Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-24 / 52. szám

2

„HETI SZEML E“ (52. szám.)

A népek története igazolja, hogy ennek nyomán mindig pusztulás fakadt, dinasztiák tűntek el, nemzetek semmisültek meg.

Misem kivánatosabbtehát, hogy a korona és a nemzet értsék meg egymást. Tűnjön el az egyenetlenség, omoljanak le a válaszfalak, úgy az uralkodó mint a honpolgárok egyesitett erővel munkálkodjanak a haza boldogságának előmozdításán. A béke, a szeretet visszatérése volna a legszebb karácsonyi ajándék, ez lenne oszlopa, támasza a dinasztiának is. Erre kérjük a kisded Jézust a béke ünnepén, ha fohászunkőszinte, szándékaink nyiltak, kérésünk meghallgatásra fog találni.

Boldog ünnepet!

Megyei közgyűlés.

Szenzácziókhan bővelkedő közgyűlése volt vármegyénknek e hó 14-én. Azaz csak volt volna, de megtartása nem sikerült. Pedig nagyon ügyesen tervezte a főispán, mert olyan pontokat szedett össze a tárgysorozatba, melyek a nagyközönséget anyagilag és pedig igen közelről érintik. Éppen azért hitle, hogy lehetővé válik a közgyűlésen elnökölnie s igy a vármegye közönsége elismeri beiktatott főispánjának. Csakhogy nem igy történt, ahogy tervezete volt.

Nagy Lászlót belépésekor falrengető ab- czuglással fogadták, sőt a hevesebb vórüek meg akarták akadályozni, hogy az elnöki székhez jusson.Párthiveiazonban|lehetővé tették, hogy az elnöki széket elfoglalja,megnyitván a közgyűlést, napirendre tűzte a tárgy- sorozat első pontját. Ámde rögtön felállott dr. Falussy Árpád s indítványozta, hogy a

7-ik pont vétessék legelőször tárgyalás alá, mely a hatvanas bizottság javaslatát tartalmazza. Nagy László a kívánságnak nem akart eleget tenni, mert ő már kitűzte az első pontot tárgyalás alá, s mig az letárünnep miatt két órával előbb jöttek ki a gyárból a szokottnál, hogy némi bevásárlásokat tehessenek. Utjok Kaufmann kereskedése mellett haladt el, kinél mindennemű szükségleteiket beszerezhették. A kereskedő 8 éves Lajoskája már régen vá rakozott reájok, kik között bizonyos Held nevűt különösen megkedvelt, mert vásárlás közben mókáival mindig mulattatta. Éles szemei csakhamar észrevették a fiatal, ked vés külsejű munkást, ki azonban most szokása ellenére szomorúan hallgatott társai közt, habár vigasztalni akarták. — A gyermek hiába surrant hozzá, hogy észrevegye, végűé csakugyan megszólította:

— „Jó napot, Held ur! Talán beteg, hogy olyan kedvetlen ? kérdező a jószivü fiú — mondja meg, mi baja sa nagymamától mindjárt hozok rá orvosságot11.

„Köszönöm, Lajoska, de azt hiszem, hogy az ón bajomra nincs nagyanyádnak orvossága.

„Nagyon sajnálom, de legalább nézze meg a karácsonyfámat, még tavalyról maradt néhány aranyos dióm, vigye haza a kis gyermekeinek,“ — nógaltá őt ismét Lajoska.

„Köszönöm, Lajoska, feleié sóhajtva a munkás, de sietek, mert, nagyon sürgős dolgom van, mert mindig előzékeny voltál hozzám. De ezután aligha találkozunk töbgyalva nincs, jogosulatlan a közgyűlés a tárgysorozatot megváltoztatni. Óriási felháborodás következett, e szavakra, s miután Nagy László nem birta helyreállítani a rendet, 10 perezre függesztette az ülést. Ekkor előbbi jelenetek ismétlődtek, llosvay Aladár alispán helyettes, főjegyző, ki az első pontnak volt referense, megtagadta a referálást, gróf Károlyi István pedig keményen támadt neki Nagy Lászlónak, s követelte, hogy azt a helyet, melyet törvénytelenül ;tarf. elfog lalva, azonnal hagyja el. A tombolás ezek után még rettenetesebb lett, mire Nagy László látva, hogy nem tud ura lenni a helyzetnek, közgyűlést berekesztettnek jelentvén ki, elhagyta a közgyűlési termet.

Erre fölszólitották llosvay Aladár alis pánbelyettes-főjegyzőí, hogy foglalja el az elnöki széket s emelje határozattá a 60 as bizottság javaslatát, llosvay Aladár eleget tett a felszólításnak s a javaslatot határozatképpen kimondotta, hangzik pedig a javaslat, következőleg : Szatmár vármegye törvény- hatósági bizottsága a vármegye 60 as bizottsága javaslatának teljes egészében való elfogadása mellett határozatiig kimondja, hogy az 1905. évi november hó 6 iki közgyűlést törvényesen összehívott, az ezen közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyet elintózeltnek, a történeteket a közgyűlés tényének és a kinevezett főispánt, Nagy Lászlót törvényesen kinevezettnek nem tartja, ténykedéseit törvényeseknek el nem fogadja. Általa összehívott bárminémü közgyűlést sem most, sem a jövőben törvényesnek nem tekint, a tisztviselőket a közreműködéstől eltiltja és arra utasítja, hogy a netalán erőszakosan hozott határozatok, mint érvénytelenek végrehajtását megtagadja. Végül a tárgysorozat összes pontjait napirendről levéteti és azok tárgyalása végett a közgyűlés összehívására a vármegyei főjegyzőt, alispánhelyettest útasitja. Ezen határ )zat. fellebbbezésre való tekintet, nélkül a vármegyék törvényhatóságának az 1884. évi XXII. t.-cikk 20 szakaszában le vő jogainak érvényesítése czóljábol kiadatik

bó, mert valószínűleg eltávozom innen. Jó éjszakát, Isten veled, kis barátom ! S ezzel elsietett. A kis fiút nagyon fájdalmasan lepte meg e rossz hir s részvéttel tudakozódott a többi munkástól annak oka felől. Ezek aztán elbeszélték neki, hogy Held visszafeleselt a gyár tulajdonosának s ez őt elbocsátotta. Az eset úgy történt, hogy Held épen egy alakot öntött, midőn a gyáros őt szólította. Held rögtön nem hagyhatta félben az öntést, nehogy az alak elromoljon. Midőn azonban elhagyhatta, azonnal sietett a gyároshoz. Ámde ez minden mentegetőzése daczára keményen megdorgálta. A munkás azzal védelmezte magát, hogy nem akart urának kárt okozni. „Ahhoz önnek semmi köze, — feleié a gyáros izgatottan — s minthogy itt nyilvánosan megtagadta az engedelmességet s még visszafeleselt, ezennel el van bocsátva.“ Ez volt az eset, mely miatt a munkások is zúgolódni kezdtek, de semmi sem használt.

Midőn Lajoska mindezt megtudita, azt kérdezte egy munkástól; „Már most hová megy Held ur dolgozni ?“

„Azt sem tudom — feleié amaz — mert itt közelben nincs ilyen gyár s mig máshol kap helyet, addig családja éhen halhat meg.“ Lajoska egyideig elsápadva s holtra ijedten bámult maga elé, azonban egyszerre jógondolata támadt s hirtelen szoa vármegyei bizottságnak a kinevezendő főispánnal szemben teljesitendő eljárás tárgyában. Ezen határozatot nyomban hitelesítették Kerekes Zsigmond vármegyei jegyző, előadó, llosvay Aladár alispánhelyettes, Teleki Géza gróf, Falussy Árpád dr., Kovács Dezső dr. Ezután llosvay Aladár főjegyző a közgyűlést bezárta.

így végződött a vármegyei közgyűlés. Erinek a következménye latt, hogy Nagy László llosvay Aladár allspánhelyettes főjegyzőt és Kerekes Zsigmond vármegyei aljegyzőt, ki a 60 as bizottság előadója volt, állásuktól felfüggesztette.

H I R EK.

Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik beküldésére és előfizetésük megújítására.

Mélyentisztelt előfizetőinknek, szives olvasóinknak és munkatársainknak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.

Lapunk legközelebbi száma újévre fog megjelenni.

Istentiszteletek. Karácsony éjszakáján az éjféli misét Pemp Antal káptalani hely- nök, praelátus kanonok fogja végezni, a pásztormisét karácsony reggelén 6 órakor Tóthfalussy Dániel tanitóképezdei tanár, 7 órakor Hehehin Károly praelátus kanonok mond ünnepélyes nagy misét, utána Tóth József szentszéki tanácsos praedikál, 9 órakor Pemp Antal káptalani helynök, praelátus kanonok mond ünnepélyes nagymisét, dr. Kováts Gynla tanitónőképzőintézeti igazgató prédikál, 11 órakor csendes mise lesz, melyet Tóth József végez, délután 3 órakor vecsernye Karácsony másodnapján reggel 7 órakor Hebelein Károly praelátus-kanonok mond szentmisét és Tóth József prédikál, 9 órakor Szabó István praelátus, püspöki irodaigazgató mond szent misét és dr. Csókás Vidor segédlelkész prédikál, 11 órakor csendss mise, délután 3 órakor vecsernye.

Főpásztorunk betegsége. Mint részvéttel értesülünk, egyházmegyénk főpásztora, dr. Mayer Béla pár hétig betegen feküdt Zomborban levő rokonainál. Egészségét azonban már visszanyerte, de Rómába a püspökszentelésre, melyet maga Ő szentsége végzett e hó 21-én, nem mehetett el.

bájába futott, hol a szobaleánynak valamit súgott, mire az szépen megmosta arczát s uj kalapját átadva sok szerencsét kívánt neki.

Lajoska pedig egyenesen a gyároshoz ment, ki csak néhány házzal távolabb lakott tőlük. Miután halkan kopogtatott, bátran, de szerényen a szobába lépett, hol a gyárost s feleségét együtt találta. Illedelmes kézcsókolás után, bizalommal fordult a gyároshoz : „Uram, kérem, ne bocsássa el Held urat!“ Ez nagyon meg volt lepetve a különös kórós miatt s kedvetlenül, hidegen kérdő a gyermektől : „Fiacskám, ki küldött téged ide ?“ Lajoska őszintén s bátran felelte; „Engem nem küldött senki; de Held ur nekem jó barátom s a barátnak segitni kell barátján, amiatt is inkább, mert ő valahányszor nálunk vásárol, mindig mulattatni szokott és mert, ha elkeli meunie, ő és családja éhen hal meg, mig helyet kap. Nemde gyáros ur megengedi, hogy Held megmaradjon. „A papa is, mama is nagyon szereti őt.“

A gyártulajdonos arcza barátságosabb lett s idegen nyelven feleségével tanácskozni kezdett a gyermek kérése fölött, kit mindketien ismertek. A tanácskozás meglehetősen sokáig tartott, mert a gyáros nem akart engedni, azonban a jólelkü nő rábirta őt, hogy a munkást visszafogadja.