Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-18 / 3. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. .ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eiry évre — —' — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — ® » — Negyedévre — — Ú- P- j — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmüipárosokriak egy évre 4 korona. E yes szám "ára 20 fillér. Felelős szerkesztő ItÁTIK) lí V ENDRE. A lap kiadója : Á „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, -küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán A szatmári választás. Lapunk mull számában azt irtuk, hogy Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter ellen az egyesült ellenzék üray Géza helybeli tekintélyes ügyvédet léptette fel, kivel szemben a miniszter a múlt választáskor csak 56 szótöbbséggel győzött. A helyzet azonban azóta megváltozott, mert Uray a jelöltséget nem fogadta el, igy aztán a függetlenségi párt a múlt vasárnap ismét jelölő gyűlést tartott, melyen a dr. Kelemen Samu ügyvéd zászlóját bontotta ki. Kelemen Samu jó szónok, talán még jobb kriminálista, az irodája igen keresett és a városban, riém mondjuk ugyan a superlalivust, de meglehetős népszerűségnek örvend. Jelöltségét tiszta, teljesen átlátszó és nagyon korrekt észjárásra alapította. Mint már lapunk múlt számában említettük, a független, nem vásárolható polgárság körében az ellenzék többségben van a kormánypárt felett. Beleértve az összes hivatalnokokat és azokat a polgárokat, akik az ő befolyásuk folytán, avagy saját meggyőződésük alapján a kormány jelöltjére szoktak szavazni. Az ellenzék többsége ebben a körben 150—200 votuin között ingadozik. A kormánypárt javára a mérleget az alsóbbrendű zsidóság szokta lenyomni, melyet pénzen vásárolnak meg. Ezeknek a száma lehet mintegy //■ 300. Ok nem szavaznak a választás kezdetén, hanem félrevonulnak valamelyik vendéglőbe, s mikor a záróra közeleg, s nyilvánvaló a kormánypárt bukása, akkor . jeien-* tik magokat : itt vagyunk/kéM'ág,^’ háromszázan, az árunk ennjjfi ennyi. Persze, fizetni kell,.m&pl.!feü^ lönben vége a mandátumnak. . Ezeket előre bocsátva, arríPálÁ^ vetkeztetésre kell jutnunk, hogy ^ Kelemen, megválasztatása a miniszter-- rel szemben nem vatószinütlen. Két körülménytől függ. Az egyik az, hogy vájjon a meg nem vehető polgárság ki fog-e tartani úgy az ő személye mellett, mint kitartott a mull választáskor az Uray zászlója alatt. Még ha 150—200 szavazat elesik olyformán, hogy azokat Hieronymi sem kapja meg, még az sem volna reá nézve nagy baj, mert a mérleg körülbelül egyenlő lenne. A másik körülmény az hogy vájjon a saját híisorsosait, áz eladó zsidóságot meg tudja-e venni. Mindenesetre a számítás igen logikus és netn csekély mértékben vall fiskális észjárásra. Számit a független polgárságra abban a hitben, hogy ez a kormány jelöltjének megbuktatására sorakozni fog zászlói alá. Számit továbbá arra, hogy a saját hitsorsosai inkább mellé fognak Allani 20 ezer forintért, mint Hieronymi mellé negyvenért. Szóval ha a keresztény polgárság közt az összetartás meglesz, abban a mértékben mint máskor szokott lenni, neki minden erejével a zsidóságra 'i-clk vetni magát, mert akkor biztos Vú ...győzelem. Í&rvA meg nem vehető polgárság alig kerül valami költségbe, ^jnjj'dössze egy-két pártvacsorát s r”N*ídamelyik vendéglőben egy kis *tfyilt számlát kell tartani, erre alig mehet el ezer forintnál több. A többi 20—25 ezeret, mert Kelemen a megválasztatására ennyit körülbelül szánhat, fordíthatja a mandátum biztosítására abban a formában, amint az előbbiekben kifejtettük. A kormánypártnak tehát ennél a választásnál sem fog olyan köny- nyen menni a dolga, mint sokan gondolják. Sőt ha erejében elbizakodva tétlenségbe merül, Hieronymi- nak biztos a bukása. Nagyon szomorú dolognak tartjuk, hogy mihalunk', már tudniillik Magyarországon, most is pénzen vásárolt mandátumokról kell beszélni. Hiszen nyíltan hirdetik, hogy a pártkasz- szában ennyi, meg ennyi az összeg. A kúriai bíráskodást e mellett a rendszer mellett sutba tehetjük. Hiszen ki az ördög fogja azt a pénzt tanuk jelenlétében adni oda, akik a megvesztegető ellen bizonyítanának. Mig pártkassza létezik, addig tiszta választásokról szólani még csak hálnom, mama valami igen széppel akar meglepni. De én tudom, hogy milyen lesz. Ott vették, abban a nagy boltban, enyje hogy is hivják . . . E. Schlezinger? J. Nem, de hisz ez talán mellékes is. Oh, engem igen érdekel. Tehát csakugyan nem jön el. Oh, milyen kár. No, de akkor én sem megyek. J. Ugyan, ne mondjon ilyet, miért ne menne ? E. Hát mit csináljak ott, hisz oly ügyetlenek a többiek. Még egy valzert sem tudnak eltáncolni, úgy, amint kell. Mondja csak, kérem, tehetem ma a tiszteletemet. J. Hát én nagyon szívesen látnám, de a papa megtiltotta, hogy bárkit is fogadjak. Hanem találjon valami módot arra, hogy találkozzunk. E. Várjon csak, gondolkodom. (Öt. percig együtt mennek szótlanul). J. Nos, talált-e valami módot ? E. Ez valóban nehéz kérdés. Mi ehhez Pythagoras tétele, pedig bizony ez is elég nehéz. J. No, lássa, én nem ösmerem azt a bizonyos téléit, de már egy tervem van. E. Csakugyan ? minő lángész, ugyan mi? J. Találja ki. E. Ne tegyen oly kiváncsivá. J. Nos hát hallja; Mama nagyon szereti, ha én kissé a házi teendőkkel foglalkozom, azért én ma nagy buzgón hozzáfogok az ablakok mosásához. Csepp kedvem sincs rá, az igaz, de a maga kedvéért mégis megteszem. E. Az én kedvemért ? Hogy értsem ezt ? J. Hát még mindig nem jött rá ? Nos én fogom az ablakot mosni, maga pedig oda jön az ablak alá s igy beszélgethetünk. E. Oh, igazán mily remek terv. Ily eszme csak magától származhat Jolánka. Ha Odysseus Homérosza “polymechanos‘‘ volt, úgy maga megérdemli a „polyssimomecha- nos“ nevet. — Kezeit csókolom, a viszonltá- tásra ! Ü TÁR CZ A. ÍÜ Oh, azok a gyerekek! Zimankós őszi napnak déli 12 órája. Csengetés hallatszik a gimnázium, valamint a közeli polgáriskolaudvaráról. Pár perc múlva fiuk és leányok özönlik el a járdát. Jolán feltűnően az uj divat szerint öltözve és Ernőf VI. gimnazista, kiválnak a tömeg közül.] Ernő. Jó napot kívánok kedves kisasz- szony ! Hogy tetszik az idő ? Jolán : Oh, igen szép . . . akarom mondani roppant csúnya. Igazán, egészen össze- piszkolja az ember a ruháját ebben a borzasztó sárban. E. Rettenetes idő. Apropos, nem felelt valamiből ? J. Nem ... az az mégis. Most az utolsó órám. Tudja, Edz kisasszony hivott ki, no de hisz maga tudja . . . ? E. Hogyne ! Eljön ma a tánciskolába ? J. Ma nem gén, mert ruhát kell pró-
