Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-24 / 52. szám

2 „HETI SZEML E“ (52. szám.) A népek története igazolja, hogy ennek nyomán mindig pusztulás fa­kadt, dinasztiák tűntek el, nemzetek semmisültek meg. Misem kivánatosabbtehát, hogy a korona és a nemzet értsék meg egymást. Tűnjön el az egyenetlen­ség, omoljanak le a válaszfalak, úgy az uralkodó mint a honpolgárok egyesitett erővel munkálkodjanak a haza boldogságának előmozdításán. A béke, a szeretet visszatérése volna a legszebb karácsonyi ajándék, ez lenne oszlopa, támasza a dinasztiá­nak is. Erre kérjük a kisded Jézust a béke ünnepén, ha fohászunkőszinte, szándékaink nyiltak, kérésünk meg­hallgatásra fog találni. Boldog ünnepet! Megyei közgyűlés. Szenzácziókhan bővelkedő közgyűlése volt vármegyénknek e hó 14-én. Azaz csak volt volna, de megtartása nem sikerült. Pe­dig nagyon ügyesen tervezte a főispán, mert olyan pontokat szedett össze a tárgysorozat­ba, melyek a nagyközönséget anyagilag és pedig igen közelről érintik. Éppen azért hit­le, hogy lehetővé válik a közgyűlésen elnö­kölnie s igy a vármegye közönsége elismeri beiktatott főispánjának. Csakhogy nem igy történt, ahogy tervezete volt. Nagy Lászlót belépésekor falrengető ab- czuglással fogadták, sőt a hevesebb vórüek meg akarták akadályozni, hogy az elnöki székhez jusson.Párthiveiazonban|lehetővé tet­ték, hogy az elnöki széket elfoglalja,megnyit­ván a közgyűlést, napirendre tűzte a tárgy- sorozat első pontját. Ámde rögtön felállott dr. Falussy Árpád s indítványozta, hogy a 7-ik pont vétessék legelőször tárgyalás alá, mely a hatvanas bizottság javaslatát tartal­mazza. Nagy László a kívánságnak nem akart eleget tenni, mert ő már kitűzte az első pontot tárgyalás alá, s mig az letár­ünnep miatt két órával előbb jöttek ki a gyárból a szokottnál, hogy némi bevásár­lásokat tehessenek. Utjok Kaufmann keres­kedése mellett haladt el, kinél minden­nemű szükségleteiket beszerezhették. A ke­reskedő 8 éves Lajoskája már régen vá rakozott reájok, kik között bizonyos Held nevűt különösen megkedvelt, mert vásárlás közben mókáival mindig mulattatta. Éles szemei csakhamar észrevették a fiatal, ked vés külsejű munkást, ki azonban most szokása ellenére szomorúan hallgatott társai közt, habár vigasztalni akarták. — A gyermek hiába surrant hozzá, hogy észre­vegye, végűé csakugyan megszólította: — „Jó napot, Held ur! Talán beteg, hogy olyan kedvetlen ? kérdező a jószivü fiú — mondja meg, mi baja sa nagymamától mind­járt hozok rá orvosságot11. „Köszönöm, Lajoska, de azt hiszem, hogy az ón bajomra nincs nagyanyádnak orvossága. „Nagyon sajnálom, de legalább nézze meg a karácsonyfámat, még tavalyról ma­radt néhány aranyos dióm, vigye haza a kis gyermekeinek,“ — nógaltá őt ismét La­joska. „Köszönöm, Lajoska, feleié sóhajtva a munkás, de sietek, mert, nagyon sürgős dolgom van, mert mindig előzékeny voltál hozzám. De ezután aligha találkozunk töb­gyalva nincs, jogosulatlan a közgyűlés a tárgysorozatot megváltoztatni. Óriási felhá­borodás következett, e szavakra, s miután Nagy László nem birta helyreállítani a ren­det, 10 perezre függesztette az ülést. Ekkor előbbi jelenetek ismétlődtek, llosvay Aladár alispán helyettes, főjegyző, ki az első pont­nak volt referense, megtagadta a referálást, gróf Károlyi István pedig keményen támadt neki Nagy Lászlónak, s követelte, hogy azt a helyet, melyet törvénytelenül ;tarf. elfog lalva, azonnal hagyja el. A tombolás ezek után még rettenetesebb lett, mire Nagy László látva, hogy nem tud ura lenni a helyzetnek, közgyűlést berekesztettnek jelentvén ki, el­hagyta a közgyűlési termet. Erre fölszólitották llosvay Aladár alis pánbelyettes-főjegyzőí, hogy foglalja el az elnöki széket s emelje határozattá a 60 as bizottság javaslatát, llosvay Aladár eleget tett a felszólításnak s a javaslatot határozat­képpen kimondotta, hangzik pedig a javas­lat, következőleg : Szatmár vármegye törvény- hatósági bizottsága a vármegye 60 as bizott­sága javaslatának teljes egészében való el­fogadása mellett határozatiig kimondja, hogy az 1905. évi november hó 6 iki közgyűlést törvényesen összehívott, az ezen közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyet elintózeltnek, a történeteket a közgyűlés tényének és a ki­nevezett főispánt, Nagy Lászlót törvényesen kinevezettnek nem tartja, ténykedéseit tör­vényeseknek el nem fogadja. Általa össze­hívott bárminémü közgyűlést sem most, sem a jövőben törvényesnek nem tekint, a tiszt­viselőket a közreműködéstől eltiltja és arra utasítja, hogy a netalán erőszakosan hozott határozatok, mint érvénytelenek végrehajtá­sát megtagadja. Végül a tárgysorozat összes pontjait napirendről levéteti és azok tárgya­lása végett a közgyűlés összehívására a vár­megyei főjegyzőt, alispánhelyettest útasitja. Ezen határ )zat. fellebbbezésre való tekintet, nélkül a vármegyék törvényhatóságának az 1884. évi XXII. t.-cikk 20 szakaszában le vő jogainak érvényesítése czóljábol kiadatik bó, mert valószínűleg eltávozom innen. Jó éjszakát, Isten veled, kis barátom ! S ezzel elsietett. A kis fiút nagyon fájdalmasan lepte meg e rossz hir s részvéttel tudakozódott a többi munkástól annak oka felől. Ezek aztán elbeszélték neki, hogy Held visszafeleselt a gyár tulajdonosának s ez őt elbocsátotta. Az eset úgy történt, hogy Held épen egy alakot öntött, midőn a gyáros őt szólította. Held rögtön nem hagyhatta félben az ön­tést, nehogy az alak elromoljon. Midőn azonban elhagyhatta, azonnal sietett a gyá­roshoz. Ámde ez minden mentegetőzése daczára keményen megdorgálta. A munkás azzal védelmezte magát, hogy nem akart urának kárt okozni. „Ahhoz önnek semmi köze, — feleié a gyáros izgatottan — s minthogy itt nyilvánosan megtagadta az engedelmességet s még visszafeleselt, ezen­nel el van bocsátva.“ Ez volt az eset, mely miatt a munkások is zúgolódni kezdtek, de semmi sem használt. Midőn Lajoska mindezt megtudita, azt kérdezte egy munkástól; „Már most hová megy Held ur dolgozni ?“ „Azt sem tudom — feleié amaz — mert itt közelben nincs ilyen gyár s mig máshol kap helyet, addig családja éhen halhat meg.“ Lajoska egyideig elsápadva s holtra ijedten bámult maga elé, azonban egyszerre jógondolata támadt s hirtelen szo­a vármegyei bizottságnak a kinevezendő fő­ispánnal szemben teljesitendő eljárás tárgyá­ban. Ezen határozatot nyomban hitelesítették Kerekes Zsigmond vármegyei jegyző, előadó, llosvay Aladár alispánhelyettes, Teleki Géza gróf, Falussy Árpád dr., Kovács Dezső dr. Ezután llosvay Aladár főjegyző a közgyűlést bezárta. így végződött a vármegyei közgyűlés. Erinek a következménye latt, hogy Nagy László llosvay Aladár allspánhelyettes fő­jegyzőt és Kerekes Zsigmond vármegyei al­jegyzőt, ki a 60 as bizottság előadója volt, állásuktól felfüggesztette. H I R EK. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik bekül­désére és előfizetésük megújítására. Mélyentisztelt előfizetőinknek, szi­ves olvasóinknak és munkatársainknak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. Lapunk legközelebbi száma újévre fog megjelenni. Istentiszteletek. Karácsony éjszakáján az éjféli misét Pemp Antal káptalani hely- nök, praelátus kanonok fogja végezni, a pásztormisét karácsony reggelén 6 órakor Tóthfalussy Dániel tanitóképezdei tanár, 7 órakor Hehehin Károly praelátus kanonok mond ünnepélyes nagy misét, utána Tóth József szentszéki tanácsos praedikál, 9 óra­kor Pemp Antal káptalani helynök, praelá­tus kanonok mond ünnepélyes nagymisét, dr. Kováts Gynla tanitónőképzőintézeti igaz­gató prédikál, 11 órakor csendes mise lesz, melyet Tóth József végez, délután 3 órakor vecsernye Karácsony másodnapján reggel 7 órakor Hebelein Károly praelátus-kanonok mond szentmisét és Tóth József prédikál, 9 órakor Szabó István praelátus, püspöki irodaigazgató mond szent misét és dr. Csó­kás Vidor segédlelkész prédikál, 11 órakor csendss mise, délután 3 órakor vecsernye. Főpásztorunk betegsége. Mint rész­véttel értesülünk, egyházmegyénk főpásztora, dr. Mayer Béla pár hétig betegen feküdt Zomborban levő rokonainál. Egészségét azon­ban már visszanyerte, de Rómába a püspök­szentelésre, melyet maga Ő szentsége vég­zett e hó 21-én, nem mehetett el. bájába futott, hol a szobaleánynak valamit súgott, mire az szépen megmosta arczát s uj kalapját átadva sok szerencsét kívánt neki. Lajoska pedig egyenesen a gyároshoz ment, ki csak néhány házzal távolabb la­kott tőlük. Miután halkan kopogtatott, bát­ran, de szerényen a szobába lépett, hol a gyárost s feleségét együtt találta. Illedel­mes kézcsókolás után, bizalommal fordult a gyároshoz : „Uram, kérem, ne bocsássa el Held urat!“ Ez nagyon meg volt lepetve a különös kórós miatt s kedvetlenül, hidegen kérdő a gyermektől : „Fiacskám, ki küldött téged ide ?“ Lajoska őszintén s bátran fe­lelte; „Engem nem küldött senki; de Held ur nekem jó barátom s a barátnak segitni kell barátján, amiatt is inkább, mert ő valahányszor nálunk vásárol, mindig mu­lattatni szokott és mert, ha elkeli meunie, ő és családja éhen hal meg, mig helyet kap. Nemde gyáros ur megengedi, hogy Held megmaradjon. „A papa is, mama is nagyon szereti őt.“ A gyártulajdonos arcza barátságosabb lett s idegen nyelven feleségével tanács­kozni kezdett a gyermek kérése fölött, kit mindketien ismertek. A tanácskozás meg­lehetősen sokáig tartott, mert a gyáros nem akart engedni, azonban a jólelkü nő rábirta őt, hogy a munkást visszafogadja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom