Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-16 / 36. szám (33. szám)
Szatmár, 1906. augusztus 16 ..HETI SZEMLE“ 3 Az értekezlet. Szombaton délelőtt nagy értekezlet volt a városházán a nagykárolyi törvényszék ügyében. Kelemen Samu dr. orsz. képviselő hivta össze és ő is elnökölt. Igen sokan voltak jelen. Ott láttuk a polgármestert és a városi tisztikart, számos tagját a törvényhatósági bizottságnak, az ügyvédi kar legelőkelőbb tagjait és igen sok városi polgárt. Úgy látszik, hogy a szatmáriak már az első pillanatban átérezték az ügy nagy fontosságát és azonnal készek akczióba lépni. Az értekezleten dr. Kelemen Samu elnökölt; aki a jegyzőkönyv vezetésére Ferenc Ágostont kérte föl. Majd ismertette az értekezlet tárgyát és célját, a következőkben : Méltóztatnak tudni a meghivóból, — hogy mi a mai értekezlet célja. Nagykárolyban mozgalom indult meg az iránt, hogy Nagykárolyban törvényszék állittassék föl. Ez a mozgalom, céljának megvalósultát illetőleg, minden kétségen kívül nemcsak érinti, de sérti Szatmár-Németi érdekeit és jogkörét. Előrebocsátom azt, hogy akkor, amidőn a mozgalommal szemben állást akarunk foglalni, nem vezet bennünket semmi animózi- tás. Mi örvendünk azon, ha akármelyik város halad, gyarapodik, de az mindenesetre kívánságunk és minden esetben ügyelnünk is kell arra, hogy ez a haladás ne történjék a mi rovásunkra s mint jelen esetben : ne történjék egyenesen a miénkből. Mert természetes dolog, liog\ ha Nagykárolyban törvényszék fog felállittatni, ennek jogi területe nem a semmiből fog kihasittatni, ennek ügyköre nem a semmiből fog megteremtetni, hanem területe nagy részben a szatmáriéból fog kihasittatni, ennek ügyköre is jórészt azokból az ügyekből fog alakulni, amelyek eddig a szatmári törvényszék területi hatáskörébe tartoztak. Ami a mozgalom egészen rövid történetét illeti, az a következő : Már két esztendővel ezelőtt indult meg ilyen mozgalom. A kérdés fel is vettetett a vármegyei közgyűlésen s akkor a közgyűlés állást foglalt oly boldogan mosolygott, hogy Zsuzsi néni önkénytelenül hullatott egy két könnycseppet : „Hejh . . . hejh ... az öreg ur makacssága még boldogtalanná teszi ezt a kis ártatlan virágot“ . . . Behúzta az ablakra a függönyt és csendesen, halkan kiment a szobából . . . * * * Egy esztendő múlva ismét találkozunk Ilonával a keskeny erdei utón. De mintha még sápadtabb volna a szokottnál, avagy talán csak gyászruhája okozza ezt ? ........... Mé g a tél elején történt, hogy a hatalmas urat: vitéz Zborói Tamást holtan hozta haza csatlósa egy éjjeli vadászatról. Paripája ijedt meg és a megbokrosodott állat egy meredek sziklapartról négy ölnyi mély árokba zuhant gazdáját maga alá temetve. Hona a fájdalomtól — még atyja temetése után pár héttel is annyira meg volt törve, idegei túlfeszítitek, hogy az ágyban feküdt. A mint beköszöntött a szép május, mindennap kisétált a kis erdei útra, hiszen árva szivének gazdag érzelmeit már nem foglalta le senki más csak szerelmese . .. üt várta nap-nap után . . . Kegyetlen imádsága volt: „Uram oltalmazd meg őt és add őt nekem vissza!“ . . . És végre megjött, a kit várt! Alig ért szokott sétáló idejében arra helyre, a hol abban az irányban, hogy Nagykárolyban is törvényszék állittassék fel. A részleteket ne érintsük ; de méltóztatnak tudni, hogy a megyei közgyűlések második napján mindaz keresztül megy, amit a nagykárolyi csoport óhajt. A lefolyt két év kiélesedett politikai harcaiban nem volt alkalmas a helyzet arra, hogy ez a kérdés felvettessék. Úgy látszik, most látta ezt alkalmasnak Nagykároly, s elhatározta, hogy emlékiratot dolgoztat ki és küldöttség által juttatja azt az igazságügyminiszterhez, egyszersmind kérvény alakjában a képviselőházhoz is, ahol azt a város képviselője által nyujtatja át. Azt is olvastuk a hírlapokban — és pedig cáfolat nélkül, — e küldöttséget Nagykároly országgyűlési képviselője és Szatmárvármegye, valamint Szatmár-Németi város főispánja vezetik. Ehhez hozzáteszem, hogy ez utóbbi hirt, bár meg nem cáfoltatott, nem tartom valószínűnek. Ismerve a főispán lojalitását és ragaszkodását Szatmár-Németi iránt: meg vagyok arról győződve, hogy még ha igyekeztek volna is őt ily irányban megnyerni, abban a pillanatban, amint tudomást vesz arról, hogy Szatmár-Németi egyhangú vélekedése az, hogy e kérdés ilyen dűlőre vitele Szatmár-Németi érdekének és jogainak sérelmével jár — a főispán ilyen mozgalomban sem mint vezető, sem mint annak pártolója és támogatója részt nem vehet. A mozgalmat, amelyet Nagykároly városa megindított, két körülménynyel támogatja: Az első amit felhoznak, hogy nekik történelmi jogaik vannak ehhez a törvényszékhez ; mert amint méltóztatnak tudni, a múltban Nagykárolynak volt törvényszéke. Szükségesnek tartom, hogy mindenkit óvjak attól a felfogástól, hogy azok a tények, amelyek a múltban történtek, és mint ilyenek történelmi tények, pusztán ennek erejénél fogva, történelmi jogoknak fogadtassanak el. Mert ez esetben a hűbériséget, robotot, stb. is vissza kellene állítanunk. Hogy pedig szigorúan ennél a tárgynál maradjunk, Nagybánya, Nagysomkut, ahol kővárvidéki törvényszék volt, — és Nagyszőllős is jogot egy év előtt búcsúztak, •— mikor szembe találta magát Gyulával. — Öröm sikoltással rohant Gyulához, csókkal halmozta a kedvest .... pedig ez már akkor a halállal volt eljegyezve .... Egy be nem gyógyult sebe szakadt fel nyakán, melyet nemrég kapott egy ütközetben és a tábori orvos aggodalma alaposnak bizonyult . . . Az első nagyobb felindulás megölte . . . Félóra alatt kiszenvedett . . . Mindkettőt késő éjjel találták meg a cselédek, kik Ilona keresésére indultak! Egymásra voltak borulva .... a halálban egyesültek, a közös sir volt frigyök . . . egy sírba temették el őket .... * * * A zborói várfal délre néző részén közvetlen a kis erdei ut mellett már kora tavasszal virágzik egy csodaszép virágú vadrózsabokor .... Azt tartja a hagyomány, hogy május hónapban minden este suttog, regél a bokor, mesél már háromszáz év óta leányhüségről, igaz szerelemről, mely ha az életben le is hullatja virágát, a sírban uj életre kel és a' föld felett, virágzó vadrózsabokor alakjában nyit ezer szinpompás kis virágot! .... Ki tudja . . ?Lehet, hogy igaz .... őszi rózsa. formálhatnának törvényszékhez, sőt Nagybányának ehhez területi elhelyezésénél fogva minden esetben jogosabb igénye is lehetne mint Nagykárolynak. A másik ok, amit felhoznak, az, hogy vannak helyek, amelyek közel esnek Nagykárolyhoz, és igy természetesen Nagykároly felé gravitálnak. De olyan elhelyezést nem lehet teremteni, hogy minden község közelebb legyen az egyik városhoz, mint a másikhoz. A főkérdés az, hogy Szatmár az egész vidéknek középpontja. Már pedig bízvást állíthatjuk, hogy nincs más törvényszék az országban, amelynek helyesebb, előnyösebb középponti elhelyezése volna, mint a szatmári törvényszéknek. Hozzá tehetjük még azt is, hogy egyenesen példátlan volna, hogy ilyen területi beosztás mellett, — amikor Nagykároly vasúti összeköttetéssel csupán 35 percnyi távolságra van Szatmártól, — ott egy másik törvényszék állittassék föl. Ez objekiv okokkal nem támogatható. De igazságügyi szempontból sem célszerű, hogy kisebb területen és kisebb helyeken állittassék föl törvényszék ; mert a bírák kiképzése szellemi és gyakorlati téren csak akkor lehetséges, ha területileg nagyobb hatáskörű törvényszékek állíttatnak föl, ahol részben a városi élet élénksége is fejleszti az illetők szellemi képzettségét, másfelől az ügyek bonyolultabb volta alkalmat és iskolát nyújt a bíráknak, hogy minden téren képezhessék magukat. Ezek igen t. uraim, röviden azok az okok, amelyek bennünket arra indítottak, hogy ezt a mozgalmat, amely Nagykárolyban megindult, olyannak találjuk, amelyet igazságos és tárgyilagos okokkal megvédeni nem lehet, amelyben legfeljebb személyes jellegű okok játszanak szerepet, vagy pedig az a szempont, amely mindnyájunkra áll, hogy minden város előnyösnek tartja magára nézve, hogy ha valamely hivatalhoz vagy nagyobbszabásu intézményhez hozzájut. Ha már önök egyetértenek abban, — és én joggal hiszem, hogy a város minden polgára egyetért ebben, — hogy állást kell foglalnunk e kérdésben, akkor meg kell állapitanunk azt is, hogy mik a teendőink. Én mint a város országgyűlési képviselője, szükségesnek tartottam, hogy meggyőződjem arról, vannak-e ezen mozgalomnak Budapesten is gyökerei vagy csak Nagykárolyban. Kérdést tettem az igazságügyminisztériumban, a belügyminiszternél, és Kossuth Ferencnél, mint a nagy többséget képező függetlenségi párt elnökénél, hogy van e tudomásuk ily mozgalomról, vagy foglalkozik-e a kormány ilyen tervvel. Mindenütt azt a választ kaptam, hogy a kormány ily tervvel nem foglalkozik, de természetesen foglalkoznia kell vele, ha lentről fölvetik. A nagykárolyiak magatartása azt mutatja, hogy a kérdés őszre aktuálissá válik. Ezért most meg kell állapodnunk teendőinkben. Magam részéről természetesen szabad megvitatás tárgyaként, azt jegyzem meg tájékoztatásul, hogy az lenne helyes, ha az értekezlet elhatározná először, hogy nagyszabású mozgalmat indít meg s ennek^keretében népgyü- lést tart, a népgyülés memorandumot készíttetne, amelynek elkészítésében közreműködnének az ügyvédi kamara tagjai is. E memorandumot a város minden Írni- olvasni tudó polgárával aláíratnék, hadd lássa a kormány, hogy ez a kérdés minket súlyosan érint és jogaink elkobzásába nem nyugszunk bele. Szükséges továbbá, hogy a szintén érdekelt Bihar- és Szilágyvármegyék, Nagy-
