő UÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel, Nyllttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán Mindent vagy semmit! Ez a jelszó dominálja ma a politikai életet. Természetesen lassan jutottunk idáig, mert a magyar embernek vérébe oltott tulajdonsága, hogy nehezen mozdul, de ha egyszer megindult, visszatérni nem tud, de nem is akar. A mindent vagy semmit elvéhez való ragaszkodás minden téren, úgy a társadalomban, mint a politikában meg szokta bo- szulni magát, mert ott már hiányzik a prudentiának az a mértéke, melynek a jog és önmérséklet forrásából kell táplálkoznia. Pedig súlyos időkben a higgadtan gondolkozó bölcseségből egy szemernyi többet épithet, mint amennyit ront jóllehet a legönzetlenebb lelkesedéstől elragadott meggondolatlanság. A mai váltságos viszonyok közt nagyhorderejű, s talán hatásában kiszámithatatlan egy nagy kaliberű, sőt mondhatjuk elsőrendű magyar politikus nyilatkozata, ki ugyan egy idő óta visszavonult a politikai élet hálátlan mezejéről, de azért annak minden vadvirágát épen úgy ismeri, mint kivezető fonalát egy egyedül lehetséges kibontakozásnak a küzdelemben álló mindkét fél,teljes megelégedésére, intransigens elemek mindig voltak, vannak és lesznek, Március idusa és a ötanitóképző. Márczius Idusának hajnalhasadása hófehér lepelbe takarva találta a földet. A természet kamaráiban már megindult a munka. A tavasz biivöserejii”tündéréi, a csábítgató napsugarak már ott bontogatták a hóvirágok, ibolyák, jáczintok duzzadó bimbóit. Ezt a pezs- diilő életet takarta hát óla lehulló szemfedő ?! Az egykor áléit, de már dobogó szivet akarta eltemetni a télnek késő hava ?!.... A múlt mezőire száll vissza az emlékezet. — „Ébredj álmaidból, ébredj Árpád fia !.... Hazádnak fel kell virulnia!” Ez volt jelszava a XIX. századnak. A nemzet megértette és Petőfi Talpra magyarjára megfogadta, hogy. „Rabok tovább nem leszünk !“ Márczius Idusa a szabadság napja, amely a szabadsajtot hozva a nép közzé dobja a 12 pontot. A Lajtán túl véres alkonya volt a szabadság napjának mindenütt, csak a magyarok honában nem metszette meg a honfiak ereit. Márczius Idusa a lánglelkü fiatalságé. Es marad is időtlen-időkig, mig magyar földön foly a Duna vize, mert ugyan eltört a szabadság diadalmas lobogója, a halál kikhez sem a meggyőzés, sem a jogi alapra támaszkodó érvelés hangján szólani nem lehet, — de az mellékes; a politikai élet viharai között az esik döntő sulylyal a mérlegbe, hogy maga a nemzet egyeteme ne veszitse fejét, hogy minden, még a legkisebb tagja is az állami szervezetnek lelkiismeretében vegye fontolóra mindama mozzanatokat és elhatározásokat, melyek a haza felvirágoztatására elősegitő vagy gátló hatást vannak hivatva gyakorolni, — Tespedésben vesztegelni épen úgy káros egy nemzet életére, mint a nagylármáju frázisok után rohanva igen sokszor olyanok fejével gondolkozni, akik magok is csak anyit tudnak a politikából, hogy üssük, mert ütni kell, de hogy voltaképen miért, arról fogalmuk sincsen. Az a nagyhorderejű beszéd, mely most belekiáltott az általános kavarodásba, a szentgothárdi volt képviselő beszéde. Pár évvel eze- lőt népszerű miniszterelnöke Magyarországnak, ki a jog, törvény és igazság jelszavával jött, s a kinek kormányzatánál tisztességesebbet aligha tudnák felmutatni a magyar nemzet alkotmányos életében. Ez a férfiú a politikai világtól az utóbbi időben csaknem teljesen visszavonult Széli Kálmán, ki amint látszik, hazafias lelkének sugallatából szükségét érezte vétóját fele- mélni, s kioktatni azokat, akiket egyáltalában lehetséges, hogy a mindent vagy semmit elve épen úgy nélkülözi a bonyodalmak elsimítására szükséges jogalapot, mint amilyen veszedelmes és romboló kimenetelű leend végeredményében. — Szerinte az állami élet szilárdságának egyedüli biztositéka a koronás fő és a nemzet jogainak harmóniájában áll, mely ha megza- vartatik, megszűnt az alkotmányság fogalma, s a kölcsönös erőszakoskodások elkerülhetetlenekké válnak, 0 a hadsereg vezérletére és belszervezetére vonatkozó pas- susát az 1867. XII. törvényczikk- nek a felségjogok hatáskörébe tartozandónak minősiti, amely jog alkotmányosan gyakorlandó. Absolut felségjog tehát nem létezik, hanem ez is mint minden alkotmányos jógákként gyakorlandó, hogyelőször mint a korona minden ténye miniszteri felelősség mellett érvényesüljön és hogy másodszor az országgyűlés törvényes befolyása erre is, mint minden alkotmányos jogi a fennáll. Ezekhez Tisza István kabinetalaki- tása idején 0 felsége is hozzájárult. Széli szerint a magyar nemzet szemfedőt terített a küzdő magyarra, mégis „él nemzet e hazán!" a szityavérii ifjúság tetterejében uj élet sarjad fel a hőmező az enyészet leplei alól is. Márczius 15 most is a tavaszé, az ifjúságé .. Azoknak a szellőknek játékát, amelyek a mosolygó mezők balzsamos illatárját kapták szárnyaikra, miért zavarta volna meg a halál fagyos lehellete "?! Nem szemfedő borult a tájra. Csak hattyuköntösét vette' fel a föld, hogy ebben az ékes mezben köszöntse a szabadság ébredő napját, a pirkadó hajnalnak a bársonypuha hóra terített biborfátyo- lára lépjen le az Árpádfiakat éltető, nemzeti Géniusz. Népem ifjúsága ! Ennek az ezeréves honnak szellemi és erkölcsi meghódítására készülsz. Szintén vedd hát fel szived hófehér ruháját! E nagy napon bonsd ki hevülete« lelked hattyuszárnyait, hogy néped hatalmas Istene kedvét találja kebled csapongó érzelmeiben .... Es ott térdel az ifjúság márczius Idusának első óráiban a Kálváriatemplom ékes oltáránál, hogy a bíinbánat könyeiben megtisztult szivük magába fogadja a nemzetek nagy Királyát, Krisztust, hogy az az Istenember, aki az Olajfákhegyének virágos lejtőjén honszeretettel siratta a már haldokló Jeruzsálemet, — adja ajkukra a szót, a dalt, a nemzeti imákat! Népesültek már az utczák, mikor a városon három ékes lobogó alatt tüzesvérü, kokárdás gárda vonult végig. A képezde volt. A Kbssuth-emlékhez ment. Harczi riadóként hangzott fel az ifjak ajkán a Kossuth nóta Diszmagyarba öltözött ifjak álltak elő szónokolni azokról a csodás eseményekről, amelyeknek Kossuth neve szerzett ragyogást a magyarok történetében. Si- limon László beszéde végén meg is koszo- ruzta az emléket. A szózat hangjai mégnem némultak el a hatalmas téren, mikor az ifjúság ismét hosszú csapatba sorakozva vállaira vette a lobogókat s indult a képzőbe Irúk Lajos tanár lelkiigazgató szentmiséjére. 9 órakor már a díszteremben vannak a növendékek. Az énekkar rázendít a Talpra magyarra. Az előkelő közönség nagy tetszéssel fogadta a remek darabot, még inkább a csinos diszmagyarban fellépő Origa Pál szavalatát. Ábrányi Emilnek Márcziusi esküje talán ép ez órában hangzott el Sátoraljaújhelyen is a helyettes polgármester ajkáról.
