Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-21 / 12. szám

9

HETI SZEME E" 12. (szám)

közjogi önnállósága teljesen kifeje- sésre jut a külföld előtt a magyar czimer és jelvényekben, befelé is megszilárdul a hadsereg nemzeti irányú szelleme, ha a magyar ezredik megkapják magyar tisztjeiket, s ä magyar nyelv elfoglalja az őt megillető helyét úgy a bíráskodás- ben mint a legénységgel való érintkezésben.

Most is azon nézetben van, hogy Európának ezen a helyén, itt, a különböző néptengerek között, a Kelet és Nyugat érintkező pontján, az európai hatalmi és erőviszonyok azon alakulásai közben, amelynek szemtanúi vagyunk, oly veszélyek közepette, amelyek — ha beállnak — első sorban minket, rokontalanokat érnek. Csak egy erős hatalom és állami alakulás állhat fenn biztonságban. A personál unió laza kapcsai nem volnának képesek Ausztria-Magyarországot oly szilárd alapokon, a minőkre az 1867. XII. törvényczikk helyezte, biztosan fen- tartani. Nemcsak a dinasztiának és a monarchiának, hanem az országnak magának életórdeke, hogy ebben a kapcsolatban biztosítsa jövőjét és mert az országnak magának életérdeke, azért a personál unió politikáját — bármennyire méltányolja is a teljes önnállóságra és függetlenségre való törekvés eszményi tartalmát — oly veszélyekkel járónak tartja, hogy mindaddig, a mig az 1867: XII» t.-c.-et a maga igaz és és hamisitatlan tartalmában és szellemében fenn lehet tartani, Magyar- ország összes állami érdekei szempontjából ezt kell a legalkalmasabb alapnak tekinteni arra, hogy a magyar nemzeti államot kiépíteni, konszolidálni, minden javaiban és czél- jaiban, fejlődését és felvirágozását nyugodtan biztosítani lehessen.

Hive ma is a gazdasági és vámközösségnek is, mert azt tartja, hogy azok az érdekek, amelyek Magyar- ország és Ausztria között, mint egyrészről túlnyomóan nyerstermelő, másrészről iparos ország között fenforognak, mindkettőnek javára kiegyenlíthetők.

Széli nem osztrák politikus, ezt nem lóghatja reá még a roszakarat sem. Az önmérsékletet hirdeti, a helyes mérlegelését annak, ami a magyar nemzeti élet szilárdságának biztos támpontul szolgálhat. Sem ezt a beszédet, sem azon férfiút, aki elmondta, a magyar politikai életben számításon kívül hagyni nem szabad, mert nagyon valószínű, hogy előbb vagy utóbb, de ő lesz az a második Deák Ferencz, ki a politikai világ összebogozott gordiuszi csomóját megoldja, hogy király és nemzete egygyé legyenek s megértvén egymást meddő közjogi harczok helyett a közös haza boldogulását munkálják.

Lehet, hogy most sokan követ dobnak reá, sőt talán miránk is, a miért felhívtuk a figyelmet ezekre a fontos kijelentésekre, mert hiszen ma a félremagyarázások korszakát éljük, mikor minden, a politikával ezelőtt talán soha sem foglalkozott apróbb politikus lángpallossal jár, ahelyett hogy gondolkozni tanulna. Dehát mi arról nem tehetünk, ha sokszor, noha hónapokkal előbb is, elöltök járunk az eseményeknek, melyek utólag rendszerint igazolni szoktak bennünket.

Képviselőválasztások. Mi mindjárt a ház feloszlatása után megírtuk, hogy a képviselőválasztásokat a törvényes határidőn belül el fogják rendelni, mert reá a királyt esküje kötelezi. Most több oldalról jelentik, hogy ez csakugyan meg fog történni. Április 10-ke előtt kiírják a választásokat. A kormány a választásokra semminemű befolyást nem akar gyakorolni, sem pénzzel sem pressióval,, sem katonasággal. A katonai asistentia mindössze a polgárság személyes szabadságának megvédésére fog szolgálni. —

A vezérlőbizottság feloszlatása. A kormány a vezélő bizot- ságot felosztatta. Elhatározását azzal okolja meg, hony a vezérlőbi- zottság végrehajtó hatalmat ragadott magához és olyan jogokat vindikált, melyek nem illetik meg. A vezérlőbizottság válaszáhan kijelenti, hogy ez nem felel meg a valóságnak, a kormány ennek daczára állítását fentartotta és pontokba foglalva részletezi.

Feloszlatott bizottságok. A vezérlő- bizottág feloszlatását követik a vármegyénkben és önálló törvényhatósággal felruházott városunkban működő jóléti bizottságok feloszlatása. Szatmárvármegyéhez -már leérkezett a belügyminiszter rendelete, mely betiltja a bizottságok működését, megtiltja, hogy á megyeház helyiségei a bizottságnak [tárgyalási czéljaira átengedtessenek, eltiltja a rendezett tanácsú városi és községi alkalmazottakat a bizottsággal való mindennemű érintkezéstől és esetleges intézkedéseinek foganatosításától. Az indokolás szövege a következő: ..A fent említett rendelkezést azért kellett megsemmisítenem, mert az önkormányzati életben kifejlődött'azt a gyakorlatot, mely ;szérint egyes fontosabb ügyek közgyűlési tárgyalásra való előkészítésére, csupán megvitatás és véleményező jogkörrel felruházott külön bizottságokat alakították, törvényes alapon nem lehet akként értelmezni, hogy azjily bizottságok hatóságokat megillető jogok gyakorlására is felhatalmaztassék. Már pedig a vármegyének

Csele Miklós lendületes szavalatával, Branna József költői szányalásu szabadelőadásával gyönyörködtette a közönséget. Leírhatatlan az az osztatlan tetszés, amelyet Silimon Lászlónak Szolomájer Jakab ügyes zongorajátéka mellett előadott Rongyos koldus c. melodrámája aratott. Mély figyelmet s ki-kitörő lelkesedéssel hallgatta meg az ifjúság Peréruji János igazgató ünnepi beszédét, amelyben köszönetét mondott a rendezett ünnepélyért és a szabad hazának munkás szeretetére buzdította a növendékeket. Nagy Lajos Talpra magyarját hallgatták még meg s azután eltávoztak szivükben azzal a szép emlékkel, hogy mindazt, ami csak tellet ifui erejökből, áldozatul hozták a magyar szabadságnak.

Díszére válik az ifjúságnak, hogy felvonulását, a Kossuth-emlék megkoszorúzását ugyan előjájárósága tudta nélkül rendezte, de a lakosság épülésére minden tüntetést kerülve vitte végbe. A lelkes ünnepély ékes koronája volt hazafias tetteknek. Az a sas, amely, mig kicsinyelte a nagy Sshytiát, addig jtt a Kárpátok szűk ölében a szent keresst árnyékába honszeretettel kötötte le Nyugaton már töredező szárnyait, ilyen népnevelőket kíván. Őrizze meg az ifjúság lelke hófehér ruháját és szabadság szeretetét! A vallás szent jegyében tanítsák meg a népet helyesen élni a szabadsággal, tanítsák meg a szabadságért, ha kell, csatába is szállni s dalban köszönteni a halált. Az arczukon égő tűz legyen is hajnalpirja annak a szép jövőnek, amelyben a magyar tanítói kar ügyesen szervezett iskoláival, csakis a népnevelésért lelekesülő, hivatásos munkával fel fogja építeni a már romokba hulló hazára a Szent István hitében, Mátyás igazságosságában, sz. László erejében, Nagy Lajos nagyságában, Széchenyi tervezte nemzetgazdaságában és Rákóczy honszerelmében gazdag Regnum Marianumot.

Talaborvölgyi.

A sógor meg a koalicio.

Irta : Marosán János.

A sógorom szenvedélyes, nagy politizáló. Ért hozzá nagyon, én meg nem is konyitok ahhoz ; érthető tehát haragom, hogyha hozzámegyek, mert mindjárt azon kezdi, hogy:

— Sógor, nem vagy egész ember, csak azt mondom most is és mindig, hogy csak fél ember az, ki nem politizál különösen most, mikor az ország politikai állapota sehogy sincs rendben, s minden becsületes hazafi politikájára szükség van.

— Talán épp ez a hiba, sógor, hogy sokan politizálnak, olyanok is, kiknek annyi közük van a politikához, mint az egyszeri hajdúnak a harangöntéshez, jegyzém meg merészen.

— De nem úgy van tíz, látszik, hogy

nem értesz hozzá, most kedves sógor mindenki politikus, most mindenkinek hazafias kötelessége ellenőrizni a politikai játékokat, soha sem lehet tudni, hogy mely szerény politizáló agyában születik meg az eszme, melyet „kibontakozási eszmének“ nevezzük mi, politikusok. Persze a te fejedben nem sziilethetik meg, mert nem értesz hozzá, mondja ő.

— A tiedben még úgy sem (gondoltam én) nem mertem kimondani, mert — hiába — nem politizálok.

— Nagy lelki öröm most politikával foglalkozni — folytatja a sógor az én legnagyobb boszuságomra. — Nézni a nemzet harczát a nemzeti jogokért, alkotmányért, valóságos gyönyörűség. Kossuth higgadt s mérsékelt politikai magatartása, Apponyi gróf héroszi agitáló képessége, Andrássy világos közjogi fejtegetései stb. mind lebilincseli a figyelmünket. A napi sajtó meg felizgatja még a legelsatnyultabb idegeinket is. Ah! De mit is beszélek én itt neked politikáról, a magas, magasabb s legmagasabb politikáról, mikor neked arról — sógor — még halvány fogalmad sincs.

Mázsányi teher esett le szivemről a sógor eme kijelentésére, szerettem"volna megcsókolni örömömben. Végre — valahára egy látogatás a sógornál, — mikor nem lesz szó a politikáról, mint a pártvacsorákon, hanem