Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-24 / 52. szám

„HETI S Z E M L E„ 52 ik (szám)

benyújtott». — Pártonkivül marad, nagyon valószínű azonban, hogy nem sok ideig.

Főispáni bevonulás. Beregszászt ezer‘ száz főnyi lovasság, gyalogkatonaság ás csendőrség szállta meg. Részint Ungvárró részint Nyíregyházáról jöttek. A megyefőnök a csendőrség és katonaság sorfala közölt vonult be a városba. A belügyminiszter az alispán állal a főispánt installáló közgyűlés uiánra összehívott megyegyülést — betiltotta. A betiltó végzésre az alispán azt felelte, kogy a tilalom daczára megtartja a közgyűlést, mert az törvéuyesen lett össze híva. A belügyminiszter erre visszavonta tiltó r< ndeletét.

Albirói kinevezések. Ő felsége a ki rály dr. Szász Gető egri ügyészségi alügyészt az erdődi, Igaz Gusztáv székesfehérvári kir. törvényszéki jegyzőt a balmi kir. járásbírósághoz albirón«k nevezte ki.

Beszámoló. Városunk országgyűlési képviselője, Dr. Kelemen Samu január 16-ik napján fogja megtartani beszámolóját. Ugyanekkor le fog jönni városunkba gróf Batthyány Tivadar és több hírneves ország gyűlési képviselő. Ez alkalommal akarják megtartani az ellenzék tiszteletére rendezendő lámpionos felvonulást is.

Tüzhalálra Ítélt arczkép. Nagype leske község képviselőtestülete a minap tar tott ülésén tárgyalta a vármegye 65 ös bizottságának azon felhívását, hogy állami adójuk egy részét a tisztviselők kártalani tása czéljából a 65 ös bizottság által kijelölt takarékpénztárba helyezzék el. A képviselőtestület. egyhangúlag elhatározta, hogy a felhívás értelmében jár el. — Mátyás Mhiály birtokos nagy lelkesedés közepette indítványt nyújtott be aziránt, hogy Nagy László főispán képét távolítsák el a községházából. Ezen indítványt Popovics Mihály községi bíró azzal bővítette ki, hogy a képet égessék el, amit a képvíselő'estületi tagok gúnyos megjegyzései közben azonnal végre is hajlónak ; a képet széttép tó k és a lobogó kályhába dobták. A községi biró indítványára a gyűlés jegyzőkönyvi kivonatát megküldötték a 65 ös bizottságnak.

Hymen, Adriányi Zoltán, gróf Károlyi István uradalmi tisztje e hó 16 án esküdött örök hűséget Baróthy Béla debreceni kir. Ítélőtáblái bíró leányának, Gábriellának. —Tar

3_

Lajos beregszászi kereskedő eljegyezte Jeney Sándor beregszászi ármentesitő társulati számtiszt leányát, Arankát. — Tárczy Károly dr., középiskolai tanár a napokban esküdött örök hűséget Munkácson Lehotay Irén kisasszonynak. —

Egyházmegyei hir. Török Lajos szí- nérváraljai segédlelkész Csapra helyi káplánnak neveztetett ki.

Berendelt titkár. Vojnárovits Sándor dr, főispáni titkárt a belügyminiszter a minisztériumba rendelte be szolgálattételre titkári minőségben.

Gyászhir. Papp Bertalan kir. törvényszéki kiadó leánya, Mariska szüleinek nagy bánatára hosszas szenvedés után elhalt. — Szabó Gyula pocsaji gör. kath. lelkész e hó 15-én életének 38 ik évében elhalt. Városunkból Szabó Aurél dr., ügyvéd fivérét, Ferencz Ágoston tanácsjegyző unokafivérét gyászolja az elhunytban. — Rónai Ferencz debreceni joghallgató, Rónay Géza nagybányai városi közgyám fia, e hó 16-án délután 472 órakor életének 20.-ik évében Nagybányán szüleinek házánál elhalt. — D arőcy Lajos, a Társas körnek régi idő óta volt alkalmazottja, ki szerény modorával a kör tagjainak becsülésót bírta, e hó 17 ón életének 50 ik évében elhunyt. Temetése alkalmával a helybeli pincér egylet fökete zászló alatt testületileg vonult ki és ravatalára koszorút helyezett.

Áthelyezett aljegyzők. Az igazság- ügymiuiszter Pataky Ferencz szabadkai kir. törvényszéki aljegyzőt a fehérgyarmati kir. járásbírósághoz, Zsembery Tivadar dr. fehérgyarmati kir. jórásbirósági aljegyzőt az egri kir. törvényszékhez helyezte át.

Telekkönyvvezetői kinevezés. Az

igazságügyminiszter Radványi János nagykárolyi járásbirósági segédtelekkönyvveze- töt az erdődi járásbírósághoz telekkönyvvezetőnek nevezte ki.

Felfüggesztett tisztviselők. Nagy László főispán Ilosvay Aladár vármegyei főjegyzőt és ahspánhelyettest és Kerekes Zsig- mond aljegyzőt állásuktól felfüggesztette.

Nagykároly díszpolgárai. Gróf Ká rolyi István és társai a holnap megtartandó városi közgyűlésre egy indítványt nyújtanak be, melyben a nemzeti ellenállás vezéreit, Kossuthot, Apponyit és Andrássy Gyula grófot a város díszpolgárainak kérik megválasztani.

, Uj táblabiró. Ő felsége a király Stel ler Árpád munkácsi járásbirónak az Ítélő táblai bitói czimet és jelleget adományozta.

Lelkészi beiktatás. Melles Emilbudapesti gk. plébánost a múlt nap iktatta be a szegény háztéri gör. kath. plébánia templomban Ott Ádám dr., budapesti égyházkcrületi esperes.

A bíróság köréből. Ő felsége a király Antal József erdődi kir. járásbirósági al bi ró t a kézdivósárheiyi járásbírósághoz j á- rásbirónak nevezte ki, dr. Petróczy Zoltán halmi kir. járásbirónak saját kérelmére megengedte, hogy törvényszéki bírói minőségben a nagyváradi kir. törvényszékhez helyeztessék át.

Áthelyezett hivatalfőnökök. Piám Ignácz kir. főmérnök, a nagyszőllősi ál Jani- építészeti hivatal főnöke műszaki tanácsosnak nevezteti ki és áthelyeztetett a kassai államópitószeti hivatal főnökének, helyét Höncs Dezső műszaki tanácsos, a zemplón- vármegyei államépuészeti hivatal főnöke foglalta el. —

Elhunyt kir. körjegyző. Szabó Zoltán tenkei kir. közjegyző, ki városunkban mint közjegyző helyettes több éven át működött s azonkívül ide közli rokoni kötél ék» k fü zik, életének 32. évében hosszas betegeske- dós után elhunyt. A korán elhunytban Szabó Zsigmond fehérgyarmati szolgabiró fiát, Domokos Lajos helybeli közkórházi gondnok vejét gyászolja.

Tanfelügyelői kinevezés.'A vallás - és közoktatási miniszter Nagy Károlyt, a szi lágyvármegyei tankerület vezetésével megbízott segédtanfelügyelő*, Szilagy vármegye kir. tanfelügyelőjének a VIII. fiz. osztály 3 ik fokozatába sorolással kinevezte. —

Kilépés. Károlyi György gróf kilepetta szabadelvű pártból s ezen elhatározását br. Podmaniczki Frigyes elnöknek Írásban is

„Mindketten hibáztatok — mondá — de a munkás kevésbbé mint te, mert saját érdekedben cselekedett. Áztán a munkásoknak beszédét nem is kell oly szigorúan venni, mert nem tudják magukat kellően kifejezni. S aztán akit olyan ;család, — mint ezen gyermek szülei is becsül, az nem lehet rossz ember. Kérlek azért, ne tagadd meg e jószivü fiúcska kérését s e szent estén ne szomoritsd meg munkásodnak ünnepét.“ S ezzel megragadva férje karját, könyörögve tekintett arczára, kit ezen körülmények meg- engeszte'lni látszottak. Végre a szigorú, de alapjában véve jóindulatú férfiúban győ- zött^a szive.

„Ami a dologban leginkább meglep, — kezdó végre — az ezen fiúcska magatartása. Már azt hittem, hogy e világon csak az önérzet uralkodik az emberekben s e bátor gyermek megmutatta, hogy van még önzetlen szeretet is. Ez Isten kezének munkája s az ő lehellete, mert az ember ily szeretetre önmagától nem volna képes minden jutalom nélkül felebarátján segíteni.

S a fiúhoz fordulva megfogta kezeit s igy szólt: „Jól van, kisfiam, legyen úgy, mint kívántad; mondd meg Heldnek, hogy visszafogadom őt s boldog karácsonyt kívánok neki.“

„Oh, kedves uram! —feleié ujongva a gyermek — köszönöm, nagyon köszönöm,

s röviden köszöntve őket. kirohant az ut- czára s egyenesen anyjához, ki szigorú arcz- czal nézett fiára, amint ennek kezében az uj kalapot meglátta. „Hát te hol voltál s ki adta az uj kalapot ?“ Miután Lajoska mindent tőrül-hegyig elbeszélt neki, az anya hálásan emelte könybelábadt szemeit az égre, hogy ily jó lelkű gyermekkel áldotta meg.

Most aztán Lajoska anyja engedőimével fölkereste Heldet lakásán, hová nem egyszer elkísérte őt. Képzelhető a munkás öröme, ki eddig szomorúan ült családja körében s a bizonytalan s nyomorral fenyegető jövőn töprengett.

„No, kis barátom, — mondá fölsőhajtva a munkás — a jó Jézuska áldjon meg ezért; én pedig fogadom, hogy nem felejtem el soha.“ — Vájjon volt-e hajlék, hová a kis Jézuska szívesebben szállott volna be, mint e két jőbarát szivébe?--------Há

rom vagy négy év múlhatott el ez esemény óta. A munkás még mindig agyáros szolgálatában állott s ernyedetlen szorgalma s hűsége folytán munkavezetővé lépett elő. A jó barátság még mindig fön- állott a két Lajos között. Ámde most nagy szomorúság ütött tanyát Lajoskáék házában. Mert Lajoska hosszas és súlyos betegségben szenvedett. Szüleit, különösen atyját mély szomorúság fogta el s midőn órákon át a beteg ágyánál ült, mereven nézett maga elé

s már-már csüggedni kezdett a megpróbáltatás súlya alatt. Üzletét egészen elhanyagolta s félni lehetett, hogy búskomorságba esik. Ezt látva felesége mindent elkövetett, hogy férjét szórakoztassa. Hosszas rábeszélés után végre rábírta, hogy a szabadban nagyobb sétát tegyen, mert valóban Lajoska atyja nagyon rosszul nézett ki, és sem enni, sem aludni nem tudott.

„Azt akarod, hogy beteggé vagy amitől Isten őrizzen, buskomorrá légy ? Hát már nem bizol Isten segedelmében ?“ dorgáló őt az anya.

„Valóban, már elveszítem hitemet: mert ha valaha istentelen, erkölcstelen életet éltem volna, akkor érteném, hogy sújt az Isten. De én mindig teljesítettem keresztényi kötelességemet s most mégis "mit használ ?“ — feleié elkeseredetten a férj.

„Nem félsz az Istentől, hogy igy beszólsz ? Hát nem azt imádkozzuk naponként, hogy legyen meg az ő akarata, ki mindent üdvösségünkre rendelt. Aztán nincs is okod a kétségbeesésre, mert hiszen az orvosok azt mondták, hogy a betegség nem halálos, csak hosszadalmas. Menj most a szabadba s aztán látogasd meg barátaidat. A szórakozás föl fog üdíteni s remélni biztat.“

így nógatta őt a szerető feleség, pedig