Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-21 / 39. szám

2 „H E T I SZEMLE“ (39 ik szám.) A szatmári ünnepségek méltók valának a szép nap fenségéhez. Aki végig nézte azokat, gyönyörrel távozott az ünnepségek helyéről, ipert nem sablonszerű tisztelet- nyilvánilágojt hideg frázisai valának, hanem tnindenik a lelkek mélyéről fakadt, a tűz, az erő, őszinteség olt honolt a szemekben, s belevegyük az ajkakról elhangzott röpke szók hullámai közzé. Magasztos, lélekemelő pillanatok valának azok, méltók az örök Klió múzsájának tollára. Az aranymisét megelőző napon, pén teken délután már lobogódiszt öltött a piacz környéke. Másnap reggel mindig több és több trikolor jelent meg, úgy hogy az egész Deák- éren alig volt néhány ház, amely nem kívánt osztozni a szatmári egyházmegye vég­telen örömében. Fel volt lobogózva a város­ház, a Pannónia-szálló, az Osztrák-Magyar Bank, a Takarékpénztár és a magánépülelek egész hosszú sora. Ez az imposáns külsőség mér maga jelezte, hogy Szatmár nagy ün­nepet ül. Este minden templomban megszó­laltak a harangok, imára hívta fel a város közönségét, hogy egyesítse azzal a fohász- szál, mely e pillanatokban a máriapócsi zárda falai közül tör fel az egek Urához az arany- misés főpásztor ajkairól. Az aranymise napján reggeli 9 órakor ünnepélyes szent mise volt a zárdateplomban, melyet Hehelein Károly praelátus-kanonok végzett. Jelen voltak a meghívott hatóságok és tisztikar képviselői s nagyszámú közönség. A szent misét Te Deum előzte meg. Hálát adott a hivek serege az egek Urának miud- ama jókért, melyekkel pályafutása alatt az egyházmegye püspökét elárasztotta, s kérte a kegyelmeket életének további folyamára. Szombaton, tehát az aranymise napján a reggeli órákban mindjárt a gyermeksereg sietett leróni háláját jótevő atyja iránt. A gyermekek, akiket ő mindenekfelett legjob­ban szeretett, s akinél jobban nem szeretheti őket senki sem. Nyolcz órakor az elemi fiú­iskola növendékei rendeztek ünnepélyt. Je­len volt Hehelein Károly praelatus-kanonok, dr. Lessenyey Ferencz kanonok, egyházai- főtanfelügyelő, Antal Dániel világi elnök­többen a tanügybarátok és szülők köré­ből. Megható volt a szereplő kicsinyek közvetlensége, úgy látszik, nagyon jól ki voltak oktatva, hogy a legjobb atya lábai «lőtt rakják most le szivüknek zsenge áldo­zatát. Az ünnepség válogatott és szépen előadott sorrendje a legmagasabb igényeket is képes volt egészen az elragadtatásig ki­elégíteni, miért is a közönség a tapsokban éppen nem fukarkodott. Mindezeket fokozta a virágokkal és czimeres lobogókkal dúsan fölékesitett iskolai lépcsőház szépsége, mely a jelen alkalommal a bőkezű Patrónushoz méltóan igen Ízlésesen volt földiszitve. — És a mi különösen emelte az ünnepség fényét, ez azon gyöngéd és gondos figyelemben összpontosult, hogy az iskola fáradhatatlan igazgatója, Jankovics János nemcsak ő Excel- lentiája Püspök Atyánk arczképét vétette körül gyönyörű koszorúval, — hanem a lép­csőházban a szent Imre-szobor két oldalán levő ablakokat saját költségén színes festésű szent képekkel borittatta be, a mi most már oly szép lépc-feház lett, hogy az országban kevés van hozzá hasonló. Az ünnepi beszé­det Tőthfalussy Dániel hitoktató tartotta a gyermekek lelki és szellemi világához mért egyszerű szavakban. A nagyhatású szép be­széd a következőleg szól : Izaiás prófétáról olvassuk a Szentirás- ban, hogy Isten őt a prófétaságra meghívta ; ugyancsak a Szentirásban olvassuk felőle, hogy fölszenteltetése előtt egy angyal leszállóit az égből, kinek tüzes szén volt a kezében, melyet fogóval vett vala le az oltárról. Ezen tüzes szénnel érinté az angyal a prtféta aja­két, hogy bűneitől megtisztuljon, és méltó legyen a prófétai hivatalra. E magasztos pillanatban, midőn iit elöltetek állok, kedves gyermekek, lehetetlen, hogy az égre ne te kiutsek és ne kérjem a mindenható Istent, küldje el hozzám is az ő szent angyalát, hadd érintse meg tüzes szénnel ajkamat, mert érezve érzem, hogy e nagy napon, egy­házmegyénk áldott lelkű Főpásztoráról kel­lőképen hozzátok szólani különben képtelen vagyok. De egyúttal kérve-kérem szent Is­tenünket azért is, hogy e szent órában a ti gyenge sziveteket is érintse meg, s tegye fogékonynyá, hogy amit hozzátok beszólni fogok, azt jegyezzétek meg, és ha majd na­gyok lesztek, akkor is jusson eszetekbe mily áldott lelkű püspöke volt Szatmárnak Meszlényi Gyula Ő Excellentiája személyé ben, és azután igyekezzetek ti is a jótékony­ság gyakorlásában őt megközelíteni. De hát tulajdonkópen miért is gyűltünk ma össze ide e szent helyre? Mit vagy kit ünnepelünk ? Miért megyünk innen a temp­lomba ? Megmondom. Figyeljetek ! 1854. esztendőben szept. 17-én tehát éppen 50 évvel ezelőtt történt, hogy egy fiatal pap először lépett az Ur oltárához, hogy első szent miséjét a mindenható Isten­nek bemutassa. Ezen fiatal pap nem volt más, mint ami szeretett püspök Atyánk, Mesz­lényi Gyula püspök ur Ő Excellentiája. Óh mily buzgón, óh mily átszellemült lélekkel imádkozhatott, hogy Isten meghallgatta imád­ságát és megengedte, hogy megérje 50 óv múlva is e nagy napot! Nagy nap ez ked­ves gyermekek egy papnak az életében, mert nagyon kevésnek adatik meg, hogy fölszen- teltetóse, — első szentmiséje után 50 évet töltsön el a papi pályán. És tudjátok miért ajándékozta meg Isten ő Excellentiáját ilyen hosszú élettel ? Mert híven teljesítette Isten 4 parancsát, mert tisztelte szüleit és nekik mindenben engedelmes volt. És tudni akar játok még azt is, hogy Isten miért adott Ő Excellentiájának ily magas püspöki méltó­ságot? Ismét a Szentirással — Isten sza­vával válaszolok, mert szent Pál apostol azt mondja, hogy aki atyját és anyját tiszteli, az hosszú életű lesz és jól leszen dolga. Akartok ti is hosszú életűek lenni ? Akar­játok, hogy jó legyen dolgotok az életben és magas méltóságra jussatok ? Tartsátok meg ti is Isten parancsait, tiszteljétek ti is szülőiteket; Isten tőletek sincs távol, titeket is meghallgat, titeket is megáld. Midőn első szent miséjét bemutatta, akkor már Nagyszombat városában a kon- viktus tanulmányi felügyelője volt s egyut- ral főgvmn. tanár, azaz tanított. Rövid idő múlva 1857.-ben udvari pap lett Eszteigom- ban a pr mási udvarban. Nemsokára vagyis 1866. óv febr. 10. komáromi plébános. Itt 16 évet töltött mindenkitől szeretve és tisz­telve s a kath. iskolának Komáromban is éppen oly rendíthetetlen áldozatkész bajnoka volt, mint itt Szatmáron, mert ott is, itt is ő mentette meg a kath. iskolát az elközösi- tóstől — az államosítástól. 1881. évben ezen hagy buzgóségáórt meg lett jutalmazva az­zal, hogy esztergomi kanonoknak nevezte ki a király O felsége, s mint kanonok a növendékpapoknak rectora, azaz igazgatója lett, tehát itt is tanított. Ezen hivatalában azonban már csak hat évet töl illetett, mert 1887. évben oki. 17-ón szatmári püspök lett, s ezen méltóságban Isten szive szerint 17 éve kormányozza szeretett egyházmegyénket, vagyis más szóval 17 éve, hogy tanít benőn­ket is. Kedves gyermekek ! Az Isten u:ját nem láthatjátok-e velem együtt Püspük Ő Excel- lentiája életében ? Mint fiatal pap a konvik- tusban erényes életre, — mint tanár tudo­mányra tanítja n fiatalságot, midőn a primási udvarba kerül ő maga tanul, hogy majd ha püspök lesz, sokakat tudjon tanítani, midőn komáromi plébános lett, újból ő tanít, de már nemcsak a fiatalságot, hanem az öre­geket, ifjakat együttesen, mert az egész hit­községnek lett pásztorává, lelkiatyjává. In­nen kanonok lesz, újból tanit, tanítja a kis- papokat, vagyis a leendő papokat. Végre Isten határtalan kegyelméből 1887. évben szatmári püspök, — vagyis legfőbb tanító lesz, mert egy nagy öt vármegyéből álló egyházmegyéből álló egyházmegyének lett legfőbb tanítója, legnagyobb jótevője, kit legföllebb megközelíthet valaki az utó­dok közül, de szivjóságban, nagylelkűség­ben, bőkezűségben, a templomok, iskolák építésében, a szegények és árvák fölsególye* zésében fölülmúlni senki sem fogja. Mint 50 éves pap áll ma előttünk Ő Excellentiája kedves gyermekek ! A jó Isten 50 óv alatt aranynyá változtatta főpásztori szivét, mert máskülönben lehetetlen elgondolni, hogy az a sok 100 és 100 ezer darab arany, melyek­kel annyi jót tett, máshonnan kerülhetett volna elő, mint nemes szivének arany bányá­jából. Látjátok k. gyermekek, hogyan ne áldotta volna meg Isten hosszú élettel, jó­léttel, mikor mindig csak jót tett egész éle­tében ; jóra tanított mindenkit fiatal korától kezdve a püspöki méltóságig. Rajta csak­ugyan beteljesedtek a szentirás szavai, hogy akik sokakat tanítanak az igazságra, azok fónyleni fognak mint a csillagok ■— mennyek­nek országában (Dán. 12. 3.) mert ő csak­ugyan fénylik, — tündöklik itt közöttünk Istennek földi országában is: tudománya, életszentsége, jószívűsége és kifogyhatatlan bőkezűsége által, Isten ügyeinek felvirágoz­tatásában. Az 50 évből 17 évet itt töltött el közöttünk, folyton tanítva és jó példát adva mindenkinek. Mert k. gyermekek a világ már gondolkozik, s nem azt nézi gróf e, báró-e, herczeg vagy püspök e valaki, hanem azt nézi: mennyi jót cselekszik. S nagyon he­lyesen, mert ez a Krisztusi igaz szeretet hő­Az összes intézetekben IT , ]\ , , , használt tankönyvek U S X Q X* I M (1 (1 I Deák-tér 9. szám. - Szatmáron,--------------- A Pannónia szálló mellett. kö nyv- zenemű és papirkereskedó- sében kaphatók (dr. Lengyel Márton nr házában.) 40-5-5 Használt tankönyvek és szótárak — jó állapotban — félárban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom