Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-18 / 3. szám

„H E T I S Z E M L E„ (3 ikszém.) nem is lehet. E tekintetben termé­szetesen az ellenzék nagy hátrány­ban van, mert nálok a pártkassza rendesen üres, s a jelölteknek a sajátjukból kell áldozni azokon a helyeken, ahol a nép csak a pénz­ért beszél. Ez pedig úgy van. szerte a hazában, — alig lehetne olyan kerületet felhozni, melyben a man­dátumhoz semmi szenny nem tapad. Akorrupczió tartja diadalutját a választási zászlók alatt, ettől vissz­hangzanak a Kárpátok bérczei, ez a piszok fül bele Adria hullámai­nak morajába. Pénz, erőszak, csen­dőrszurony lépnek sorompóba a polgárság erkölcseinek megrontá­sára. Mily eszményi volna egy olyan választást látni, melyen nem fogják sippal-dobbal, zászlóval, pénzzel és erőszakkal az embereket, hanem minden lárma, minden zene­bona nélkül magára hagyják a pol­gárságot, hogy szavazzon gusztusa és belátása szerint, — ha nincs 'po­litikai érzéke maradjon otthon a portáján belül. Ez azonban a jövő század, — jobban mondva a jövő évezred re­génye, s mikor majd abba fognak jutni az államok, tolják megint egy ezredévvel tovább. Szóval regény lesz a végtelenségig. A választói jog kiterjesztésével, melyet pedig mos­tanában olyan fennen hangoztatnak, s a melyben a közvélemény való­dibb megnyilatkozását látják igen sokan, csak rosszabbodnék a helyzet. A kiterjesztés révén a politikailag teljesen éretlen, és megvásárolható tömeg száma lenne megszaporitva. Egy országnak, semmiféle kor­mányzatnak sem lehet érdekében az, hogy olyan elemek intézzék sorsát, kiket lepálinkázott fővel, mint a barmokat szállítanak oda a vá­lasztás urnájához, sokszor még a (Délután 2 óra, Jolán a városka egyik utczájában ablakot mos. Ernő hallgatagon nézi.) J. No de már, mióta itt áll, mint egy füles bagoly. Ugyan szóljon már valamit. E. El vagyok ragadtatvamjjainak gyors mozdulataitól, valóban oly költőiesen mossa az ablakot, Petőfi sem telte volna különbül. J. Azt hiszem, Petőfi nem igen szere­tett ablakot mosni. J. Mélységes csend. Ernő zavarában szivarkát sodor s rágyújt. E. . . Oh, ha tudná Jolánkám, mint J. (közbeszól.)’Pszt, az Istenért, itt van upuska 1 (Apuska állig begombolt téli felsőben, séta pálcával a gerlicék felé tart. Jolán be­húzódik az ablakba, Ernő alatta fel s alá sétál.) E. Hm, ez ugyan rosszul ütött ki. Nem jelöltnek a nevét sem tudják, hogy kire szavazzanak, azért orditoznok a kortesekfolytonafülükbe. Apolitikai érettség magasabb színvonalán álló, s olyan egyénekre volna szükség az állami kerekek mozgatásában, akiket megvásárolni nem lehet, akik meggyőződésük alapján, men­tesen minden szennyfolttól mondják ki Ítéletüket a kormány működése felett. Az éretlen, megvásárolható elemet épenséggel ki kellene zárni a politikai jogok gyakorlatából. Azoknál úgyis csak a pálinka a politika, — meg a pénz. Nagy kérdések ezek, melyek­nek során, ha elgondolkozik az em­ber, alighanem arra a meggvőző- dézre jön, hogy talán jobb volna rombadönteni az egész választási rendszert. A közvéleménynek min­den valószínűség szerint korrektebb megnyilatkozása volt az, mikor a függetleh elemekből álló vármegyék saját kebelükből küldötték be követeiket az országgyűlésbe. Ne gondoljon azonban senki ennél a kérdésnél a vármegyék mostani fizimiskájára, melyek a jövő-menő kormányok va- rázsveszszeje után ugrándoznak. Mi a rAgi, — nem jegyzőkből, birákból, a kormányoknak alárendelt tisztvise­lőkből állóknak képzeljük azokat a vármegyéket, hanem amelyeknek független nemesei a királyoknak is oda merték mondani: nem teszszük, nem tehetjük. Tehát ma már ott ál­lunk, hogy még a vármegyéket is át kellene gyúrni arra a formára, ahol nem talpnyaló leibhuszárok, hanem érett és önálló fők gondol­koznak a haza sorsa felől. Messze eltértünk a dologtól, de a politikai életnek mostani megnyi­latkozása során ezek a kérdések mintegy önkénytelenül jönnek elő­térbe. Még most hamarjában nem, ösmerem azt az embert nagyon, de hire után nem sok jót gyanítok. Apusk. Kit vár ked­ves barátom ? E. Én.'. . . egyáltalában senkit. A. Úgy ? persze, De jegyezze meg ma­gának, ha mégegyszer itt találom az abla­kom alatt, úgy nem távozik ilyen simán. Ernő, Igen is megjegyzem. Alázatos szolgája 1 (Sietve el akar távozni, de majd összeütközik egy tanárjával. Alázatosan kö­szön. Tan. Oh, maga az Endrey ? De mi az, ön cigarettázik ? Nem tudtam, hogy ezt a spor­tot is űzi. A viszontlátásra 1 (Délután 4 óra. Jolán az ablakon ül ki­sirt szemekkel. Alatta jön el Ernő könyvek­kel felfegyverkezve.) J. Na hiszen szép dolog is volt ez. De itt a jó madár, a nemes lovag, ki még csak meg sem mert mukkanni, midőn apuska rá­ijesztett. Ug3rancsak jó kis szidást kaptam. mert a törekvés épen ellenkező irányban halad, de azthiszszük, hogy legalább is a jövő ezredévben el fog jönni azaz időpont, mikor be­látják ennek a választási rendszer­nek tarthatatlan voltát és megfele­lőbb modus vivendi után fognak kapkodni. A sajtó hivatása, hogy az ilyen kérdések felett, mellőzésével minden vak dühnek, eszmecserét folytasson. Mi szívesen állunk elébe az ellen­kező véleménynek, hiszen a tűz kohójában tisztul meg az arany. És ha tárgyilagos hozzászólás történ­nék akármelyik lapban, készséggel tesszziik megvitatás tárgyává a kér­dést. Hiszen a sajtónak épen az a kötelessége, hogy az ellentétes esz­mék közül kihalászsza azt, amelyik az ország, vagy a szükebb körben vett polgárság érdekéből a legmeg­felelőbb. Ezúttal lezárjuk sorainkat. Vá­rosunkban két jelölt van, Hieronymi és dr. Kelemen. Égy harmadik nincs. Ha a szavazattól tartózkodunk, köz­vetve, egyiknek vagy másiknak győzelmét segítjük elő. Ez nem he­lyes eljárás. Szavazzon mindenki, de meggyőződése szerint és nem egyik vagy másik kassza koronásai után. Juj ! nem szeretném mégeg.yszer! átélni. Mi­lyen jelzőket és megszólításokat kaptam. I- lyet mondani egy polgáristának. Igazán gya­lázat. Azt hiszem, jobb volna az apáknak egyáltalában nem is születniük, kik jgy meg­keserítik a leányaik életét. Borzasztó ! S mind e szamár miatt. No, de nem is gondolok többet rá. li. Három fok, mégis sok az ilyen csacs­ka gyerekért, mintez a Jolán. Valóságos van­dalizmus. Az utcán való nyilvános cigarettá- zása miatt megrovom és három fokkal suj- (om. A tizenhárom aradi vértanú Ítélete sem volt borzasztóbb. Tessék, ezután latinból, görögből elég­telen,magaviselet kevésbbé szabályszerű. Iga­zán remek kilátások. S mind ez Jolánért ! Oh, de ki is verem fejemből a tacskót 1 [Az ablak alatt elhaladva, egymást meg­vető tekintettel sújtják.] Pillich Nándor. keserüviz, reggelenként fél pohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely év­szakban a Karlsbad-! és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélba­jokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájásodás és azzal járó falla- , dásnál, sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csáz és Isöszvénynél, stb. Az ”Ig-mandit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelítik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el, — Utasitá8 mellékelvo. — Kapható Szatmáron: Wallon Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M., Kinál G., Horvát M. Köss K., Ullman Testv- urak üzletében - . Föszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 50 fill, fél üveg 30 fill. — Az egyedüli természetes keserüviz, amely kis üvegben is kapható. 37—26—3 Választási elnökök. Vármegyénk központi választmánya az egyes választókerületekre nézve a követke­zőleg^alakította meg a választási és szavazat­szedő küldöttségeket. I. A nagy károlyi választó kerületre néz­ve : Választási elnök : Ilosvai Aladár, helyet­tes v. elnök: dr. Kovács Dezső, jegyző Né­ma Gusztáv. Szavazatszedő küldöttsógi elnökök: dr. Kovács Dezső és dr. Adler Adolf. Szavazat­szedő küldöttségi jegyző : Jobbágy Sándor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom