Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-21 / 39. szám
Szatmár, 1904. szeptember 21 39-ik szám XIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. EL.ŐFIZETÍÍSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 » — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A Inj> megjeleiiilí minden szerdán. Jubiláris ünnepségek. Elmúlt a nagy nap. A szivek még most is dobognak utána, élénk emlékezetben lesz mindaddig, mig egyetlen lény él azok közül, akik részt vettek egyházmegyénk atyai jóságu főpásztorának tiszteletére rendezett ünnepségeken. Nemcsak az egyházmegye híveinek, de az egész országnak figyelme oda volt irányitva, midőn Szatmár jótékony püspöke, minden nemes intézménynek és törekvésnek bőkezű Maeoenása arany miséjét mutatta be az egek Urának a csudatevő Szűz oltára előtt. Az istenanyának kegyhelyét választotta ki, ki iránt a legnagyobb tisztelet gyermeksége éveitől kezdve ott honolt keblében, ki felé most is reménytelt szívvel tekintett, hogy életének és tevékenységének munkájában továbbra is pártfogója lesz. Mig ő ott székhelyétől távol, a világhírű mária-pócsi templom falai között fohászkodott az egek Urához, addig itt Szatmáron, az egyházmegyének, sőt az egész országnak számos pontján ezer meg ezer szív dobbant meg, Isten áldását kérve jubiláló egyházmegyénk nagy püspökeinek méltó utódára. Maga a koronás király is leszállóit trónjáról, hogy üdvözletét és szerencsekivánatail fejezze ki ama nagy férfiú előtt, ki kezének minden mozdulatával a haza javát munkálta, ki egymaga többet tett annak érdekében, mint sok-sok ezeren, akiknek szivök készséges ugyan, de erőforrásaik a tengerben elhaló vízcsepp Szatmár nemeslelkü püspökének nagy szellemi és lelki tulajdonai mellett. A magyar klérus feje, a bíboros herczegprimás az anyaszentegy- liáz háláját rakta lábaihoz, midőn üdvözlésére sietett annak a férfiúnak, ki szivének minden lüktetéséhez az Ur oltáráról szerezte a vér- cseppeket és pezsgésükkel uj csillagokat varázsolt a magyar Sionnak múltjában fényes azúrjára. Templomok, iskolák százával, az elhagyatottak és árvák hálaköny- nyeinek milliói ragyognak ott bevezetvén a párját ritkító nagy püspök nagy nevét az emlékezet örök könyvébe. * Hálaadásnak szent oltára épült a mária- pócsi templom csodás kesyképe előtti fehér őszi rózsák mosolyogtak alá a lobogó gyertyák pereméről, élő virág erdő illatárja, vidám orgona zenéje s ünnepi örömtől remegő szivek édes dobogása fogadta a szeretett egyháznagyot, ki felmagasztosult ihlettel aranymiséje áldozatát jött bemutatni a gondviselő égi Atyának az ő szeretett Leánya kegyelmi képe előtt. Hasztalan vonult el az ünneplés hiú zajától, a szeretet ragaszkodása nyomon követte. Kíséretében voltak Szatmárról P e m p Antal prépost kanonok, Szabó István apát, irodaigazgató, Hámon Róbert pápai kamarás, szentszéki jegyző, Tóth József segédlelkész, Stau der Gyula szerpap, sr. Izidora és sr. Sarolta irg. nővérek, fráter Alajos római trinitarius, dr. Erdélyi Károly orvos, Szabó István magánzó, Toldy 1 stván s a püspöki udvar férfiszolgái. A pócsi nagy templom megtelt lobogó zászlók alatt özönlő, bű néppel, a bazilita rend összes tagjai s a szabolcsvidéki papok Holló Mihály pócspetri plébános vezetésealatt vártáka templom ajtajánál, meghajolva igaz kegyelettel, midőn a püspök méltósággal kiegyenesedve szentelt vizzel meghinté a Szatmárról jött hívekkel vegyes buzgó népet. Leva in circuitu oculos tuos et vide: isti congregati sunt, venerunt libi filii tűi . . I Az ősz püspök áhítattal lépdelt az oltárig, pár percig térdreborulva a kegykép előtt néma imába mélyed! ; aztán magára ölté az atanynyal átszőtt albát, az aranyos ünnep varázsától még sugárzóbb arany ka- zulát, arany virágcsokrot kötöttek jobb karjára s letérdelt, hogy megindulástól elfogó- dott hangon a Veni Sancte-t intonálja. Aztán megkezdte fenséges örömmiséjét. Mit erezett a szive, midőn karjait kitárva kedves jelszavával — Pax — üdvözlé hiveit, kik zsongó énekkel térdelték körül az oltárt? Mit érzett a szive, midőn a mise imában ő, ki félszázad óta közbenjáró az ég és föld közölt, most kiválóan önmagáért kö- nyörgött V Mit érezett a szive, midőn a koronás aranykoszoruval (a szatmári irg. nővérek hódoló ajándékával) borított, drágakövekkel ékesített aranykelyhet (szatmári kápta- I ana síeieteU'nek zálogát) kezébe vette, hogy fölemelje a legszentebb hálaadás áldozatával Ilyen ünnepet a kegy elmek Istene csak ked. veit gyermekének ad, az érdemes életdiadalául, az öiökkéva'ó loldogság zálogr gyanánt. Áldozásra csöngettek, a főpásztor hűséges udvari népe oda térdelt az oltár elé, hogy hálával csókolt atyai kezéből fogadja e szent ünnepen az örök élet kenyerét. Az egyházmegyei iroda alkalmazotti- Toldy István. továbbá ő pxcelleniiája udvarmestere. Lapunk mai száma lO oldal. Hauerstein Ferenez és Frank Péter komornyik feltüztók mellökre a római lateráni főkáptalan által adományozóit, piros kék szalla- gon függő, ezüs. érdem'tereszt-ü, melyet a kegyelmes püspök ur eszközölt ki számukra Rómából aranymiséje alkalmából. S midőn végre a sz. mise végén a fáradságot nem ismerő főpásztor, püspöki süveggel fején, pásztorbottal kezében, a néphez fordult, hogy örömáldását adja reá a Szentháromság nevével, nem Iá hatott a nagy templomban mást, csak könnyező szemeket, ha ugyan jóságos tekintete áttört saját édes k,önycsepjein. Az ünnepi misét Te Deum követte, melynek riadó hangjaiban egyesült aranymi- sés püspök atyánk minden gyermekének hálasóbaja. Amint a szeretet apostola látta a Titkos jelenések könyvének Isten-jelét viselő népét lelke előtt, úgy érezhette a sze-i retett főpap merengő lelke körül egyházmegyéje összes hiveit, kiknek száma szinte 144 ezer s kiknek homlokán a szeretet, hűség és hála Isten jele. Ezután a kegyelmes ur ülve hallgatta végig Szabó István apát, irodaigazgató sz. miséjét, mialatt a meghatott nép a szent olvasót imádkozta. A bold. Szűz csodás képe malasztos jósággal nézett alá e kedves ünnepségre, melynek lélekemelő befejezéséül a jubiláns főpap ünnepi kelyhének arany koszorúját a kegyképnek ajándékozta s az oltáron egy vánkosra sajátkezüleg elhelyezte. Harangzúgás közben távozott a kegyeL mes ur a templomból a pócspetri plébános vendégszerető otthonába, hol a tiszteletére sereglelt papságnak s híveinek, nevezetesen a szatmári püspöki fielemt iskola képviseletében jött Jankovics János igazgatónak üdvözletét szellemességének lebilincselő varázsával fogadta s aranymiséjére vonatkozó emlékképeket osztott ki. A házigazda dúsan terített asztala fölött lelkes dikciók sziporkáztak s a vidám tréfa keresztül gázolt néhány szájas hírlap fölött is, melyek Szatmárról sugalmazva együgyü, ha nem rosszakaratú sopánkodás- sal a püspök ur ő excellentiáját ágyban fekvő betegnek újságolják, híveinek és rokonainak megújuló aggodalmára. Hál’ Istennek, a kegyelmes ur ágyban fekvőnek csak az álomhozó éjszakán mondható; mennyire jó erőben van, bizonyítja az, hogy a nap bármely órájában fogad, hivatalos dolgait, az özönnel érkező leveleket, telegramotokat s a legaprólékosabb ügyeket is szellemének üdvösségével intézi el; de lelki, testi erejének leghangosabb bizonysága: ez a nagy meghatottsággal, éá fáradtság nélkül végzet fenséges, szép, aranymise.
